Buenos Aires

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Buenos Aires

A kongresszus palotája

Zászlója

Címere

Polgármester

Jorge Telerman

Alapítás

1536, 1580

Terület
- Teljes
- Szárazföld

203 km²
203km²

Népesség
- Teljes (2001 est.)
- Elővárosokkal
- Népsűrűség

2 776 138
12 400 000
13 679,6/km²

Koordináták

d. sz. 34°36′36.00’’ ny. h. 58°22′11.99’’

http://www.buenosaires.gov.ar/

Buenos Aires [ˈbwenos ˈajres] (eredeti nevén Ciudad de la Santísima Trinidad y Puerto de Santa María de los Buenos Aires, A Szentháromság városa és a Jó Szelek úrnőjének Szűz Máriának kikötője) Argentína fővárosa, egyben legnagyobb városa és kikötője, valamint Latin-Amerika egyik legnagyobb városa. A 19. századi polgárháborúkat követően a város elszakadt Buenos Aires tartománytól és nagyvárossá nőtte ki magát beolvasztva Belgrano és Flores városokat. Az argentinok szövetségi fővárosként is nevezik megkülönböztetésül az azonos nevű tartománytól. Az 1994. évi alkotmányban Ciudad Autónoma de Buenos Aires néven hivatalosan is autonóm városi rangot kapott.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Népessége
3 Története
4 Gazdaság
5 Közlekedés
6 Híres emberek
7 Kultúra
8 Sport
9 Testvértelepülések
10 Külső hivatkozások
- 10.1 Helyi lapok weboldalai

[szerkesztés] Fekvése

Buenos Aires Argentína északkeleti részén, a Rio de la Plata déli partján az uruguayi partokkal szemben fekszik.

[szerkesztés] Népessége

Buenos Aires lakóit hazájukban csak "porteños"nak (kikötőieknek) nevezik arra utalva, hogy a város kikötője milyen jelentős volt az ország történelme és fejlődése során. A népesség főként spanyol és olasz származású argentin, ezen belül különösen a galíciaiak, az asztúriaiak és a baszkok, illetve olasz részről a calabriaiak, a ligúriaiak és a nápolyiak képviselnek nagy többséget. Jelentős kisebbséget alkotnak még az arabok, a zsidók, az örmények, az angolok, az írek, a kínaiak, a japánok és a koreaiak. Ugyancsak sokan vannak a szomszédos Bolíviából és Paraguayból érkezett spanyol nyelvű emigránsok. A vallás tekintetében a római katolikusok elsöprő többségben vannak. Kívülük számottevő vallások még a muzulmán, a zsidó és az evangélikus. A 2001-es népszámlálás szerint a város népessége 2 776 138, míg a külvárosokkal együtt 12,4 millió lakosa van.

[szerkesztés] Története

A La Plata torkolatvidékét egy spanyol tengerész Juan Díaz de Solís fedezte fel 1516-ban, de expedíciója hamar véget ért, mivel a bennszülött indiánok megtámadták és megölték csapatát. Az első települést Santa María del Buen Ayre néven szintén egy spanyol aranyvadász, Pedro de Mendoza alapította 1536. február 2-án. A nevet az expedíció lelkésze választotta, aki nagy tisztelője volt a Virgine de Bonariának a Cagliari Miasszonyunknak a Jó Szelek Úrnőjének. Ez a Mendoza alapította első település a mai város San Telmo nevű városrészének helyén állt a mai belvárostól délre. A sorozatos bennszülött támadások azonban arra kényszerítették a spanyolokat, hogy 1541-ben a települést elhagyják. A második városalapítás Juan de Garay nevéhez fűződik, aki 1580-ban Asunciónból lehajózott a Paraná folyón. A település fennmaradása nagyban függött a kereskedelemtől. A spanyol adminisztráció 17. – 18. században arra törekedett, hogy minden európába irányuló kereskedelmet a perui Lima kikötőjén keresztül bonyolítson le, ahol az adókat be tudta szedni. Ez az elképzelés a buenos airesi kereskedők ellenkezését váltotta ki és virágzó csempészipar fejlődött ki. Az áldatlan állapotokat felismerve III. Károly spanyol király fokozatosan könnyített a kereskedelmi megszorításokon, végül a 18. század végén Buenos Airest szabadkikötővé nyilvánította. Ezek a könnyítő intézkedések azonban nem elégítették ki a porteñókat, akikben időközben gyökeret vertek a francia forradalom eszméi és a Spanyolországtól való függetlenség vágya.

A székesegyház

A La Plata elleni brit invázió során a brit erők kétszer, 1806-ban és 1807-ben is a városra törtek, de mindkétszer visszaverték őket e helyi erők. Végül 1810. május 25-én, amíg a spanyol erők az anyaország hadszínterein voltak lekötve, Buenos Airees polgárai elűzték a spanyol alkirályt és saját kormányt alakítottak. Ez a nap a májusi forradalom napja ma Argentína nemzeti ünnepe. Az ország függetlenségét hivatalosan csak 1816-ban kiáltották ki. A 19. század folyamán a város kétszer is hosszabb tengeri blokádot szenvedett. Először 1838 és 1840 között a franciák, másodszor 1845 és 1848 között az angolok és a franciák vették blokád alá. Mindkettő kudarccal vágződött.

A vasúthálózat 19. század végén történt kiépítése lehetővé tette az ásványkincsek Buenos Aires üzemeibe történő szállítását, amely az ipar jelentős fellendüléséhez vezetett és a várost az európai nagyvárosok szintjére emelte. Ezekben az években épültek a város fő sugárútjai, a 20. század elején pedig itt épültek Dél-Amerika legmagasabb épületei és első földalatti vasútja. Az 1920-as években Buenos Aires lett az európai emigráció egyik kedvelt célpontja, de a szomszédos szegényebb tartományokból is sokan vándoroltak ide új negyedeket alakítva a város iparterületei köré. A 20. század folyamán a város gyakran volt katonai hatalomátvételek színhelye. Buenos Aires volt a peronizmus bölcsője is. A külső kerületek ipari munkásai voltak a peronista mozgalom fő támogatói. A Plaza del Mayo volt a peronisták 1945. október 7-i nagy tüntetésének színhelye és később is tüntetések és az ország politikai eseményeinek fő színtere volt. 1955. június 16-án a katonai puccskísérlet során a hadsereg repülőgépei bombázták a Plaza del Mayo környékét. Ez volt az egyetlen eset, amikor a várost légitámadás érte.

Az Avenida 9 de Julio éjszaka

Az 1970-s években a város a baloldali forradalmi mozgalmak és a jobboldali félkatonai erők közötti harcoktól szenvedett sokat. A konfliktus 1976-os súlyosbodásának több tízezer áldozata volt. II. János Pál pápa 1982. évi első és 1987. évi második látogatása során soha nem látott tömegek gyűltek össze a városban. Az 1990-es években két súlyos bombatámadás ért izraeli érdekeltségű épületeket. 1992. március 17-én bomba robban az izraeli nagykövetség épületében megölve 29, megsebesítve 242 embert. 1994. július 18-án egy zsidó szervezeteknek otthont adó épületben történt robbantásnak 85 ember esett áldozatul.

[szerkesztés] Gazdaság

Buenos Aires Argentína gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális központja. Kikötője egyike a világ legforgalmasabb kikötőinek. Az ország nagy hajózható folyói észak- északnyugati irányban kötik össze a fővárost az ország vidéki területeivel, valamint Braziliával, Uruguayal és Paraguayal. A főváros földrajzi helyzetéből adódóan központja a kontinens hatalmas délkeleti területei felé irányuló forgalomnak is. A fővárostól nyugatra elterülő Pampa Húmeda Argentína legtermékenyebb mezőgazdasági területe. Jelentős a hús, a tej, a gabona, a dohány és a gyapjútermelés amely fontos alapanyagát adja a főváros gazdasági termelésének és feldolgozóiparának. Jelentős iparágek még az autógyártás, az olajtermelés, a fémipar, a gépipar, a szövetgyártás, a vegyiipar, a ruhaipar és az italgyártás.

[szerkesztés] Közlekedés

Az 'el subte' a déli félteke legrégibb földalattija, mely egyben Latin-Amerika legrégibb földalattija is 1913-ban nyílt meg Buenos Airesben. Hálózata a folyamatos fejlesztések során 2011-re a tervek szerint eléri a 89 kilométert. Buenos Aires az ország vasúthálózatának is fő csomópontja. A vasút főként az ingázók körében népszerű, de néhány vonal gyakran bűncselekmények színhelye.

Az el subte egyik bejárata

Buenos Aires méreteihez képest viszonylag kevéssé zsúfolt város. Az első autópályák az 1970-es évek végén nyíltak meg lehetővé téve a gyors közlekedést a belváros irányába. Ez megnövelte a gépkocsiforgalmat a belvárosban, melynek üzleti negyedében (durván egy négyzetkilométernyi terület) napközben korlátozták a magán gépjárműforgalmat.

A város lakóinak többsége a tömegközlekedést használja. Jellegzetes tömegközlekedési eszköz a collectivo, mely nem más mint teherautó alvázra szerelt 21-27 személyes kisbusz.

Buenos Aires nemzetközi repülőtere a Ministro Pistarini repülőtér az Ezeiza városrészben található és gyakran egyszerűen csak Ezeizának hívják. A város másik repülőtere a Jorge Newbery főként a belföldi forgalmat bonyolítja le.

[szerkesztés] Híres emberek

Buenos Aires számos neves argentin író, mint Jorge Luis Borges, Adolfo Bioy Casares, Ernesto Sábato éd Victoria Ocampo otthona. Julio Cortázar Brüsszelben született ugyan, de hosszú ideig élt a városban, mielőtt Franciaországba távozott.

Számos neves művész, mint René Goscinny, Marcel Duchamp, Witold Gombrowicz, Jerry Masucci is a városban alkotott, az üzletemberek közül a leghíresebbek John S. Reed és Aristoteles Onassis.

A spanyol polgárháború alatt is számos neves személyiségnek nyújtott menedéket a város, mint például a filozófus José Ortega y Gasset.

Élete utolsó éveiben itt élt is itt halt meg 1986. március 6-án Pelle István az 1932. évi nyári olimpiai játékok kétszeres tornászbajnoka.

[szerkesztés] Kultúra

Buenos Aires egyeteme Dél-Amerika egyik legnagyobb oktatási intézménye, a világ minden részéről fogad diákokat. Az egyetem eddig öt Nobel-díjast adott a tudománynak.

[szerkesztés] Sport

Az argentin emberek fő szórakozása a labdarúgás. A város több első osztályú csapattal is rendelkezik. Közülük is kiemelkedik a két ősi rivális a Boca Juniors és a River Plate. Jelentős egyesületek még a Club Atlético Independiente, a San Lorenzo de Almagro és a Vélez Sársfield.

Maradona 2004-ben Néstor Kirchner argentin elnökkel

Buenos Aires egyik szegény külvárosi negyedében született minden idők egyik legnagyobb futballistája Diego Armando Maradona, aki az Argentinos Juniors csapatában kezdte pályafutását, majd a Boca Juniorsba igazolt és ott lett világsztár.

Buenos Aires többször is jelentkezett a Nyári Olimpiai Játékok megrendezésére, de mind 1956-ban, mind 1968-ban, mind 2004-ben alulmaradt riválisaival szemben.

Buenos Aires volt az első Pánamerikai Játékok házigazdája 1951-ben, 1950-ben és 1990-ben kosárlabda világbajnokságot, 1978-ban Labdarúgó Világbajnokságot rendezett. Az utóbbi az ország történetének egyik legnagyobb eseménye volt, mert a világkupát a hazai vállogatott nyerte a döntőben 3:1-re verve a holland vállogatottat.

1953 és 1998 között város versenypályája huszonegy alkalommal volt színhelye Forma 1-es világbajnoki futamnak.

Argentinában nagy hagyománya van a lovassortnak. A Hipódromo Argentino de Palermo a színhelye a lóversenyeknek, míg a közeli Campo Argentino de Polon rendezik a lovaspóló és a patomérkőzéseket. Utóbbi egy lóhátról játszott kosárlabda változat, az egyik legnépszerűbb nemzeti sport az országban. Népszerű sportok még a kosárlabda, a rugby, a tenisz és a gyeplabda.