Atrahaszísz-eposz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Atrahaszísz-eposz, Kr. e. II. évezredben keletkezett akkád eposz. Címét emberi főhősének a nevéről kapta, témája a hajdankor, az emberiség teremtése és fennmaradása.
[szerkesztés] Cselekmény
A hajdankorban az istenek is dolgoztak, de fellázadtak a nehéz munka ellen, és tanácsuk úgy döntött, hogy a munkák elvégzésére embert teremtenek. Az ember „szülőanyja" Mami, illetve Nantu anyaistennők. Enki isten javaslatára megölnek egy istenembert, vérét agyaggal keverik, megköpködik, ám az „árnyékember" nem sikerül. Ekkor az istenek férfit és nőt formálnak, így jön létre az emberiség. Az emberek lármájától azonban az istenek nem tudnak aludni, s ezért úgy döntenek, hogy az embereket előbb betegségekkel, majd aszállyal pusztítják el. Mivel egyik sem sikerül, elhatározzák, hogy vízözönt bocsátanak a földre, hogy az emberiség így pusztuljon ki. A titkot Enki elárulja a jámbor Atrahaszísznak, aki hajót épít, s így menekül meg ő, és vele minden élőlény magja. A vízözön után az istenek felszólítják Nantut, hogy teremtsen új emberiséget. Az eposz befejező sorai felszólítják az emberiséget, hogy hallgassa a vízözön énekét.
Az Atrahaszísz-eposz egy sumer mítoszt dolgoz fel, (Enki és Ninmah, illetve Ziuszudra és a vízözön, de mintáiban elődeitől eltávolodik. A Gilgames-eposzban olvasható vízözöntörténet közvetlen előzménye is az Atrahaszísz-eposz első változata. A második változat a Kr. e. I. évezred elején keletkezett, ez a korábbinál változatosabb, színesebb, benne az irodalmiság javára háttérbe szorulnak a mitológiai elemek.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by