Ziuszudra és a vízözön
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ziuszudra és a vízözön (modern cím), sumer irodalmi mű, mitológiai eposz az i. e. 3. évezred második harmadából.
Témáját az emberiség őskorának mítoszaiból meríti. A Sumer királylista nyomán az „Ország", azaz Mezopotámia öt legkorábbi városának megalapítását és isteneik kultuszának megalapítását meséli el, majd rátér az ötödik, Uruk történetére. Az istenek, Enlil határozatából, vízözönnel sújtják a földet, mert az emberek lármája zavarta őkez. A pusztulásból csupán Ziuszudra (neve sumerül: hosszú napú -vagy idejű- élet) menekül meg, s az ár elmúltával a holtak, a boldogok szigeteként tisztelt földre, Tilmun szigetére (ma Bahrein) telepítik. A mű igen töredékes állapotban maradt fenn. Nagy jelentőségre tett szert akkád nyelvű átdolgozása, az Atrahaszísz-eposz és a Gilgames-eposz 11. tábláján szereplő vízözön-betét. Főhőse, Ziuszudra, a sumer-akkád irodalmi hagyományban közmondásszerű filozófiai költemények szerzőjeként is szerepel (Utá-naistim intelmei, Suruppak intelmei).
[szerkesztés] Források
A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)
Based on work by