Barcsay Ábrahám

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Barcsay Ábrahám (Bartsay Ábrahám) (nagybarcsai) (Piski, 1742. február 2. – Csóra, 1806. március 3.) magyar királyi testőr, a klasszicista költészet egyik alakja, a magyar testőrírók közé tartozott

[szerkesztés] Élete

Barcsay Ábrahám Kemény János erdélyi fejedelem leszármazottja volt. 1742-ben az erdélyi Piskiben született Hunyad vármegye főbírájának fiaként. Iskoláit Nagyenyeden végezte, a református kollégiumban tanult. Szüleit korán elvesztette, így Erdély részéről 1761-ben, más források szerint 1762-ben a bécsi testőrségbe küldték. Itt kötött ismeretséget Bessenyei Györggyel és Báróczi Sándorral.

(…)

A testőrségi szabályszerű öt év letelte után 1767-ben mint kapitány átlépett a Leopold nagyherceg nevét viselő 4. sz. dragonyos ezredbe. 1774. körül Dunántúl és váltakozva Nyitrában és Trencsénben, majd Nagyszombatban tartózkodott: itt ismerkedett meg Ányos Pállal; végre idegen tartományokba kellett mennie s a sziléziai táborozásban részt vett.

1777-ben már a római katolikus hitet vallotta. 1778-ban gróf Bethlen Zsuzsannával kelt egybe. A háború elmúltával hazájába tért. Tíz év múlva kitörvén a török háború, ismét táborba szállott és Lasci regementjében ezredesnek választatott. 1788 áprilisában Szabácsnál, augusztusba Dubovánál, 1789 októberében Nándorfehérvárnál harcolt és a béke megkötése után 1790. december elején magyar testőrezredessé neveztetett ki.

1794-ben nyugalomba lépett és jószágaira vonult vissza s hol Marossolymoson, hol Csórán lakott, mely helységben a lázadó románok 1784-ben az ő épületeit se kímélték meg.

[szerkesztés] Művei

Versei többnyire episztolákból állnak, melyeket Révai összegyűjtve báró Orczy Lőrinc munkáival együtt: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei címmel, adott ki Pozsonyban 1789-ben.

Verseinek első darabja Báróczy Marmontelje előtt áll 1775; két év múlva Bessenyei hetet adott ki Társaságában; kettő jelent meg a Magyar Museumban, egyik: Felelet Ányos Pálnak, költ a sziléziai hideg fenyvesek közt karácsony hava 1. napján 1778., másik: A magyarországi tudományoknak fő gyülekezetihez, Budán 1780.

Nehány kéziratban maradt versét Döbrentei adta ki életrajzának függelékében az Erdélyi Muzeum 1. kötetében. Széchy (Závodszky) Károly a Honban (1873. 203. sz.) és Figyelőben (1873) költői leveleiből közölt néhányat.

Francia versei özvegyénél, Haller Gábor grófhoz írt levelei pedig annak családjánál maradtak kéziratban.

Névaláírása: Hébe 1824 mellékletén.