Barkóczy László
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Barkóczy László (szalai és tavarnai báró) (Imreg, 1791. január 9. – Pozsony, 1847. december 13.) székesfehérvári püspök
[szerkesztés] Élete
Kisebb iskoláit Sátoraljaújhelyen és Pesten, a bölcseletet Kassán, a jog első évét Pesten hallgatta. Egyházi pályára lépvén, 1809-ben a központi papnevelőbe küldetett Pestre, hol tanulmányait bevégezvén, mint tollvivő, utóbb mint érseki szertartó nyert alkalmazást. 1815-ben fölszenteltetvén, Jászladányban mint segéd két hónapot töltött; ezután a bogácsi plébánia vezetésével bizatott meg; itt két évig foglalkozván, 1818. július 9-én miskolci plébánossá, rövid idő mulva ugyanazon kerület alesperesévé neveztetett ki. 1829-ben lett egri kanonok. 1836-ban mint pankotai főesperes és abrahámi apát a királyi táblához ment Pestre s innen a következő évben január 13-án a székesfehérvári püspökségre.
[szerkesztés] Munkái
1. Pásztori beszéd, melyet főpásztori székébe lett beiktatásakor... hiveihez mondott. Székes-Fehérvár, 1837.
2. Dictio... dum regimen suae dioecesis ritu solenni capesseret. Albae-Regiae, 1837.
3. Nőnevelés. Fenelon után. Pest, 1842. Az ő ösztönzésére és költségén jelent meg: Kalászok az élet köréből. Kornmann Rupert után. U. ott, 1839.
Based on work by