Betlen Oszkár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Betlen Oszkár (Pozsony, 1909. szeptember 13. – Budapest, 1969. január 20.) magyar újságíró, történész, a történelemtudományok kandidátusa (1968).
[szerkesztés] Pályafutása
Gyermekkorában került Budapestre. A középiskola négy osztályának elvégzése után villanyszerelő mesterséget tanult, s évekig dolgozott szakmájában. Belépett az illegális kommunista pártba. 1930-ban Moszkvában a Kommunista Ifjúsági Internacionálé hat hónapos iskoláján tanult. Hazatérése után, 1931-ben megbízták az agitációs és propagandamunka irányításával és az Ifjú Proletár szerkesztőségének a vezetésével. 1931 áprilisában letartóztatták. 9 havi börtönbüntetésének letöltése után szülővárosába, a Csehszlovákiához tartozó Pozsonyba toloncolták (1932).
Bevonultatták a csehszlovák hadseregbe, leszerelése után bekapcsolódott a szlovák munkásmozgalomba (1934). A szlovák ifjúsági szervezet titkársága tagjává, majd egyik titkárává választotta. Hamarosan tagja lett a Szlovák Kommunista Párt vezetőségének is. Küldött volt a Kommunista Ifjúsági Internacionálé világkongresszusán (1935); Szlovákiában a Magyar Fiatalok Szövetségének vezetője (1936–1937), majd a Moravska Ostrava-i Magyar Nap szerkesztőségében dolgozott (1937–1938). A német megszállást (1939. március 19.) követően részt vett a kommunisták külföldre menekítésében, határátkelésüket biztosította Csehszlovákia és Lengyelország között. Elárulták, a németek elfogták (1939), koncentrációs táborba vitték. Dachau, Buchenwald és az auschwitzi haláltábor foglya volt (1939–1945). Tapasztalatait az Élet a halál földjén című könyvében örökítette meg.
Magyarországra való hazatérte után a Szabad Nép szerkesztőségébe került, 1946-tól 1951-ig újságíró, 1951–1954 között főszerkesztő. Az MDP Központi Vezetőségének póttagja (1951–1956). Ezután a Tartós békéért, népi demokráciáért című lap magyar kiadásának felelős szerkesztője (1954–1956). 1957-től haláláig az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa volt. A nemzetközi szekció vezetőjeként a Kommunista Internacionálé történetének kutatásával, feldolgozásával foglalkozott.
[szerkesztés] Művei: 1959–1969
- Élet a halál földjén (életrajzi röpirat, Budapest, 1959; Berlin, 1962)
- Ellenforradalom Magyarországon 1956 (Budapest, 1958)
- Népi demokratikus fejlődés Spanyolországban 1936–1939 (Budapest, 1963)
- A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa (Budapest, 1964)
- Az egységfront-mozgalom és a harc a munkásosztály egységes forradalmi pártjáért 1933–1937 (Budapest, 1967); Párizs, *Madrid, Bécs.
- A Komintern egységpolitikája 1933–1937 (Budapest, 1968)
- A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom története 1848–1945 (egy.-i jegyzet, Budapest, 1969).
Based on work by