Bináris prefixum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A számítástechnikában a bináris prefixumokat (bináris előtétszókat) használják nagy számok jelölésére az International Electrotechnical Commission (IEC) szabványa alapján. Az SI prefixumokkal ellentétben (melyek a 10 hatványai) a bináris prefixumok a 2 hatványai. 1998 előtt a számítástechnikában is az SI szabvány decimális prefixumait használták a bináris prefixumok jelölésére: k=kilo, M=mega, G=giga stb.

A bináris előtétszó elnevezését úgy kapjuk, hogy az eredeti előtétszó első két betűjéhez illesztjük a bi (binary=bináris) szócskát. A jelét pedig úgy, hogy az első betűt naggyal írjuk, és utánaírunk egy kis i betűt. Például kilo = ezerszeres, kibi = 2¹⁰ = 1024-szeres. Tehát 1 kB = 1000 B, 1 KiB (ejtsd kibibájt) = 1024 B; valamint 1 Kib = 1024 bit = 128 bájt.

Szimbólum	Név	Jelentés	Értéke
Ki	kibi-	bináris kilo	2¹⁰	= 1024¹ × 1,024
Mi	mebi-	bináris mega	2²⁰	= 1024² × 1,048 576
Gi	gibi-	bináris giga	2³⁰	= 1024³ × 1,073 741 824
Ti	tebi-	bináris tera	2⁴⁰	= 1024⁴ × 1,099 511 627 776
Pi	pebi-	bináris peta	2⁵⁰	= 1024⁵ × 1,125 899 906 842 624
Ei	exbi-	bináris exa	2⁶⁰	= 1024⁶ × 1,152 921 504 606 846 976
Zi	zebi-	bináris zetta	2⁷⁰	= 1024⁷ × 1,180 591 620 717 411 303 424
Yi	yobi-	bináris jotta	2⁸⁰	= 1024⁸ × 1,208 925 819 614 629 174 706 176

Példa: 300 GB = 279,5 GiB ( = 0x117,6592E GiB = 0x45D96,4B8 MiB = 0x1176592E KiB = 0x45D964B800 bájt).

Ez a jelölés jelenleg nem terjedt el széles körben, bár az 1999 októberében Pákay Péter, az Országos Mérésügyi Hivatal Elnöke által aláírt Metrikus konvenció (Metre Convention) értelmében illene használni! Egyre több – főleg nyílt forráskódú – program alkalmazza.

[szerkesztés] Használat

A „decimális egység” kifejezést a „standard, SI, 10-es hatvány-alapú”, a „bináris egységet” pedig a „standard, SI, 2-es hatvány-alapú, a számítástechnikában megszokott” értelemben használjuk. Bonyolítja a helyzetet, hogy a bájtot az irodalom általában B-vel jelöli, ami más kontextusban a bel jele; noha szinte mindig annak kisebb változata, a decibel ("dB") használatos, így általában nem keverhető össze a kettő. Gyakran javasolták a b használatát a bájt jelölésére, de azt pedig a bit rövidítésére is használják, ami további zavart okozna számítástechnikai kontextusokban. Talán a legjobb megoldás a bit és a B használata, hogy minél könnyebb legyen a kettőt megkülönböztetni, mint pl. a kbit esetén.

Bizonyos mértékegységeket a számítástechnikában is mindig decimálisan használtak. Például, a hertz (Hz), ami számítástechnikai eszközök órajelének mérésére szolgál, vagy a bit/s, ami a sávszélességére. Tehát egy 2 GHz-es processzor 2 000 000 000 elemi műveletet végezhet másodpercenként, egy 128 kbit/s-os MP3 adatfolyam 128 000 bites (15,625 KiB) másodpercenként, és egy 1 Mbit/s-os Internet-kapcsolat 1 000 000 bitet (kb. 122 KiB) visz át másodpercenként (8-bites bájtot feltételezve, a kommunikációs vízfej -overhead- nélkül).

A buszok sávszélességét decimálisan adják meg. Nem azért, mert a merevlemez-kapacitás a decimális verziót használja, hanem mert az órajelet így adják meg. Például a „PC3200”-as memória duplán pumpált 200 MHz-es buszt használt, 8 bájtot átvíve órajelciklusonként, ezért a sávszélessége 200 000 000×2×8 = 3 200 000 000 bájt/s.

Az elektronikus memória legtöbb fajtájánál, úgymint a RAM, ROM és a Flash memória (a Flash-alapú diszkek kivételek lehetnek) általában bináris mértéket adnak meg, mert a gyártástechnológia miatt a kettő hatványai fordulnak elő méretként, hogy az összes címvonal érvényes címhez tartozzon a memóriában.

A merevlemez-gyártók decimális egységekben jelölik a tárkapacitást. Mivel a legtöbb számítógépes operációs rendszer a lemezhasználatot és -kapacitást binárisan mutatják, a különbség egy látszólagos csökkenést okoz a reklámozott és a formattált, használható méret között. Ez a metódus régi mérnöki tradícióból származik, régebbről, mint a vásárlók panaszai a méretkülönbségről, amik az 1990-es évek közepén kezdtek jelentkezni. A merevlemezeknél használt decimális méretmegadás egyszerűen csak követi a sorosan elérhető tárolóeszközöknél (pl. szalagos egység) használt módszert.

A lemezeket azonban szektoronként olvassuk be, nem bájtonként. Mivel a szektorok a RAM-ba olvasódnak be, aminek mérete viszont a kettő hatványa, így a szektorméret maga is szinte mindig kettőhatvány (a 1960-as évek végén terveztek rendszereket 100 bájtos szektormérettel [1]). Tipikus szektorméretek: 512 bájt (mágneslemez), 2048 bájt (DVD). Emiatt néha egy nagyon zavaró hibrid rendszer használatos, amiben egy „megabájt” ezer darab 1024 bájtos „kilobájtot” jelent. Tehát, még 2005-ben is, a gyártók 1,44 MB-os floppy lemezként árulnak egy olyan terméket, aminek mérete sem 1,44×2²⁰ bájt, sem 1,44×10⁶ bájt, hanem 1,44×1000×1024 bájt (körülbelül 1,406 MiB, vagy 1,475 MB).

A CD-lemezek kapacitását mindig bináris egységekben adják meg. Egy „700 MB-os” (vagy „80 perces”) CD névleges kapacitása így valójában 700 MiB. Ellenben a DVD-lemezek méretét decimális egységben adják meg. Egy „4,7 GB-os” DVD névleges kapacitása körülbelül 4,38 GiB.