Brogyán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Brogyán (1899-ig Brogyán, szlovákul Brodzany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. 2001-ben 797 lakosából 786 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Híres emberek
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Simonytól 3 km-re délnyugatra, a Nyitra bal partján fekszik.

[szerkesztés] Története

Az 1953-ban feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már i. e. 5000 körül éltek itt vonaldíszes kerámiákat készítő emberek. A brogyán-nyitrai kultúra népe i. e. 3500 és 3100 között lakta e vidéket. A 9. századtól már bizonyosan szláv település volt a falu helyén. 1293-ban Borogen néven említik először. A település neve a szláv brod (= gázló) főnévből származik és a Nyitra folyó itteni átkelőhelyére utal. 1377-ben a Brogyáni családnak állt udvarháza a faluban. A falunak 1516-ban a Kvassay család is birtokosa lett. Ettől kezdve állandó birtokvita színtere volt a település a korábbi birtokos Brogyáni és a Kvassay család között. Ennek e korszaknak 1844-ben szakadt vége, amikor a korábbi sikeres osztrák diplomata, szentpétervári követ Gustav von Friesenhof lett a község fő birtokosa. A bárói család megjelenésével új korszak köszöntött rá a községre. Élénk kulturális élet bontakozott ki, melynek fő patrónusa Natalia Oldenburg hercegnő volt. Ebben az időszakban az osztrák és orosz kulturális élet számos jeles képviselője, köztük Puskin volt a kastély vendége. A községben 1601-ben 3 nemesi kúria és 61 ház állt. 1797-ben 621, 1828-ban 91 házában 636 lakosa volt. 1910-ben 802, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. A község később is igyekezett megtartani gazdag kulturális hagyományait.

[szerkesztés] Nevezetességei

Az egykori Brogyáni-várkastély a 1669-ben épült, a 18. században barokk stílusban átalakították, a 19. században megújították és bővítették. A reneszánsz kastély 1979 óta Puskin-múzeum, melynek kiállításán a Friesenhof család története, kulturális élete, valamint Puskin itteni kapcsolatai és a szlovák irodalom jeles személyiségeinek dokumentumai tekinthetők meg.
A falu felett a fák között áll az 1895-ben épített kápolnában a Friesenhof-sírbolt, ahol Puskin feleségének nővére Alexandra Goncsarovova-Friesenhof is nyugszik.

[szerkesztés] Híres emberek

báró Gustav Vogel von Friesenhof (1807–1889) osztrák diplomata, drezdai, nápolyi és szentpétervári nagykövet.
Alexandra Goncsarovova-Friesenhof báróné (1811–1891) Puskin feleségének nővére negyven évig élt a kastélyban.
báró Gregor Friesenhof (1840–1913) mazőgazdasági és meteorológiai témájú művek szerzője, nemcsak németül, de magyarul és szlovákul is írt.
Natalia Oldenburg Friesenhof (1854–1937) hercegné, az irodalom, a költészet, a zene, a színház és a festészet területén is maradandót alkotott. Verseskötetét 1909-ben és 1910-ben adták ki Németországban. Sok nagyszerű grafika és rajz szerzője. A nép jótevője, aki iskolát, üzemeket alapított és bőkezű adományokat nyújtott a szegényeknek.
Alekszandr Szergejevics Puskin a nagy orosz költő többször megfordult a kastély falai között feleségével, aki húga volt a kastély úrnőjének.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Simonyi járás települései

Simony (Partizánske)

Apátlévna (Livinské Opatovce) · Bossány (Bošany) · Brogyán (Brodzany) · Jaskafalva (Ješkova Ves) · Kalacsna (Kolačno) · Kinorány (Chynorany) · Kiskeresnye (Malé Kršteňany) · Kisugróc (Malé Uherce) · Lévna (Livina) · Nadány (Nedanovce) · Nagykeresnye (Veľké Kršteňany) · Nagykolos (Veľký Klíž) · Nagyugróc (Veľké Uherce) · Nádlány (Nadlice) · Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou) · Ószéplak (Krásno) · Pázsit (Pažiť) · Sándori (Ostratice) · Sziklavárhely (Hradište) · Szkacsány (Skačany) · Tőkésújfalu (Klátova Nová Ves) · Turcsány (Turčianky)