Dánia–Norvégia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dánia–Norvégia egy történelmi államalakulat, unió neve, amely a Norvég és a Dán Királyságból állt, magába foglalva a függő területeket: Izlandot, Grönlandot és Feröert is. Az elődjének tekinthető Kalmari unió felbomlását követő viszálykodások lezárulta után, 1536-ban a két királyság perszonálunióra lépett, ami 1814-ig állt fenn.

A norvég államtanácsot 1537-től kezdve nem hívták össze, de az ország megőrizte külön törvényeit és egyes intézményeit, mint például a királyi kancellár, a saját pénzverés és hadsereg.

A napóleoni háborúkban Dánia–Norvégia vereséget szenvedett, és Norvégia a kieli béke értelmében svéd uralom alá került, függő területeit azonban Dánia megtartotta. A norvégok elutasították a szerződés feltételeit, és az összehívott alkozmányozó gyűlés 1814. május 17-én kikiáltotta az ország függetlenségét. Az ezt követő svéd invázió a perszonálunió elfogadására kényszerítette a norvégokat, azonban megtarthatták liberális alkotmányukat és saját intézményrendszerüket, kivéve a külügyeket. A Svédország és Norvégia közötti unió 1905-ig állt fenn.