Enki és Ninhurszag
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Enki és Ninhurszag (modern cím), a Kr. e. III-II. évezred fordulóján készült sumer mitológiai eposz. Tárgya a „szűzi föld" berendezése, az ősi istenek kultúrateremtő tevékenysége. Színtere Tilmun szigete (mai neve Bahrein), amely fontos kereskedelmi gócpont és átmenő állomás a sumer költészetben gyakran a hajdankor világát jelképezi.
A cselekmény középpontjában Enki isten áll. Enki Tilmun földjén hált asszonyával, Ninszikila istennővel (neve körülbelül annyit tesz: a szűzi úrnő). A hajdankort aranykori színekkel jellemzi a költő:
- Tilmunban holló nem károg,
- fácán fácánhangon nem kiált,
- oroszlán nem gyilkol,
- farkas bárányt nem öl meg,
- kutya a kecske terelését nem ismeri
Ninszikila kérésére Enki édesvizet fakaszt a földből, s ezzel „Tilmun sós vízű kútjai édes vizű kutakká váltak". A cselekmény voltaképpen ekkor indul, Enki megkívánja Ninszikila szülte tulajdon lányát, Nintu („a szülés úrnője") istennőt, Ninhurszag („a hegység úrnője") istennő mását, s a mocsárban erőszakkal magáévá teszi. Terhességének kilencedik napjában Nintu megszüli Ninmu („a növényzet úrnője") istennőt, akit Enki ugyancsak magáévá tesz. Ninmu megszüli Ninkurát („a hegy istennője"), akivel Enki szintén közösül, s aki világrahozza Uttu („takács") istennőt. Enki őt is megkörnyékezi, de csak csellel tudja megkapni, kertész képében jelenik meg előtte:
- Uborkát vitt neki, szárával,
- almát vitt neki, ágával,
- datolyát vitt neki, dús fürtjével,
- szőlőt vitt neki, vesszejével:
- ölébe tette mindezt.
Uttu azonban kikaparja méhéből Enki magját, és elhinti a földön. A magból nyolc növény kel ki, Enki sorra kóstolja mindet, nevet és rendeltetést szab nekik. Ninhurszag azonban mindezekért átkot mond Enkire, amit végül visszavon, s Enki minden egyes betegsége mellé Ninhurszag egy gyógyító istenséget teremt (például fájó ínyére Ninkaszi istennőt, a „vágy betöltőjét", a sörfőzés istenét, lásd: Sörivóknak való).
Az eposz mitológiai háttere világos, a mítosz Enkitől, az édes víz és az agrikultúra istenétől származtatja a városi kultúrát, a fonást, a gyógynövényeket stb. A mítikus téma szokatlanul nyers történésben valósul meg, pl. Enki szeretkezései az istenábrázolást szinte a végletekig antropomorfizálják:
- ...melléhez szorította őt, ölébe feküdt,
- combjait szétfeszítette, ágyékába döfött,
- melléhez szorította őt, ölébe feküdt,
- vesszeje a leánynak feltörte testét, megcsókolta őt.
Az eposz költőjének egyik legfontosabb művészi eszköze az ismétlés, minden jelenet legalább kétszer szerepel, egyszer epikus formában, másodszor pedig rendszerint beszédben, sőt Enki szeretkezéseinek leírása négy alkalommal ismétlődik a műben. Hasonló művészi ábrázolásmóddal találkozunk az Enlil és Ninlil című eposzban is.
Az eposz a maga korában rendkívül népszerű volt, ránk három változatának számos – nem teljes – példánya maradt, amelyekből az eposz cselekménye eredeti formájában rekonstruálható.
Based on work by