Erich von Falkenhayn

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erich von Falkenhayn (Burg Belchau, 1861. november 11. - Lindstedt Schloss, 1922. április 8.) német tábornok és katonapolitikus az első világháború idején, 1914-16 között a császári német hadsereg főparancsnoka.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 A német hadsereg élén 2.1 Verdun 3 Verdun után 4 Irodalom

[szerkesztés] Élete

Porosz nemesi család sarjaként került katonai pályára. Első háborús tapasztalatait Kínában szerezte, ahol a boxerlázadás leverésében játszott szerepet. Hazatérvén Németországba Metzben, Magdeburgban és Braunschweigban Már parancsnokként teljesített szolgálatot. 1913. július 8-tól Poroszország hadügyminisztere. E tisztségében kulcsszerepet játszott az első világháború kitörése idején. A szarajevói merénylet idején nem gondolt még a háborúra, de a későbbiekben gyorsan csatlakozott a háború kirobbantását szorgalmazók táborához.

[szerkesztés] A német hadsereg élén

1914 késő nyarán a német hadsereg két, nagy területnyereséggel járó ám sikertelen kísérletet tett Párizs bevételére és a tengerpart elérésére. A két sikertelen próbálkozás állóháborúhoz vezetett. 1914. szeptember 14-én Moltke ypres-i veresége után lett a nyugati front főparancsnoka.

[szerkesztés] Verdun

Falkenhayn már korán felismerte, hogy a Marne-i csata után már nem lehet teljes katonai győzelmet kivívni. 1914 novemberében kértte a politikai vezetést, hogy a háborút politikai tárgyalásokkal fejezzék be, de javaslata nem talált meghallgatásra. A tannenbergi győzelem ellenére nem tartotta lehetségesnek Oroszország legyőzését, emiatt konfliktusba keveredett Hindenburggal és Ludendorfffal. 1915-ben Falkenhayn új katonai stratégiát dolgozott ki a nyugati front számára. Oroszország szétverésére semmi esélyt sem látván úgy gondolta, hogy a háborút a nyugati szövetségesek szétverésével lehet megnyerni. Az antant államai közül Franciaország volt a gyengébb. Falkenhayn úgy gondolta, hogy a francia hadsereg hosszú és kimerítő küzdelemben felmorzsolható, ezáltal kikényszeríthető Franciaország fegyverletétele. A francia megadás után Nagy-Britannia egyedül maradna és valószinűleg távozni kényszerülne Európa szárazföldi területeiről, Németország pedig nyugodtan és győztesen fejezhetné be a keleti hadjáratot.

Falkenhayn a Verdun körüli erődrendszert szemelte ki a franciák elleni hadjárat kulcspontjának. Verdun a német-francia határ legerősebb erődjei közé tartozott. Falkenhayn szerint a franciák vagy feladják legerősebb védművüket vagy elvéreznek alatta. Ennek érdekében óriási mennyiségű hadi- és "emberanyagot" gyűjtött a francia erőd köré.

Falkenhayn stratégiája azonban hibás volt. Nem vette figyelembe, hogy a nyugati front állóháborújában a védők mindig előnyben voltak a támadókkal szemben. Nem mérte fel, hogy az általa eltervezett anyagháborúban a britek és a franciák beláthatatlanul nagyobb tartalékokkal rendelkeznek a gyarmataitól elzárt Németországnál. Nem számolt azzal, hogy saját csapatai is oly' mértékű veszteségeket szenvedhetnek el, amelyek kihatással lehetnek a háború további szakaszára. Falkenhayn offenzívája vereséggel felérő döntetlent hozott mindkét fél számára.

[szerkesztés] Verdun után

A súlyos verduni kudarc után Hindenburg eltávolította Falkenhaynt a nyugati német csapatok éléről. Erdélybe küldték, ahol a 9. német hadsereg irányítójaként részt vett a román támadás visszaverésében és a Bukarest 1916-os bevételében. 1917-ben Törökországban szolgált. Nem tudta megakadályozni, hogy a britek elfoglalják Palesztínát. Sikerült viszont gátat vetnie a török kormány által tervezett zsidó deportálásoknak. 1918-ben Fehéroroszországban a 10. német hadsereg főparancsnokaként érte meg a háború végét. 1919-ben kilépett a hadseregtől és teljesen visszavonultan élt haláláig.

[szerkesztés] Irodalom

Paul Kennedy: Nagyhatalmak tündöklése és bukása; Akadémiai Kiadó; Budapest 1992
Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája (1910-'19); Officina Nova; Budapest 1995. 280-282.
Galántai József: Az első világháború; Gondolat; Budapest 1988;