Fejtő Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fejtő Ferenc (Nagykanizsa, 1909. augusztus 31.), történész-újságíró, Széchenyi-díjas író, baloldali publicista.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Nézetei a magyar politikáról
3 Díjai, elismerései
4 Művei
- 4.1 Magyarul
5 Cikkei
- 5.1 A Népszabadságban
- 5.2 A Népszavában
6 Interjúk
7 Külső hivatkozások
8 Jegyzetek

[szerkesztés] Élete

Apai ágon németajkú (de magyarul is beszélő), módos könyvkereskedő-nyomdász családból származik. Apja, a "liberális, szabadkőműves könyvkiadó", a Zala folyóirat tulajdonosa volt ^[1].

Szülővárosában érettségizett. Előbb a Pécsi Egyetemen, majd Budapesten magyart, történelmet, germanisztikát hallgatott, a Berzsenyi-kollégium tanára, a Bartha Miklós Társaság tagja lett.

Fiatalkorában illegális kommunisták (mint egyik unokatestvére) hatására (és a Tanácsköztársaságtól idegenkedő apja rábeszélése ellenére) kommunista lett. Marxista szemináriumokat tartott, kommunistának, majd szociáldemokratának vallotta magát. 1932-ben egy év börtönre ítélték, mert az egyetemen marxista tanulmányi kört alakított. 1934-ben nem lépett be József Attilával együtt a Szociáldemokrata Pártba, de aktív munkatársa lett a párt napilapjának, a Népszavának, valamint elméleti folyóiratának, a Szocializmusnak.

Első figyelmet keltő irodalmi alkotása az Érzelmes utazás című esszéregény volt 1935-ben.

Fejtő alapította és szerkesztette József Attilával, Ignotus Pállal és Hatvany Bertalannal az imperializmus- és egyben sztálinizmus-ellenes Szép Szó című folyóiratot, amelynek 1935-38-ban szerkesztője volt.

Amikor egy, a kormány németbarát politikáját bíráló cikke miatt újra perbe fogták és hat hónap börtönre ítélték, föllebezett és mint a Népszava párizsi tudosításával megbízott újságíró, egyelőre a francia fővarosba koltozott. 1938-tól évekig a Népszava párizsi tudósítója volt. Részt vett a francia ellenállásban. A francia fővárosban 1947 és 1949 között Károlyi Mihály nagykövet bizalmasaként a párizsi magyar sajtóirodát vezette. Fiatalkori barátja, Rajk László halálra ítélése után lemondott, és megszakított minden kapcsolatot a hazai rezsimmel.

1944 és 1979 között az AFP francia hírügynökség újságírója, a kelet-európai kommunista diktatúrák szakértő elemzője, miután közelről látta azok megszületését, fejlődését és bukását (bár 1947 es 1989 között nem tért vissza hazájába). 1952-ben közölt, „A népi demokráciák története” (L'Histoire des démocraties populaires) című művével egy csapásra ismert lett.

1955-ben megkapta a francia állampolgárságot. Az 1956-os forradalomról írt könyve meg 1956 végén jelent meg Párizsban Jean Paul Sartre előszavaval (újabb kiadása 1996-ban). Fejtő ezen kívül is több könyvet és tanulmányt írt a forradalomrol, amelyek nem csak Nyugaton jelentek meg, hanem Lengyelországban és a néhai Jugoszláviában is.

1972 és 1982 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója. 1973-ban műveiért megkapta a bölcsészdoktori címet. Számos francia és külföldi újságnak és folyóiratnak dolgozott, rendszeresen közölte cikkeit az emigráns Irodalmi Újság. Franciaországban a XX. század értelmiség egyik nagy alakjának tartják. Gondolkodásában közel áll Albert Camus-höz, kritikai párbeszédet folytatott Malraux-val és Sartre-ral. Találkozott a Komintern, a nemzetközi kommunista mozgalom vezetőivel, a Kreml uraival, továbbá olyan neves személyiségekkel, mint Tito, Castro, Willy Brand, Bruno Kreisky, Thomas Mann. Csodálta, ugyanakkor kritikával illette De Gaulle-t és François Mitterrand-t.

1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza Magyarországra.

Könyvei számos nyelven megjelentek, így franciául, németül, angolul, olaszul, magyarul, lengyelül, bolgárul és japánul. 2006-ban két könyve is megjelent magyarul József Attilárol és a költő összes műveinek német forditásához is ő írta az előszót.

[szerkesztés] Nézetei a magyar politikáról

Magyarországon megjelenő publicisztikáinak alaptétele, hogy a magyar szociálliberális koalíciót a hazai haladó hagyomány örökösének tartja, miközben gyakran bírálja a magyar jobboldalt, főképp a Fideszt és személy szerint Orbán Viktort, visszatérően populistának nevezve az általuk nyújtott alternatívát.

[szerkesztés] Díjai, elismerései

Zala megye, Nagykanizsa, Budapest díszpolgara, a pécsi es szegedi egyetemek díszdoktora. Széchenyi irodalmi díjas, a Népszava tiszteletbeli és örökös főszerkesztője.

1975-ben megkapta a francia nemzetgyűlés nagy irodalmi díját. 1988 óta a Becsületrend lovagja, 2006 óta tisztje. 2000-ben a francia PEN Club választmányi tagja lett.

2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2004. augusztus 31-én megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjét, 2005. október 23-án pedig a Nagy Imre Érdemrendet.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Magyarul

Rekviem egy hajdanvolt birodalomért, Minerva és Atlantisz kiadók, 1990, ISBN 9632235045
A népi demokráciák története, Magvető Kiadó, 1991
A zsidó és az úristen, Logos Kiadó, 1997
A század utasa, Holnap Kiadó, 2002 ISBN 9633465184
A monarchiától a globalizációig, Alexadra Könyvkiadó, 2004, ISBN 9633671175
Isten, Ember, Ördög, Holnap Kiadó, 2006, ISBN 9633467128
József Attila, az útmutató, Papirusz Book Könyvkiadó, 2006, ISBN 9639263257
Mégiscsak a szociáldemokrácia, Kossuth Kiadó, 2006, ISBN 9630948753
Jelenleg a Népszava c. szociáldemokrata napilap tiszteletbeli főszerkesztője