Ferdinandy Gejza
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hidasnémeti Dr. Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. – Budapest, 1924. március 17.) jogtudós, egyetemi tanár
Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot használják.
[szerkesztés] Élete
Hazai jogi tanulmányok után közigazgatási pályára lépett. Köztisztviselőként a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol 1907-ben osztálytanácsossá nevezték ki, majd 1912-ben – az új véderőtörvények (1912:XXX. tc.) előkészítésében szerzett elvitathatatlan érdemei elismeréséül – miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki.
1895-ben a budapesti tudományegyetemen a jogi diszciplína egyik sajátos magyar ágazatából, a közjogból nyert magántanári képesítést. 1905-ben rendkívüli tanári címet kapott, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1918-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.
Hazánk legkiválóbb közjogászainak egyike volt. Elsősorban a magyar közjog történetével, valamint alkotmányjoggal foglalkozott. Fiatalon lelkesedett Széchenyi Istvánért, híve volt a dualizmusnak, bár az idő előrehaladtával egyre több korrekcióra tett javaslatot. Későbbi írásaiban viszont már egyértelműen az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Minisztériumi munkája, az egyetemi katedra, illetve tudományos tevékenysége mellett – különösen 1903 és 1905 között – élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.
Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, ahonnan hamvait – a Nemzeti Panteon kialakítása miatt – Hidasnémetibe telepítették át.
Nevét őrzi a Ferdinandy Gejza-díj, melyet a honvédelmi miniszter adományoz „a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért”.
[szerkesztés] Főbb művei
- Magyarország közjogi viszonya Ausztriához és annak történelmi fejlődése (Budapest 1892.),
- Az állampolgárságról (Budapest, 1894.)
- A felelősség elve a magyar alkotmányban (Budapest, 1895.)
- A királyi méltóság és hatalom Magyarországon (Budapest, 1895.)
- Az arany bulla (közjogi tanulmány, díjnyertes akadémiai pályamű) (Budapest, 1899.)
- Magyarország közjoga (Budapest, 1902.)
- Korona és monarchia (Budapest, 1903.)
- A pragmatika sanctio és a házi törvények (Budapest, 1903.)
- Parlamenti vizsgáló-bizottság és az országgyűlési tagok megvesztegetésének büntethetősége (Jogállam, 7. füzet 1903.)
- A rendi elemek a magyar alkotmányban (MTA székfoglaló értekezés, felolvasva. 1907. március 11-én) (Budapest, 1907.)
- A magyar alkotmány történelmi fejlődése (Budapest, 1907.)
- Staats und Verwaltrungsrecht des Königreichs Ungarn (Hannover, 1909.)
- A magyar alkotmányjog tankönyve (Budapest, 1911.)
- A szabad királyválasztás joga (válasz Ráttkay R. Kálmán dr.-nak) (Budapest, 1921.)
[szerkesztés] Források
- Révai Nagy Lexikona
- Életrajzi Lexikon
- Magyarország története 1890-1918 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
Based on work by