Osztrák–Magyar Monarchia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Osztrák–Magyar Monarchia |
|||||||||
|
|||||||||
Államvallás |
|||||||||
Főváros |
Bécs Budapest |
||||||||
Ausztria császára és Magyarország királya, |
|||||||||
680 887 km² (1907) |
|||||||||
48 592 000 (1907) |
|||||||||
Pénzegység |
|||||||||
Fennállása |
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt különleges dualista állam Közép-Európában. Két fele, a Magyar Királyság és Ausztria (hivatalos nevén "A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok" vagy gyakran hivatkozott formában " az osztrák örökös tartományok", amely a mai Ausztria mellett magába foglalta egyebek mellett Cseh és Morvaországot, Galíciát, Bukovinát, a mai Szlovéniát és a mai Olaszország egy kis részét), valamint Bosznia-Hercegovinát belső ügyeit önállóan intézhette. Közös ügyeknek számítottak a külügy és a hadügy, valamint az ehhez szükséges pénzügyek.
A duális állam létrejötte egy kompromisszum eredménye. Az osztrák udvari körök – nagyrészt az Itáliában és a Poroszországtól 1859-ben és 1866-ban elszenvedett katonai vereség hatására – belátták, hogy az egységes és abszolutikus osztrák birodalom törekvését el kell vetni. Magyarország az 1848-ban kivívott alkotmányhoz szeretett volna visszatérni, ennek eléréséhez azonban szintén nem volt elegendő ereje. A létrejött kiegyezésben megkísérelték az udvar nagyhatalmi törekvéseit összeegyeztetni a magyar alkotmányos törekvésekkel. Hogy az alkotmányos Magyar Királyságnak megfelelő partnere legyen, a Birodalom másik felében is alkotmányos rendszert kellett teremteni, ennek eredménye egy dualista állam, az Osztrák–Magyar Monarchia lett. A Birodalom két felének önálló parlamentje (A Lajtán innen az Országgyűlés, a Lajtán túl a Birodalmi Tanács) és önálló kormánya volt. Közös törvényhozás nem volt, a közös ügyeket az ú.n. delegációk hatáskörébe utalták, amelyeket egyenlő létszámban a két parlament küldött ki, illetve ezek élén közös külügy-, hadügy-, illetve pénzügyminiszter állt. Ezek irányításában emellett az uralkodó (császár és király) meghatározó befolyást tartott fenn magának. A politikai kiegyezést a gazdasági kiegyezés egészítette ki, amit azonban tízévente meg kellett újítani. Ennek eredményeként fenntartották a közös bank- és valutarendszert (a jegybank az Osztrák–Magyar Bank volt), valamint a közös vámrendszert.
A soknemzetiségű birodalom a nemzetállamok születésének idején jött létre, így a politikai élet nagy része a tizenegy különböző nemzet vitáiból állt. Bár ezek a viták nagy port kavartak, a Monarchia fennállásának ötven éve alatt gazdasági szempontból rengeteget fejlődött, modernizálódott és liberálisabbá vált. A Monarchia létének az első világháború vetett véget.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kettős kötődés: Az Osztrák–Magyar MonarchiaEncyclopaedia Humana Hungarica 08.]
- A monarchia térképei
[szerkesztés] A kiegyezéssel kapcsolatos törvények
- Magyar–osztrák kiegyezés:
- 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról
- 1867. évi XIV. törvénycikk azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik
- 1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról
- 1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről
- Magyar–horvát kiegyezés:
- 1868. évi XXX. törvénycikk a Magyarország, s Horvát-, Szlavon és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről
[szerkesztés] Részei
- Bohémia
- Bukovina
- Karinthia
- Krajna
- Dalmácia
- Galícia
- Isztria
- Alsó-Ausztria
- Morvaország
- Salzburg
- Szilézia
- Stájerország
- Tirol
- Felső-Ausztria
- Vorarlberg
- Magyar Királyság
- Horvát-Szlavónia
- Bosznia és Hercegovina