Háy Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Háy Gyula (Abony, 1900. május 5. – Ascona, Svájc, 1975. május 7.). magyar drámaíró, műfordító, Kossuth-díjas.

Ifjúkorának döntő pillanatában a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztosságán dolgozott. Ezután a baloldali értelmiség egy jelentős részét követve Németországba emigrált. Először Drezdában, majd Berlinben volt díszletfestő és díszlettervező. 1923-ban hazatért, majd 1929-ben újra Németországba költözött. 1932-ben belépett a Magyarországi Kommunista pártba.

Színpadi sikereket ért el Berlinben, de az Isten, császár, paraszt című művének berlini bemutatója (1932) után a náci tüntetések meghiúsították a további előadásokat. Hitler elől Ausztriába emigrált, ahonnan az 1934-es szocialista felkelésben való részvétele miatt kiutasították. Lunacsarszkij meghívására 1935-ben a Szovjetunióba költözött. Moszkvában többek között filmforgatókönyveket írt. Írásait kiadták oroszul és más nyelveken.

1945-ben hazatért. Sorra mutatták be darabjait. 1948–50. között a filmgyárban volt fődramaturg, majd 1951-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a dramaturg-tanszakot vezette.

Az azóta lebontott Kossuth híd építését Az élet hídja című sematikus (egyetlen rossz)^[forrás?] drámájával köszöntötte (1951).

1955-ben csatlakozott az úgynevezett Nagy Imre-csoporthoz, és a Petőfi körhöz. Az Irodalmi újságban megjelent Mért nem szeretem című pampfletje – amivel Kucsera elvtárs figurájában az összes kommunista bürokrata örök paródiáját teremtette meg – egész további sorsára kihatott. Az 1956-os forradalom idején, a szovjet csapatok november 4-ei támadása után ő olvasta be a Kossuth Rádióban több nyelven a híres segélykérést ("Segítsetek, segítsetek, segítsetek!"). 1957-ben hatévi börtönre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult.

1964-ben kiadták egy drámakötetét: (Királydrámák), de darabjai nem kerülhettek színpadra. Aczél György egyszer kijelentette, hogy amíg ő él, Háy-írás Magyarországon nem jelenhet meg^[forrás?]. 1963-ban az osztrák PEN Club meghívására 1963-ban Nyugat-Európába utazott, és rövidesen végleg elhagyta az országot. Asconában telepedett le.

Műfordítóként is dolgozott. Lefordította Csehov, Osztrovszkij, Hauptmann, E. T. A. Hoffmann egyes műveit.

Drámáit főleg német nyelvterületen játszották, de megjelentek angol, orosz, cseh, lengyel, japán, román, portugál, olasz és kínai nyelven is.

„Molnár Ferenc után ő a világszerte legismertebb és legtöbbet játszott magyar színpadi szerző” – írja róla a ^[1] Hegedüs Géza.

[szerkesztés] Királydrámák

Isten, császár, paraszt 1932
A barbár 1934
A porosz csoda 1939
Mohács 1960
A ló 1961
Attila éjszakái 1963

[szerkesztés] Egyéb

Tiszazug 1936
Ítélet éjszakája 1943
Az élet hídja 1951
Varró Gáspár igazsága 1955
A pulykapásztor 1956

[szerkesztés] Memoár

Háy Gyula: Született 1900-ban; Interart, Budapest, 1990. ISBN 9630199769
Háy Éva (Háy Gyuláné, Majoros Éva): A barikád mindkét oldalán (Budapest, Osiris, 2000).