Halogének
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A halogének a periódusos rendszer VII-es főcsoportjában, (IUPAC szerinti 17-es csoportjában) található elemek. A fluor (F), klór (Cl), bróm (Br), jód (I), asztácium (At) és az ununseptium (Uus) tartozik ebbe a csoportba. Az asztácium elektronszerkezete miatt már a félfémek közé is besorolható, nem túl jelentős elem. Az ununseptiumot pedig még nem sikerült előállítani. Elnevezésüket a görög sóképző szóból kapták, mivel fémekkel sókat alkotnak. Elemi állapotban kétatomos molekulákat alkotnak. Mivel külső elektronhéjukról csak egy elektron hiányzik a telített állapot (nemesgáz szerkezet) eléréséhez, általában elektron felvétele során lépnek reakcióba (oxidálószerek). Az így létrejövő egyszeres negatív töltésű ionjaikat halogenid-ionoknak nevezzük, ezek sóit pedig halogenideknek.
A halogének közös tulajdonságai:
- olvadáspontjuk, forráspontjuk és sűrűségük a csoportban lefelé haladva nő.
- a fluor és a klór gáz, a bróm folyékony, a jód szilárd, halmazállapotú
- elektronegativitásuk nagy, csoporton belül lefelé haladva csökken
- a legerősebb oxidáló tulajdonságú elemek, ez a tulajdonságuk a csoporton belül lefelé haladva csökken
- vízben oldódnak (a fluor még a víz oxigénjét is képes oxidálni, azaz rekacióba lép a vízzel)
A természetben elsősorban a tengervízben, ásványvizekben fordulnak elő vegyületeik. Jelentősek a nátriummal alkotott sóik, a nátrium-halogenidek.
Based on work by