Klór

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

17 kén ← klór → argon F ↑ Cl ↓ Br periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	klór, Cl, 17
Elemi sorozat	halogének
Csoport, periódus, mező	17, 3, p
Megjelenés	sárgás zöld
Atomtömeg	35.453(2) g/mol
Elektronszerkezet	[Ne] 3s2 3p5
Elektronok héjanként	2, 8, 7
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	gáz
Sűrűség	(0 °C, 101.325 kPa) 3.2 g/L
Olvadáspont	171.6 K (-101.5 °C, -150.7 °F)
Forráspont	239.11 K (-34.04 °C, -29.27 °F)
Olvadáshő	(Cl2) 6.406 kJ/mol
Párolgáshő	(Cl2) 20.41 kJ/mol
Hőkapacitás	(25 °C) (Cl2) 33.949 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k at T/K 128 139 153 170 197 239
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	rombos
Oxidációs állapotok	±1, 3, 5, 7 (erősen savas oxid)
Elektronegativitás	3.16 (Pauling-skála)
Ionizációs energia (részletek)	1.: 1251.2 kJ/mol
	2.: 2298 kJ/mol
	3.: 3822 kJ/mol
Atomsugár	100 pm
Atomsugár (számított)	79 pm
Kovalens sugár	99 pm
Van der Waals sugár	175 pm
Egyebek
Mágnesesség	nem mágneses
Elektromos ellenállás	(20 °C) > 10 Ω·m
Hővezetőképesség	(300 K) 8.9 mW/(m·K)
Hangsebesség	(gáz, 0 °C) 206 m/s
CAS szám	7782-50-5
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Klór izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 35Cl 75.77% Cl stabil 18 neutronnal 36Cl mest. 3.01×105 y β- 0.709 36Ar ε - 36S 37Cl 24.23% Cl stabil 20 neutronnal
Hivatkozások

A klór a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Cl, rendszáma 17. A VII. főcsoportba, a halogének közé tartozik. Erősen mérgező, szúrós szagú, zöld színű gáz, melyet kétatomos klórmolekulák (Cl₂) alkotnak. Reakciókészsége nagy, csaknem minden elemmel reagál.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Jellemzői 3 Előfordulása, előállítása, vegyületei 4 Felhasználása 5 Élettani tulajdonságai 6 Izotópjai 7 Óvintézkedések 8 Források

[szerkesztés] Története

A klórt 1774-ben fedezte fel Carl Wilhelm Scheele svéd tudós, a klór nevet Humphry Davy adta neki 1810-ben. A klór név a görög χλωρóς (klorosz) szóból származik, amely magyarul annyit tesz: sápadt zöld.

[szerkesztés] Jellemzői

A klór standard nyomáson (101325 Pa), és szobahőmérsékleten (25 °C) zöldes színű gáz. Erősen mérgező, a szerves anyagokat – így az emberi szöveteket is erőseny roncsolja, oxidálja. Apoláris anyag, egy elektron felvételével éri el a nemesgáz-szerkezetet. Olvadás- és forráspontja alacsony. Elektronegativitása 3.

[szerkesztés] Előfordulása, előállítása, vegyületei

Elemi állapotban csak a vulkáni gázokban fordul elő nyomni mennyiségben. Sói jelentősek, a tengervíz igen nagy mennyiségben tartalmaz konyhasót (NaCl), emellett a kőzetek is tartalmaznak klorid-iont.

Előállítható kloridok erősen savanyú közegben történő oxidálásával.

nemesfém-kloridok termikus disszociációjával:

vagy nátrium-klorid olvadékának, illetve vizes oldatának elektrolízisével. Ipari előállítására az utóbbi módszert használják.

Legelterjedtebb vegyületei a kloridok, ahol a klór egyszeresen negatív oxidációs állapotban szerepel. Alkálifém-, és alkáliföldfém-kloridok kiválóan oldódnak vízben, ionos tulajdonságú anyagok. A kloridion komplexképzésre is képes.

Gyakoribb vegyületei:

lásd: A klór vegyületei

[szerkesztés] Felhasználása

• fontos szerepet tölt be a műanyagiparban, a PVC egyik alkotóeleme
• a sósavat, és hipót az élet számos területén alkalmazzák
• harci gáz
• ivóvíz fertőtlenítés
• papír fehérítés

[szerkesztés] Élettani tulajdonságai

Az élő szervezetek számára létfontosságú elem a klór, a sejt töltésének beállítását szolgálja. Az elemi klór igen mérgező, belélegezve a tüdőt, és a nyálkahártyát roncsolja.

[szerkesztés] Izotópjai

[szerkesztés] Óvintézkedések

[szerkesztés] Források