I. Svend dán király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. (Villásszakállú) Svend (dánul: Svend Tveskæg óészakiul: Sveinn tjúguskegg norvégül: Svein Tjugeskjegg angolul: Sweyn Forkbeard) (955 – 1014. február 3.) Dánia, Norvégia és Anglia királya.
Svend apját, I. (Kékfogú) Haraldot követte Dánia trónján 986-ban. Apja családjával együtt 960 körül megkeresztelkedett, és Svend a keresztény Ottó nevet kapta, de ezt nem használta.
Miután Olaf Tryggvasson norvég király 1000-ben meghalt, Svend kiterjesztette uralmát Norvégiára, II. Erik a vazallusa lett.
1013-ban a dán flotta élén támadást intézett Anglia ellen, és el is foglalta azt. II. Ethelred (Æthelred) angol király Normandiába menekült. Svendet karácsony napján királlyá választották. Nekikezdett a királyság újjászervezésének, de alig öt héttel később, 1014. február 3-án meghalt.
| Előző uralkodó: I. (Kékfogú) Harald |
Dánia uralkodója 986–1014 |
 |
Következő uralkodó: II. Harald Svensson |
| Előző uralkodó: II. Erik |
Norvégia uralkodója 1000–1014 |
 |
Következő uralkodó: II. (Szent) Olaf |
| Előző uralkodó: II. Ethelred (978-1013) |
Anglia királya 1013-1014 |
 |
Következő uralkodó: II. Ethelred (1014-1016) |
Based on work by