II. Musztafa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Musztafa (1664. február 6. – 1703. december 28.) IV. Mehmed fia és az Oszmán Birodalom szultánja volt 1695 és 1703 között.

Musztafa célja az volt, hogy visszaűzze az osztrákokat és 1697-ben személyesen vezette a hasereget Magyarország visszahódítására. Savoyai Jenő a zentai csatában csúfosan megverte és ez békekötésre kényszerítette az oszmánokat. 1699. január 26-án a karlócai békében Musztafa átengedte Magyarországot és Erdélyt a Habsburgoknak és kivonta csapatait Lengyelországból. Ugyancsak uralkodása alatt Nagy Péter cár elfoglalta a Fekete-tengeri Azov erődítményt 1697-ben.

E kedvezőtlen eseményekre Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és mikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta szoktatni, ezek felkeltek és letették.

Előde:	II. Musztafa	Utóda:
II. Ahmed	1695 – 1703	III. Ahmed
1691 – 1695	oszmán szultánok	1703 – 1730