Integrálszámítás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az integrálszámítás tágabb értelemben a matematika analízis nevű ágának a része, újabb és szűkebb értelemben azonban csak a primitív függvények meghatározásának módszertanát és technikáit értjük alatta. Eredeti tárgykörét a XX. században jelentős eredményekkel gazdagított mérték- és integrálelmélet fogadta magába.
A matematikában az integrál fogalma alatt általában a valós függvénytan kalkulusán belül oktatott, Riemann-féle integrál fogalmát értjük, és az integrálszámítás szűkebb értelemben vett célja valós függvények primitív függvényeinek meghatározása, és ezek alkalmazása különféle (pl. geometriai és statikai) problémák megoldásában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alapintegrálok
Alapintegráloknak nevezzük az elemi valós függvények differenciálási szabályainak megfordításából adódó primitív függvényeket.
[szerkesztés] Általános integrálási szabályok
[szerkesztés] Tagonkénti integrálás
A tagonkénti integrálás az integrálandó lineáris kifejezések széttagolhatóságát jelenti, a következő műveleti tulajdonságok folytán:
Additivitás
Összegfüggvény (különbségfüggvény) primitív függvénye a tagok primitív függvényeinek összege (különbsége).
Homogenitás
Függvény konstansszorosának primitív függvénye a függvény primitív függvényének konstansszorosa.
Tagonként integrálható függvények például a polinomfüggvények.
[szerkesztés] Parciális integrálás
A vizsgált intervallumon folytonosan differenciálható f és g függvények esetén
Parciálisan integrálhatók pl. a sinn x, cosn x, exsinn x és excosn x függvények, továbbá P(x) valós polinomfüggvény esetén parciálisan integrálható:
- választással;
- választással;
- választással;
- választással;
- választással;
- választással.
[szerkesztés] Helyettesítéses integrálás
A vizsgált intervallumon folytonos f és folytonosan differenciálható g függvény esetén, ha F = ∫ f(x) dx, akkor
Megjegyzés. A helyettesítést az f( g(x) ) g(x) alakú integrandus esetén konkrétan is elvégezhetjük, ha bevezetjük a t = g(x) új integrálási változót. Ennek differenciálja pont dt = g(x) dx, így ekkor az integrál ∫ f(t) dt alakot ölt:
Nevezetes alesetek:
(a lineáris belső függvény esete) | ||
Az utolsó példa konkrét alkalmazásaiként kapjuk, hogy | ||
illetve | ||
[szerkesztés] Speciális integrálási módszerek
[szerkesztés] Racionális törtfüggvények integrálása
Egy valós változóból és valós számokból a négy alapművelettel képzett, végső soron két polinom hányadosaként előálló racionális törtfüggvény integrálása a következő lépésekben történhet:
- A valós együtthatós racionális törtfüggvényt maradékos osztással az
alakra hozzuk, ahol a polinom fokszáma már kisebb, mint a polinom fokszáma.
- A nevezőt első- és (negatív diszkriminánsú) másodfokú főpolinomok egyértelműen előálló szorzatára bontjuk:
- A törtet a faktorainak megfelelő parciális törtek összegére bontjuk fel:
- A parciális törtekre bontott kifejezést tagonként integráljuk a következő összefüggések alapján:
-
Az utolsó integrandus nevezőjében lévő másodfokú polinomot pedig teljes négyzetté alakítva, a megfelelő helyettesítéssel az integrál alakúra hozható, amelyet a következő rekurziós formula segítségével számíthatunk ki:
-
[szerkesztés] Trigonometrikus függvények integrálása
Trigonometrikus függvényekből és valós számokból a négy alapművelettel képzett racionális kifejezések integrálása a helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására.
A helyettesítésből ; és adódik.
[szerkesztés] Exponenciális függvények integrálása
Az exponenciális függvényből és valós számokból a négy alapművelettel képzett racionális kifejezések integrálása a helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására.
A helyettesítésből adódik.
[szerkesztés] Hiperbolikus függvények integrálása
Hiperbolikus függvényekből és valós számokból a négy alapművelettel képzett racionális kifejezések integrálása a helyettesítéssel visszavezethető egy racionális törtfüggvény integrálására.
A helyettesítésből ; és adódik.
Minthogy azonban a hiperbolikus függvények voltaképpen speciális exponenciális függvények, az exponenciális függvények integrálási módszere is alkalmazható rájuk.
[szerkesztés] Irracionális függvények integrálása
A négy alapműveleten kívül gyökvonást vagy törtkitevőt is tartalmazó irracionális kifejezések integrálása a megfelelő helyettesítéssel sok esetben szintén visszavezethető racionális törtfüggvény integrálására. A legfontosabb esetek a következők:
- alakú kifejezés integrálása helyettesítéssel;
- alakú kifejezés integrálása helyettesítéssel;
- alakú kifejezés integrálása esetén , illetve esetén helyettesítéssel;
- alakú kifejezés integrálása helyettesítéssel, ahol a kitevők nevezőinek legkisebb közös többszöröse.
[szerkesztés] Az Euler-féle helyettesítések
alakú irracionális kifejezések integrálása a következő helyettesítések valamelyikével általában visszavezethető racionális törtfüggvény integrálására:
- ;
- ;
- ahol az polinom valós gyöke.
[szerkesztés] A határozott integrál alkalmazásai
[szerkesztés] Területszámítás
[szerkesztés] Görbe alatti terület
Az határozott integrál geometriai jelentése: az x = a, x = b, y = 0 egyenesek és az y = f(x) függvénygörbe által határolt síkidom előjeles területe (abban az értelemben, hogy az x-tengely alá eső területrészt az integrál negatív előjellel számolja). Ebből következik, hogy az f(x) és g(x) függvénygörbék, valamint az x = a és x = b egyenesek által határolt síkidom területe:
Az x = x(t), y = y(t), paraméteres alakban megadott görbe alatti terület:
[szerkesztés] Szektorterület
Az x = x(t), y = y(t), paraméteres alakban megadott görbéhez az origóból húzott szektor területe:
Az , polárkoordinátás alakban megadott görbéhez az origóból húzott szektor területe:
[szerkesztés] Ívhosszszámítás
Ha az f(x) függvény az [a,b] intervallumon differenciálható, és f'(x) ugyanitt folytonos, akkor a függvénygörbe hosszúsága az adott intervallumon:
Az x = x(t), y = y(t), paraméteres alakban megadott folytonos ív hossza:
Az , polárkoordinátás alakban megadott folytonos ív hossza:
[szerkesztés] Térfogatszámítás
Ha az x tengelyre forgásszimmetrikus test palástjának a tengellyel párhuzamos ívét a folytonos f(x) függvény írja le, akkor a forgástestnek a tengely [a,b] szakaszára eső térfogata:
Az x = x(t), y = y(t), paraméteres alakban megadott folytonos ív x-tengely körüli megforgatásával nyert forgástest térfogata:
[szerkesztés] Felszínszámítás
Ha az x tengelyre forgásszimmetrikus test palástjának a tengellyel párhuzamos ívét a folytonos f(x) függvény írja le, akkor a tengely [a,b] szakasza körüli palást felszíne:
Az x = x(t), y = y(t), paraméteres alakban megadott folytonos ív x-tengely körüli megforgatásával nyert forgástest palástjának felszíne:
[szerkesztés] Súlypontszámítás
Az f(x) függvénygörbe a és b abszcisszájú pontok által határolt ívének a súlypontja:
Ugyanezen ív alatti lemez súlypontja:
Az ívet az x-tengely körül megforgatva, a kapott forgástest súlypontjának abszcisszája pedig: