IV. Napóleon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte császári herceg

Napoléon Eugène Louis Jean Joseph Bonaparte, (1856. március 16. – 1879. június 1.) császári herceg, III. Napóleon és felesége, Eugénia császárné egyetlen gyermeke.

Tartalomjegyzék

1 Ifjúsága
2 A bonapartisták élén
3 Külső hivatkozás
4 Felhasznált irodalom

[szerkesztés] Ifjúsága

1856-ban született a párizsi Tuileriák palotájában, a Francia Császárság egyik legdicsőségesebb évében: ekkor fejeződött be a krími háború, melyben az brit – francia – piemonti – oszmán erők fényes győzelmet arattak a cári Oroszország hadai felett. Az eseményt valóságos örömünnep követte: jótékonysági szervezetek, települések, rászorulók részesültek különféle juttatásokban, és amnesztiát hirdettek. A június 15-i nyilvános keresztelőn maga IX. Pius pápa vállalta a keresztapaságot, és rengeteg egyházi és világi méltóság megjelent az eseményen párizsi Notre-Dame-ban.

A császári herceg (Prince Impérial) jó tanulónak bizonyult, és 14 évesen elkísérte apját a frontra. Miután III. Napóleon egy időre fogságba esett, édesanyjával Hastingsben, végül Chislehurstben telepedett le 1870-ben. Itt később a megbukott császár is csatlakozott hozzájuk, és békében éltek annak haláláig.

[szerkesztés] A bonapartisták élén

A francia koronaherceg koporsójának hazaszállítása. Korabeli grafika

Atyja 1873-ban bekövetkezett halála után a császári herceget a bonapartisták IV. Napóleonnak kiáltották ki, és az 1870-es években közszájon forgott a pletyka, hogy összeházasítják a Bonaparte-családot mindvégig támogató Viktória királynő legifjabb lányával, Beatrice hercegnővel, ez azonban nem valósult meg.

A császári herceg 1872 – 1875 között katonai iskolába járt, majd a brit haderő mellett szolgált tiszti egyenruhában (politikai okokból hivatalosan nem nyerhette el a rangot), és önként jelentkezett a Zuluföldre induló expedícióra (Angol-zulu háború). Itt felderítés közben a zuluk rajtaütöttek, és halálra lándzsázták egy elhagyott kraalnál az iTyotyosi folyó közelében. Halálhíre egész Európában óriási hatást váltott ki, hiszen ő volt az utolsó dinasztikus reménysége a bonapartisták és a Bonaparte-család hatalomra kerülésének.

Holttestét Angliába szállították, és egy különleges, édesanyja által építtetett mauzóleumba, a Szent Mihály védelmébe ajánlott Császári Kriptába temették el Hampshire megyében, Farnbourough-ban atyja mellé.

A Petit-Prince (Kis Herceg) aszteroidaholdat 1998-ban róla nevezték el, mivel az általa körülkeringett aszteroida (a 45 Eugenia) édesanyja nevét viselte.