Jászfényszaru

Jászfényszaru a Jászság észak-nyugati szélén Pest és Heves megyével határosan, a Zagyva és a Galga torkolata fölött 2 kilométerrel a bal parton terül el. Megközelíthető az M3-as autópályán, Hatvannál letérve a 32-es úton.

[szerkesztés] Története

Homokos, fövenyes részein (Kozma part, Csonthalom, Sós-tó) az ásatások avar és honfoglalás kori leleteket hoztak a felszínre. A mai Jászfényszaru helyén valószínűsíthető Cosma falu (egy 1067-es oklevél említi így), amit 1499-ből Szent Kozma Damján néven pontosíthatunk. E néven a mai Kozma dombon Árpád kori templom állt, amelynek alapjait 1996-ban Selmeczi László régész tárta fel.

A település története a jászok történelmének egy része, akiket IV. Béla telepített a tatárjárás után elnéptelenedett Zagyva folyó völgyébe. Kiváltságos helyzetük fejében katonáskodniuk kellett a királynak. A századok folyamán a történelem viharai Jászságot sem kímélték, különösen a török dúlásokat sínylette meg. A lakosság töredéke a Zagyva-Galga mocsaraiban húzódott meg, nagyobb része elköltözött. A török veszedelem elmúltával újabb sorscsapás következett: 1702-ben I. Lipót zálogba adja a Jász-Kunságot a Német Lovagrendnek. A jobbágysorba süllyedt jászfényszaruiak közül többen is Rákóczi táborába állnak, egykori kiváltságaikat azonban csak 1745-ben válthatják meg Mária Teréziától.

A Redemptio után a föld községi elosztású tulajdonban volt, a megváltás arányában osztották fel a családok között. A redemptus gazdák azonban saját földre vágytak, hogy teljesen önállóan gazdálkodhassanak. A földnek magántulajdonban való megjelenésével komoly gazdasági fejlődés indult meg. A község vezetői gondot fordítanak a település rendezésére, szabályozzák az építkezéseket. Kereskedők nyitnak boltokat, nő az iparral foglalkozó mesteremberek száma, akik 1817-ben vegyes céhet alapítanak. Jászfényszaru 1831-ben mezővárosi rangot kap, heti vásártartási joggal, majd 1845-től négy országos vásár tartására kap lehetőséget. Az 1867-es kiegyezés további lendületet adott a fejlődéshez, viszont az 1871-es központi rendelkezés szabta nagyobb terheket azonban mint város, már nem tudta tovább vállalni. Ezért 1872-ben az elöljárók kérik a nagyközséggé történő visszaminősítését, a jász kiváltságokat pedig az 1877. évi országos közigazgatási átszervezés szüntette meg véglegesen.

A település 1993-tól ismét városi rangot birtokol. 1990-től az akkor még nagyközség adott otthont a dél-koreai székhelyű Samsung televíziógyártó cégnek, mely mostanra a legnagyobb európai Samsung gyárrá nőtte ki magát, amely 1350 főnek ad állandó munkalehetőséget. 2004-ben készült el a tízmilliomodik jászfényszarui televízió.

Infrastruktúráját illetően a település 80%-a csatornázott, mintegy 40 km hosszú útrendszerének 70%-a szilárd burkolatú

[szerkesztés] Nevezetességei

Római katolikus templom (Mindenszentek)
Kiss József Helytörténeti Gyűjtemény: 1983 óta látogatható

[szerkesztés] Emlékművek

Szent Család szobor: A római katolikus templom mellett. (Készült: 1769-ben)
Szentháromság szobor: A római katolikus templom mellett.
I. világháborús emlékmű
Petőfi szobor
II. világháborús emlékmű (Felavatva: 1989-ben)
Zsidó emlékmű
Díszkút: A település első artézi kútja helyén áll. (Felavatva: 2002-ben)
Tanítók emlékműve (Felavatva: 2002-ben)
Megbékélés emlékműve: Az egykori szovjet emlékmű helyén áll. Nemzetiségtől függetlenül állít emléket mindazoknak, akik a II. világháború során a község közigazgatási határai belül estek el. A tervezést és a bronzműves munkát Szabó Imrefia Béla, míg a kivitelezést Tóásó Tibor kőszobrász végezte. (Felavatva: 2005-ben)
Bedekovich emlékoszlop: Szilágyi Dezső népi fafaragó művész munkája. (Felavatva: 1993-ban)

[szerkesztés] Híres emberek

id. Bedekovich Lőrinc (1751. augusztus 8. - 1823. november 23.): Nemesi családban született Jászapátin, majd Jászfényszarun telepedett le feleségével, Pruzsinszky Erzsébettel. A Jászkun Kerület első földmérő és vízépítő mérnöke. Az ő nevéhez fűződik a Zagyva-Tarna völgyében, a Jászkunság területén az ősmocsarak, vadvizek elleni védekezés, vízrendezés s az árvízmentesítési munkálatok megkezdése, a Zagyva és a Tarna folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, csatornák, gátak építése. A Jászkun Hármas Kerület tiszteletbeli táblabírójának választotta. Örök nyugalomra szintén Jászfényszarun helyezték.
ifj. Bedekovich Lőrinc (1788. augusztus 8. - 1857. október 2.): A Jászkun Hármas Kerületnél dolgozott második földmérőként annak 1820-as megszűnéséig, majd a Jász Kerület mérnöki hivatalát töltötte be 1848-ig. Ezen hivatalában tovább folytatta apja munkáját, töltések, hidak, utak építése és javítása kapcsán, valamint a nevéhez fűződik Jászberény 1825-ös teljes (illetve a megvalósításra szánható pénz hiányában a későbbi részleges) rendezési terve is. Munkásságának máig is látható emléke Jászberényben a városháza épülete (a tér felőli része), illetve a Rozália kápolna.