John Cage

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

John Cage (1912. szeptember 5., Los Angeles – 1992. augusztus 12., New York) az egyik legérdekesebb 20. századi avantgarde zeneszerző. Élettársa Merce Cunningham táncos, koreográfus.^[1]

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2006 májusából származik.

Tartalomjegyzék

1 Munkássága
- 1.1 Lemezjátszók, rádiók és preparált zongora
- 1.2 4'33": a csönd zenéje
2 Jegyzetek

[szerkesztés] Munkássága

[szerkesztés] Lemezjátszók, rádiók és preparált zongora

Cage a harmincas évek elején hagyja oda a Pomona College-ot. Eleinte Európában utazgat, majd New Yorkban Henry Cowell, Los Angelesben Arnold Schönberg tanítványául szegődik. Ekkortájt kompozícióiban már megjelenik az a csak rá jellemző rigorózus atonális rendszer, amelynek hatása mind a mai napig felmérhetetlen. 1937-ben Seattle-be költözik. 1938-ban megalapítja saját ütősegyüttesét.

Ekkoriban kezdik érdekelni az elektronikus eszközök. Ennek eredménye a változtatható sebességű lemezjátszók felhasználásával élő "Imaginary Landscape no. 1" 1939-ből. Föltalálja a preparált zongorát: a hangszer húrjai közé különböző tárgyakat helyez; a két kéz játékával egyidejűleg számos ütős hangszer szólalhat meg. Ez az újítása sok más egyéb mellett fontos szerepet játszik a free dzsessz-ben is. Magyarországon példának okáért Szabados György és Binder Károly alkalmazza előszeretettel ezt az új hangszert.

1942-ben San Francisco és Chicago érintésével tér vissza New Yorkba. Időközben táncjátékokat komponál különböző együtteseknek csaknem mindig ütősegyüttesekre vagy preparált zongorára.

Ezidő alatt Cage érdeklődéssel fordul a keleti filozófiák, kiváltképp a zen buddhizmus irányába. Emlékezetes műve a tucatnyi rádióra írott "Imaginary Landscape no. 4" 1951-ből, de előszeretettel alkalmaz más technikai újdonságokat is. Többek közt általa nyer polgárjogot a kortárs muzsikában a magnetofon.

[szerkesztés] 4'33": a csönd zenéje

1952-ben írja meg talán legnagyobb hatású művét a 4'33"-et. Ebben a művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre, "szólaltassák" meg bárhol is a darabot. A 4'33" leginkább afféle zen feladványhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás, az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz, a megfejtés, mely talán nem is létezik. Magyarországon az Amadinda ütősegyüttes játszotta lemezre a 4'33"-at, mely talán Edgar Varèse "Ionisation"-je és Bartók Béla "Concerto"-ja mellett a XX. század legnagyobb erővel ható zeneműve.