Kálvária
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kálvária (a lat. calvaria-ból), Krisztus keresztre feszíttetésének színtere (l. Jeruzsálem). A szentszék, minthogy nem kereshette fel mindenki a szentföldet, megengedte, hogy másutt is állítsanak fel kereszteket és képeket, amelyek a keresztút jeleneteit ábrázolják és azoknak, akik ezeken a felállított keresztutakon ájtatosságukat végezték, hasonló búcsút engedélyezett. A ferencrendiek voltak legbuzgóbb terjesztői a keresztúti ájtatosságnak, különösen pedig szent Lénárd (da Porto Maurizio) tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferencrendiekre ruházták, kik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmeci. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint p. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Krafft A. készítette) stb.