Lajta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Lajta a Duna jobb oldali mellékfolyója, amely régen Magyarország nyugati határfolyója is volt. Ezért az Osztrák–Magyar Monarchia két felét Trans- és Cislajtania néven is emlegették. A folyó német neve Leitha, de régen a magyarok Litahának, vagy Sárfolyónak is hívták.
A Lajta teljes hossza 182 kilométer, forrásának a Dunába ömlésétől való egyenes távolsága 102 kilométer. Teljes esése meghaladja az 1100 métert. Nincs jelentős mellékvize. Két folyónak, a Schwarzának és Pittennek Alsó-Ausztriában való egyesüléséből ered és Mosonmagyaróvárnál ömlik bele a Mosoni-Dunába. Mosonmagyaróvár belvárosában több ágra szakad, ez adja a víziváros jellegét.
A folyószabályozások idején, mint határfolyót az elsők között szabályozták. Már akkor is megfelelő térképek álltak róla rendelkezésre, az elsőt 1728-ban szerkesztette Mikoviny Sámuel.
Based on work by