Lev Nyikolajevics Tolsztoj
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ez a lap karbantartás – nagyobb lélegzetű tartalmi vagy formai átrendezés, bővítés, javítás – alatt van. Lásd a vitalapját. |
| A szerkesztési ütközések elkerülésének érdekében lehetőleg ne állítsd vissza a cikket az előző verzióira, amíg az átdolgozás be nem fejeződik, és használd a vitalapot, mielőtt szerkeszted.
Ne hagyd ezt a sablont néhány napnál tovább a szócikkeken. Jelentős változtatások esetén fontold meg, hogy egy allapon írod meg az új változatot. |
| Lev Nyikolajevics Tolsztoj |
|---|
 Tolsztoj portréja 1887-ből (Ilja Jefimovics Rjepin festménye)
|
| Született: |
| 1828. szeptember 9. Jasznaja Poljana, Tula, Orosz Birodalom |
| Meghalt: |
| 1910. november 20.(82 évesen) Asztapovo (ma Lev Tolsztoj), Lipecki terület, Orosz Birodalom |
Lev Nyikolajevics Tolsztoj, (Лев Николаевич Толстой) (1828. szeptember 9. – 1910. november 20.) Az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, "legragyogóbb lángelméje" (1), a realista orosz próza mestere.
Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke, valamint az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Ifjúsága, tanulmányai (1828-1847)
Tolsztoj régi orosz arisztokrata családból származott, családja a grófi címet még I. Péter cártól kapta. Az író negyedik gyermekként Jasznaja Poljanában született 1828. szeptember 9-én. A birtok anyjának hozományaként vált a Tolsztojok tulajdonává, majd később a az író lakhelyévé mintegy 65 éven át. Volkonszkaja hercegnő, az édesanyja nagy műveltségű, több nyelven is beszélő asszony volt, ki 1831-ben hunyt el.
1837-ben a család úgy döntött, hogy áttelepedik Moszkvába, hogy a gyermekek megfelelő taníttatástban részesüljenek. Még ugyanebben az évben apja Tulában – feltehetően gyilkosság áldozataként – életét vesztette. Az árva gyermekeket ezután a nagynénik vették pártfogásukba, biztosítva nevelésüket.
1844-ben, mintegy 16 esztendősen Tolsztoj beiratkozott a kazanyi egyetemre keleti nyelveket tanulni, majd egy év múltán átváltott a jogtudományra. Tanulmányait 1847-ben azonban félbehagyta s egy ideig az ifjú arisztokraták társasági összejövetelein, szalonokban, bálokban töltötte idejét, majd tavasszal hazatért Jasznaja Poljanába.
[szerkesztés] Hazatérése, első írói kísérletei a Kaukázusban (1847-1856)
Hazatérve a poljanai birtokra, mely vagyonmegosztás révén jutott tulajdonába, megpróbálta modern reformokkal egyengetni. Ám a birtokgazdaság átalakítására tett kísérletei kudarcba fulladtak jobbágyai bizalmatlansága miatt. 1949-ben odahagyta birtokát s Pétervárra igyekezett, hogy mégis megszerezze jogi diplomáját. Vizsgái letétele után ismét Jasznaja Poljanába utazott.
1851-ben hirtelen elhatározással a Kaukázusban belépett a hadseregbe. Hadapródként, a tüzéralakulatnál szolgált mint altiszt, ám befolyásos katonák ismeretségi körébe tartozva sok kényelmetlen katonai gyakorlatot kikerült. Mindezek ellenére többször életveszélyben forgott, mivel az alakulat részt vett a kaukázusi hegylakók ellen vívott küzdelmekben. Itt született meg első regénye, a Gyermekkor, melyet életrajzi elemek tarkítanak. 1854 januárjában Tolsztojt zászlóssá léptették elő s a Krímbe vezényelték át. A krími háború során 1855-ben átélte Szevasztopol ostromát, melyben az oroszok elvesztették a várost a török, francia, angol csapatokkal szemben. A háborút és az orosz katonát örökíti meg a Szevasztopoli elbeszélések (1855-1856) című alkotásában.
[szerkesztés] Tanulmányutakon (1856-1862)
Szevasztopol eleste után Tolsztoj elhagyta a hadsereget és Pétervárra indult. Itt lépett kapcsolatba kora jeles egyéniségeivel, a legismertebb írókkal és az irodalmi körökkel. Találkozott Goncsarovval, Nyekraszovval, Turgenyevvel és Csernisevszkijjel is, ám nem igazán vonzotta e környezet. Két esztendeig hol Pétervár, hol Jasznaja Poljana volt a lakóhelye.
1857-ben féléves külföldi tanulmányutat tett, melynek során eljutott Svájcba, Németországba, Franciaországba és felkereste azokat a helyeket, ahol Rousseau élt. Nyugat-Európában tett látogatása azonban csalódást keltett számára. Tapasztalatai arra késztették, hogy ezután a gyakorlati élet és a munka eszméjének terjesztése felé forduljon. Az önmagát fenntartani tudó paraszti közösség ideálja is hajtotta, mikor falusi iskolát alapított a környékbeli parasztok gyermekeinek számára. A történelmet ő maga oktatta a gyerekeknek, s intézményében egyetemisták oktatták a fiatalokat. 1861-ben békebírói tisztséget kapott, de ő fontosabbnak tartotta az iskolával foglalkozást.
1860-61-ben tanulmányi céllal újabbb nyugat-európai utazásra indult: írókat (Charles Dickens, Ivan Szergejevics Turgenyev) és pedagógusokat (Friedrich Fröbel, Adolf Diesterweg) látogatott meg. Londonban Dickens nevelésről szóló előadását is meghalgatta.
[szerkesztés] Letelepedés, házasélet, a tolsztojánizmus hatásai (1862-1910)
1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos leányát, ki 16 esztendővel volt nála fiatalabb. Első éveiket még békességben töltötték, az asszonynak kedvére volt a főúri életforma, a társasági élet, emellett szrgalmasan másolta férje kéziratait és segítette munkájában.
Ez az időszak vált Tolsztoj számára a legtermékenyebb korszakká, s ekkor alkotta legjelentékenyebb alkotásait. 1863-69 között hatalmas energiával és műgonddal írta meg a Háború és békét, mely folytatásokban négy éven keresztül került kiadásra. Ezt követte az Anna Karenina megszületése 1873-1877 között.
Tolsztoj világnézetében az 1880-as években fordulat tapasztalható. 1881-től nagyon intenzíven a vallási kérdések felé fordult: pl. az evangéliumokat is újból oroszra fordította. Az Evengéliumok alapján képzelte el az ideális Isten országát a Földön. A legfontosabbnak a felebaráti szeretetet tartotta, illetve azt a tanítást, hogy a gonosszal szemben sem szabad erőszakosnak lenni. Egyre inkább terhesnek találta eddigi arisztokrata életformáját s látványosan megpróbált kilépni e korábbi életmódjából: egyszerű parasztként kezdett öltözködni s kaszálni ment a rétre.
1881-ben a Tolsztoj család átköltözött Moszkvába, ám a nyarakat még Jasznaja Poljanában töltötték. Az író érdekes erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek Szofja Andrejevna nem egyszer hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek. Házassága megromlott, s ezen az sem segített, hogy az asszony 15 gyermekkel ajándékozta meg Tolsztojt.
Később a társadalmi előítéletekkel is meg kellett küzdenie. 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. A hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Szenilis, bogaras öregúrnak tartotta a közvélemény. 1891-ben családja úgy határozott, hogy felosztják birtokát, mintha az író már nem is élt volna. Még ugyanezen esztendőben újságokban tett közzé egy nyilatkozatot, amely szerint lemondott 1881 után írt alkotáasinak kiadási jogairól s feljogosított mindenkit Oroszországban és külföldön, hogy "...ellenszolgáltatás nélkül kiadja vagy színpadra vigye valamennyi művét" akár oroszul, akár fordításban.
1889-től 1899-ig dolgozott harmadik nagy regényén, a Feltámadáson, amelyben az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be. A könyv megjelenése oda vezetett, hogy 1901 februárjában kiközösítették.
1901-ben súlyos tüdőgyulladást kapott, s a Krímben töltött egy esztendőt, ahol megkísérelte kikúrálni magát. Ebben az időszakban Gorkij s Csehov jelentettek gyakori társaságot számára.
1908-ban Oroszország s a világ alkotó művészei Tolsztoj 80. születésnapját ünnepelve szinte zarándokhellyé változtatták Jasznaja Poljanát. Ám egy házkutatás után, amikor az összes fellelhető kéziratot elkobozták, a családi viszályok tovább éleződtek.
1910. október 27-28. éjjelén Lev Tolsztoj összecsomagolt, majd orvosa és legkisebb lánya társaságában titokban menekülve hagyta el otthonát. Pár napot egy remetelakban húzódott meg Optyinában, majd vonatra szállt. Útközben az asztapovói vasútállomáson le kellett szállnia, mivel rosszul lett. Az állomásfőnök lakásán hunyt el tüdőgyulladásban november 7-én (új időszámítás szerint november 20.).
[szerkesztés] Tolsztojánizmus: az író valláserkölcsi véleménye
[szerkesztés] Tolsztoj erkölcsi világszemlélete
A tolsztojánizmus, azaz az író vallási és erkölcsi világszemlélete nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem hosszú fejlődés, gondolkodás eredményeképpen született meg.
-
- Tolsztoj filozófiája krízissel kezdődik. Grófi gyerekszobával, katonás, párbajos fiatalsággal, hírnévvel, hetedhétországon sikerekkel, abszolut alkotásokkal és kispolgárian boldog családi élettel a háta mögött, az ötvenéves Tolsztoj egyszer csak a fejéhez kap. Zavartan néz körül: hogy, hogy nem, a sima, cikornyátlan úton eltévedt. Elillant éveinek töretlen ívelése nem tölti el megelégedéssel, nem lát bennük semmi megvilágosító értelmet, amely erőt adna a folytatáshoz a delelőn túl is. Szembe kerül a miértekkel és ez, mint minden orosznál, nála is majdnem tragikussá válik. Eddig mindig úgy érezte, hogy igen, kétségtelenül van ilyen kérdés, az élet kérdése, de csak foglalkozni kell vele alkalomadtán, s akkor megoldódik. Most nincs idő rá, majd egyszer... A kérdés azonban mind gyakrabban mered eléje, egyre sürgetőbben követeli a választ, a «tudott» választ - és Tolsztoj nem képes válaszolni. Eddig két biztos pontot tudott az életében, családját és művészetét, most látja, hogy családja is éppen olyan boldogtalan, mint ő, a művészete pedig... «A művészet csak az élet tükre. Ha az életnek nincs értelme, a tükör is megszünik érdekesnek lenni.» Öngyilkosságra gondol...Egyszer azonban egy koratavaszi napon az erdőn találkozik Istennel. - említi Laziczius Gyula: A bölcselő Tolsztoj című írásában (Nyugat, 1928.)
Gondolatai nyomon követhetők regényeiben és elbeszéléseiben. Kora társadalmát kritikával szemlélve állapítja meg, hogy a tiszta emberség hordozói csupán a parasztok és a gyermekek. Ám a világ megváltoztatását nem forradalom útján képzeli el, az erőszakot elítéli.
Az író szerint az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük s szeretettel illetve szánalommal lenniük a többi ember iránt. A világot pedig egy próféta fogja meggyőzni a jóság követésének szükségességéről. Ha az egyes embere megjavul, az egész világra pozitív hatással lesz e fejlődés, s az is jobbá válik általa.
[szerkesztés] Kritikái
Tolsztoj egész valláserkölcsi felfogásának csak egy pontja van, amellyel mindnyájan egyetértünk, hogy t. i. belső életünket a külső elé helyezzük, ami azonban nem új, hiszen minden vallás ezt tanítja. Alapgondolata helyes, de sem formáját, sem vallását és következményeit nem fogadhatjuk el, egész vallási és társadalmi rendszere egy lángelme sajnálatos eltévelyedése. Ez azonban semmit sem von le a költő , a művész értékéből... – írja Bonkáló Sándor [1]
[szerkesztés] Művei
- Gyermekkor (1852)
- Kamaszkor (1854)
- Szevasztopoli történetek vagy Szevasztopoli elbeszélések (1855-1856)
- Ifjúság (1857)
- Három halott (1859)
- Polikuska (1861)
- Kozákok (1863)
- Háború és béke (1863-1869)
- Anna Karenina (1873-1877)
- Ivan Iljics halála (1886)
- A sötétség hatalma (1886)
- A Kreutzer-szonáta (1889)
- Feltámadás (1889-1899)
[szerkesztés] Jegyzetek
(1) Mohácsy K.: Irodalom a középiskolák 3. osztálya számára, Korona Kiadó, Bp.1992. 134. old.
[szerkesztés] Forrás
- Világirodalmi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
- Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.)
- Mohácsy K.: Irodalom a középiskolák 3. osztálya számára (Korona Kiadó, Budapest, 1992.) ISBN 963 8153 42 3
- Bonkáló Sándor: Tolsztoj futása és halála, Nyugat, 1925. 9. szám
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Művek
Szakirodalom
Based on work by