Luigi Zampa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Luigi Zampa (Róma, 1905. január 2. – Róma, 1991. augusztus 16.) olasz filmrendező és forgatókönyvíró. Noha művészi pályafutása már a II. világháború előtt elkezdődött, pályája csak a háború után teljesedett ki. A neorealizmus képviselőjeként szerzett nevet magának, de kollégájához, Vittorio De Sicához hasonlóan később ő is rendezett néhány könnyedebb, pusztán szórakoztató célzatú mozgóképet.

[szerkesztés] Pályafutása

Zampa építészmérnöknek tanult, de már diákként élénk érdeklődést tanúsított a művészetek iránt. Színdarabokat írt, melyek közül néhányat be is mutattak. Ezen felbuzdulva elvégezte a római filmfőiskolát (Centro Sperimentale di Cinematografica). 1933-ban megrendezte első saját filmjét, de utána évekig nem rendezett újra. 1938-tól forgatókönyveket írt, többek között Mario Soldati, Mario Camerini és Max Neufeld számára. 1939-ben segédrendezői feladatokat kapott. Nemzetközi hírnevét mint önálló rendező a Békében élni (1947) című drámával alapozta meg, amely egy kisember tragikus történetét mutatja be az ellenállás időszakából. Az akkoriban fénykorát élő neorealizmus hatása alatt folytatta alkotói munkáját. Haladó gondolkodás, társadalombíráló szándék, esetenként szatirikus felhangok jellemezték következő filmjeit. A kritika igen nagyra értékelte a Per a város ellen (1952) című drámáját, amely a XX. század elejének Nápolyát ábrázolja, különös tekintettel a helyi maffia, a camorra működésére. A maga idejében nagy visszhangja volt a fasizmust szatirikus oldalról is megközelítő trilógiájának: Nehéz évek (1948), Könnyű évek (1953), A hazugság városa (1962). Más neorealista művészekhez hasonlóan az irányzat hanyatlását követően Zampa is a lélekábrázolás elmélyítésével próbálkozott. E törekvés jegyében készítette el Alberto Moravia A római lány című erkölcsrajzának filmváltozatát (1955) is, amelyben Gina Lollobrigida számára nyújtott újabb lehetőséget drámai képességei bizonyítására. Társadalombíráló szándéka érvényesült A bíró (1959) és A rendőr (1960) című filmjeiben: utóbbira a maró gúny különösen jellemző. Becsületbeli ügy (1965) című drámájának főhőse a vérbosszú kegyetlen szokásának tehetetlen áldozata: alakját a nagyszerű Ugo Tognazzi keltette életre.

A 60-as évektől Zampa filmjeiben egyre inkább a szórakoztató motívumok kerültek előtérbe, de a könnyedebb munkáiban is igyekezett megőrizni a tőle elvárható színvonalat. A betegpénztári orvos (1968) és a Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres (1971) egyaránt Alberto Sordi sokoldalú komikusi tehetségére épített. (Az utóbbi filmben egyébként a gyönyörű Claudia Cardinale játszotta a női főszerepet.) A Tisztes honpolgárok (1975) bizonyos értelemben a Per a város ellen ikerfilmjének is tekinthető: a fiatal tanítónő drámai történetén keresztül Zampa ismét egy szicíliai város társadalmi ellentéteit, a helyi maffia hatalmát kívánta ábrázolni. Utolsó mozifilmje, a négy pikáns történetből álló Vad ágyak (1979) a filmvilág akkori legvonzóbb szépségei (Monica Vitti, Sylvia Kristel, Ursula Andress, Laura Antonelli) számára biztosított vígjátéki szereplehetőségeket.

[szerkesztés] Rendezései

1979 Vad ágyak (Letti selvaggi)
1977 A szörnyeteg (Il Mostro)
1975 Tisztes honpolgárok (Gente di rispetto)
1973 Bisturi, la mafia bianca
1971 Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres (Bello, onesto, emigrato Australia sposerebbe compaesana illibata)
1970 Contestazione generale
1968 Édes urak (Le Dolci signore)
1968 A betegpénztári orvos (Il Medico della mutua)
1966 I Nostri mariti (az Il Marito di Olga című epizód)
1965 Becsületbeli ügy (Una Questione d'onore)
1963 Nyári bolondságok (Frenesia dell'estate)
1962 A hazugság városa (Anni ruggenti)
1960 A rendőr (Il Vigile)
1959 A bíró (Il Magistrato)
1958 La Ragazza del palio
1958 Ladro lui, ladra lei
1955 A római lány (La Romana)
1955 A boldogulás művészete / A berendezkedés művészete (L’Arte di arrangiarsi)
1955 Ragazze d'oggi
1954 Questa è la vita (a La patente című epizód)
1953 Könnyű évek (Anni facili)
1953 Asszonyok vagyunk / Nők vagyunk (Siamo donne) (az Isa Miranda című epizód)
1952 Per a város ellen (Processo alla città)
1951 È più facile che un cammello...
1951 Signori, in carrozza!
1950 Campane a martello
1949 Children of Chance
1949 Cuori senza frontiere
1948 Nehéz évek / Nehéz esztendők (Anni difficili)
1947 L’Onorevole Angelina
1947 Békében élni (Vivere in pace)
1946 Un Americano in vacanza
1945 L’Abito nero da sposa
1942 Signorinette
1942 Fra' Diavolo
1942 C'e sempre un ma!
1941 L’Attore scomparso
1933 Risveglia di una città

[szerkesztés] Díjak és jelölések

[szerkesztés] Berlini filmfesztivál

1953 Per a város ellen (különdíj)
1966 Becsületbeli ügy (Arany Medve-jelölés)

[szerkesztés] Cannes-i filmfesztivál

1973 Bisturi, la mafia bianca (Arany Pálma-jelölés)

[szerkesztés] Locarnói filmfesztivál

1947 díj Békében élni (legjobb forgatókönyv) (megkapta még: Suso Cecchi d’Amico, Aldo Fabrizi, Piero Tellini)
1962 díj A hazugság városa (Ezüst Vitorla-díj)

[szerkesztés] Velencei filmfesztivál

1947 L’Onorevole Angelina (Arany Oroszlán-jelölés)
1983 Pietro Bianchi-díj

[szerkesztés] Ezüst Szalag-díj

1947 díj Békében élni (legjobb forgatókönyv) (megkapta még: Suso Cecchi d’Amico, Piero Tellini)
1953 díj Per a város ellen
1954 díj Könnyű évek (legjobb forgatókönyv) (megkapta még: Vitaliano Brancati, Sergio Amidei, Vincenzo Talarico)