Magyarcsanád

Magyarcsanád a Maros folyó mellett fekszik, nyugaton közvetlenül érintkezik Apátfalvával. A nemzetközi forgalmat lebonyolító 43-as főútvonal a község belterületén halad át, a nagylaki közúti határátkelőhely (Románia) csak 8 km-re van Magyarcsanádtól. A folyó ezen a szakaszán államhatár Románia és Magyarország között, a település déli, romániai szomszédja Nagycsanád. A Maroson itt néhány sziget található, amelyek kis méretük és az államhatár futása miatt gyakorlatilag egyik országhoz sem tartoznak (az egyiken, melynek neve a Senki szigete, jelentős számú kormorán fészkel). Régen két híd (egy közúti, és egy vasúti) is összekötötte a Bánságal, de ezeket a hidakat a II. világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A népnyelv azóta rombolt hidaknak nevezi őket (a pilléreik még állnak). Számos terv született már az újjáépítésükre, amelyre a közeljövőben talán sor is kerülhet.

[szerkesztés] Története

Magyarcsanádot az újkorban alapították. Ugyanakkor a község környéke évezredek óta folyamatosn lakott helynek tekinthető. A falu határában (Bökény) Banner János végzett ásatásokat. Móra Ferenc és B. Nagy Katalin is folytatott régészeti feltárásokat, többek között gepida sírokra bukkant a Maros mentén. A falu határában álló kun keresztet valószínűleg a 16. században állíthatták fel. A falu helyén eredetileg a középkori Apátfalva helyezkedett el. Apátfalva a török hódítás kezdetén (az 1550-es években) pusztult el.

A környék csak 1686-ben szabadult fel a török uralom alól. A karlócai béke (1699) értelmében a Török és a Habsburg Birodalom határa a Maros folyó mentén húzódott. A Habsburg uralkodók a határtérségbe szerb katonacsaládokat telepítettek (1698-tól), akik számos kiváltsághoz jutottak. Benkovics Ágost váradi püspök 1701-es jelentése szerint már a mai falu területén igen sok házat állítottak fel. Az új, határőrizeti funkciót ellátó települést Újcsanádnak, ill. Kiscsanádnak is hívták. Az 1720-as országos összeírás adatai alapján már körülbelül 300 lakos élhetett itt. A határőrök főleg állattenyésztéssel foglakoztak.

jellegzetes magyarcsanádi ház

1750-ben Mária Terézia feloszlatta a határőrvidéket, területét a nemesi vármegyékhez (esetünkben Csanádhoz) csatolta. Így a jobbágyi függéstől tartó szerbek egy része Oroszországba, ill. Szerbiába vándorolt. Amint bekövetkezett a szerbek kivándorlása, az Aradi Kincstári Uralom Újcsanád környékére, Újcsanádtól kissé északabbra románokat és magyarokat telepített be. A románok 1756-ban már többségre jutottak a településen. Amikor a török hatalom megszűnése után alapított eredeti szerb település 1793-ban, a Maros-árvize miatt elnéptelenedett és megszűnt, a kiöntések elől északabbra, az ott már megtelepült románokhoz vándoroltak a szerbek,s ugyanebben az évben a kincstári uradalom is végleg átköltöztette Újcsanádot mai helyére.

A nemzetiségiek egymáshoz való viszonya mindig is békés volt a faluban. A nemzetiségek saját iskolával rendelkeztek sokáig, és jelenleg is folyik szerb és román nyelvű oktatás a Magyarcsanádi Álalános Iskolában.

1808-ban a románok és a szerbek közösen kőtemplomot építettek (a mai román ortodox templom). Később, 1882-ben a szerbek saját templomot emeltek. A települést a 19. század elejétől már folyamatosan Magyarcsanádként említik a források. A magyar jelző nem a falu etnikai jellegére utal (a mai név használatának kezdetekor alig éltek még magyarok itt), hanem valószínűleg arra, hogy a település kamarai birtok volt. A török kiűzése után a középkorban elpusztult Bökényfalva helyén létesült a Bökény nevű lakott hely, melyet a kamara dohánykertészekkel telepített be (1801-től).

1882-ben nyitották meg az Arad-Szőreg vasútvonalat, így hamarosan a falu is bekapcsolódhatott az ország gazdasági vérkeringésébe. Később újabb vasútvonalat adtak át, amely a települést Nagyszentmiklóssal (Bánság) kötötte össze, 1894-ben pedig a Maroson közúti hidat építettek Nagyszentmiklós irányába.

A "boldog békeidőkben" a Maros-Körös köze és a Bánság határán fekvő település sokat gyarapodott, fejlődött. A szerb és román módosabb gazdák díszes, jómódról árulkodó épületei, tetszetős házai is ekkor épültek, melyek még ma is a falu díszeinek számítanak. 1907-ben a szocialista szellemű földmunkásmozgalom tüntetésben csúcsosodott ki, a 20. század elején kivándorlásokra is sor került.

1912-ben került sor a református, 1939-ben a katolikus templom átadására. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint 1679 román, 702 magyar, és 616 szerb élt Magyarcsanádon, 2352-en ortodoxnak, 440-en római katolikusnak, 283-an reformátusnak vallották magukat.

Az I. világháborúban a falu honvédjai közül sok esett el, a világháborút követő zűrzavaros időszakban a román hadsereg 1919 nyarán megszállta a községet, amely csak 1920-ban került ismét magyar uralom alá. A trianoni békeszerződés súlyosan érintette Magyarcsanádot, amely országközepi helyzetűből határmenti fekvésűvé vált. Trianon után nagy számban költöztek a faluba az új határokon túlról érkező menekültek, a románok és szerbek közül is sokan leltek új hazára. A magyarok a két világháború között kerültek többségbe Magyarcsanádon.

A II. világháború alatt a magyarcsanádi határőrlaktanya nyolcvanfős lengyel menekült katonai alakulatnak adott menedéket. A községet 1944 októberében foglalták el a szovjet csapatok, a falu határában véres harcok dúltak. A falu egészen 1950-ig Csanád megyéhez tartozott, amelyet akkor megszüntettek, és a községet Csongrád megyéhez csatolták. 1950 és 1954 között Magyarcsanádot Apátfalvával vonták össze közigazgatásilag.

A II. világháború után is élénk kulturális élet folyt (pl. tánckör). Magyarcsanádot az 1989-1990-es rendszerváltás néhány szempontból előnyösen, néhány szempontból hátrányosan érintette. Kisebbségi önkormányzatok (pl. szerb, román, cigány) alakultak, és a határmenti együttműködések is felélénkültek (pl. a Temes (Timiş) megyei Nagykomlóssal való testvértelepülési kapcsolat kiépítése).

2001-ben a lakosság

77,4%-a valotta magát magyarnak,
11,6%-a románnak,
2,1%-a szerbnek,
7,6%-a cigánynak.

A vallási megoszlás mutatói (2001):

római katolikus 54,6%

református 8,2%
baptista (1,3%
román ortodox: 16,4%
görög katolikus: 1,4%
szerb ortodox: 1,2%
nem vallásos 7,6%.

[szerkesztés] Nevezetességei

A község bővelkedik nevezetességekben. Egyedülálló a Dél-Alföldön, hogy egy kb. 1600 fős településen négy nemzetiségi-etnikai kultúra képviselői (románok, szerbek, magyarok, cigányok) éljenek egymással békében, és hogy egy ekkora méretű községnek négy temploma (ebből kettő ortodox) legyen.

szerb ortodox templom

a szerb ortodox templom a falu főutcáján

román ortodox templom
református templom
római katolikus templom
a falu belterületétől északra, kb. 2,5 km-re felállított archaikus kun kereszt
volt Határőrlaktanya
Szabadság-szobor (a Polgármesteri Hivatal előtt)
Bökény (Maros-parti, külterületi lakott hely, értintetlen természeti környezet, Bekai-halom (85 méter magas kunhalom), Senki-szigete (kormoránok)
volt Maros (vasúti és közúti)-hidak (pillérei)

[szerkesztés] Forrás

Ez a cikk jelentős részben Marjanucz L. (2001): Magyarcsanád. Száz falu könyvesháza Kht, Budapest, 217 .o. (ISBN: 963928714-8) műve alapján készült.