Nagycsanád
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagycsanád (régi neve Marosvár, románul Cenad, németül Raitzisch-Tschanad, majd Gross-Tschanad): többnemzetiségű falu a mai Romániában Temes megyében. A mai település Őscsanád (más néven Németcsanád) és Rácz-Csanád egyesítésével keletkezett a 20. században. Nagycsanádot olykor keverik Magyarcsanáddal, utóbbi azonban a Marostól északra, a makói kistérségben, Magyarországon található.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagyszentmiklóstól 8 km-re északra a Maros bal partján, a határ mellett fekszik. 2000-ben nyitották meg a Nagycsanád-Kiszombor közúti határátkelőhelyet. ()
[szerkesztés] Nevének eredete
Csanád vezérnek a nevét viseli, aki monostorát alapította.
[szerkesztés] Története
A település környéke már az újkőkorszakban is lakott volt. A rézkorból is előkerültek régészeti leletek. Román források szerint a rómaiak egy katonai tábort létesítettek a településen. 1111-ben Chonadiensis néven említi oklevél. Egykori várát (Marosvár) és ortodox templomát Ajtony építtette. 1028-ban Szent István serege Csanád vezetésével legyőzte Ajtony seregét, a várat pedig Csanád kapta meg. Ettől kezdve Marosvárt Csanádnak nevezték, és az ekkor alapított azonos nevű vármegye székhelye lett. 1030-tól püspökség székhelye, első püspöke Gellért püspök lett, aki Szent György tiszteletére székesegyházat építtetett ide (Szent Gellért szobra a a római katolikus templom előtt áll). Később a püspökség mellett káptalan és káptalani iskola is működött itt.
1044-ben Aba Sámuel itt végeztette ki az ellene lázadó főurakat. 1083-ban itt avatták szentté Szent Gellértet. 1241-ben a tatárok elpusztították a települést. 1514-ben Dózsa György serege foglalta el. 1526-1527-ben Szapolyai csapatai és a Nenanda János vezette román és szerb felkelők ütköztek meg egymással a környéken. 1551-ben és 1598-ban a török uralom alá került, majd szandzsák székhely lett. 1723-ban helyreállították a 16. században megszűnt székeskáptalant. 1745-től német telepesek érkeztek az észak-rajna-vesztfáliai Sauerlandból Nagycsanádra. A 18. században a püspökséget Szegedre, majd Temesvárra költöztették.
1910-ben Nagycsanád 5649 lakosából 2062 román, 1592 német, 1581 szerb és 330 magyar volt, felekezeti megoszlás: 1861 római katolikus, 492 görög katolikus és 3212 ortodox. Őscsanádon (melyet ekkor még nem vontak össze Nagycsanáddal) ugyanekkor 1158 német, 283 magyar és 77 roma, illetve 1501 római katolikus és 25 ortodox vallású élt. élt.
Az 1992-es népszámlálás 3943 főt írt össze, ebből 2304 román (58, 4%), 734 magyar (18,6%), 83 német (2,1%), 243 roma (6,1%), 2 szerb és 870 egyéb nemzetiségű.
A 2002-es népszámlálás Nagycsanádra vonatkozó adatai: (forrás: a Nagycsanád cikk román változata)
[szerkesztés] a népesség etnikai megoszlása
- román: 2820 (66,4%)
- magyar: 657 (15,5%)
- roma: 367 (8,6%)
- szerb: 320 (7,6%)
- német: 66 (1,6%)
- bolgár: 13 (0,5%)
- egyéb
[szerkesztés] a népesség vallási megoszlása
- ortodox: 2 995
- római katolikus: 955
- görög katolikus: 136
- református: 22
- evangélikus: 2
- egyéb
A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagyszentmiklósi járásához tartozott. Az I.világháború végén egy ideig szerb megszállás alatt állt a falu. 1920-ban Romániához csatolták. 1945-ben a szovjet csapatok bevonulásukkor a helyi németek egy részét megölték, később pedig egy részüket a Szovjetunióba hurcolták munkatáborba. Erre a helyi katolikus temetőben az 1990-es években elhelyezett emlékmű táblája utal. A II. világháború után a németek száma folyamatosan, tovább csökken.
[szerkesztés] Nevezetességek, látnivalók
- Csanádi Múzeum
- csanádi erdő (279, 2 ha, pl. tölgy- és fűzfák)
- római katolikus templom (60,4 méter magas, fel lehet menni a tetjére, ahonnan igen jó a kilátás a környékre)
- római katolikus temető (magyar és német sírok (az ortodox vallásúak sírjai másik temetőben vannak)), németek emlékműve
Based on work by