Misenum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Misenum Campania egy fontos ókori kikötőjének helye volt a mai Dél-Itáliában, a Puteoli-öböl nyugati végén, a Tirrén-tengeren.

A mítosz szerint Misenusról, Hector társáról és Aeneas kürtöséről nevezték el. Mint Vergilius az Aeneis eposzban elmeséli, Misenus a kikötő közelében fulladt meg, miután kürtölés versenybe szállt Triton tengeri istennel.

Az ókorban Misenum lett a római haditengerészet legnagyobb kikötője, hiszen ez volt a legfontosabb római flotta, a Classis Misenensis bázisa. Marcus Agrippa, Augustus jobbkeze alapította Kr. e. 27-ben.

A kikötő fontossága csak a 4. században hanyatlott le (de a hadiflottakikötő még az 5. században is működött).

Tartalomjegyzék 1 Misenumi egyezmény 2 Tiberius 3 A Pliniusok 4 Maradványok

[szerkesztés] Misenumi egyezmény

Kr. e. 38-ban Misenumban kötött rövid életű megegyezést Octavianus, a későbbi Augustus császár és Sextus Pompeius, a kor egy másik nagyhatalmú politikusa és hadvezére.

[szerkesztés] Tiberius

Misenum bővelkedett a római gazdagok luxusvilláiban is, hiszen a gyönyörű természeti környezet és a fontos városok, Puteoli (a mai Pozzuoli) és Neapolis (a mai Nápoly) közelsége jelentős vonzerő volt.

Misenumban halt meg 37. március 16-án Tiberius, Róma második császára, aki szívesen töltötte itt az időt.

[szerkesztés] A Pliniusok

Kr. e. 79-ben az idősebb Plinius volt a misenumi flottáért felelős praefectus, amikor az öböl másik oldalán kitört a Vezúv vulkán. A kitörés kezdetét látva Plinius közelebb ment, hogy jobban lássa és segítséget nyújtson a mentésben, de a kitörés őt is megölte. Haláláról az ifjabb Plinius számolt be, aki ugyanekkor szintén Misenumban élt.

[szerkesztés] Maradványok

Az ókori kikötő két részből állt, a külső részből, amelyet ma Porto di Miseno néven ismernek, és amelyet mólók védtek (maradványaik ma is léteznek), és a ma Mare Morto néven ismert belső kikötő. Az ókori város a külső kikötő déli részénél terült el, Miseno falu közelében, ahol megtalálták egy színház és fürdők maradványait.

Villák maradványai is fennmaradtak. A legnagyobb, a fok tetején Mariusé volt, aztán Lucullusé, majd a császároké. Az utak Misenumból északra Baiae, északnyugatra a mai Torre Gaveta mellett Cumae felé futottak.