Naftalin
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A naftalin (vagy naphthalin): a kondenzált benzolvegyületek közé tartozó szénhidrogén; képlete C10H8. A naftalin két benzolgyűrűből áll és e gyűrüknek két szénatomja közös. A naftalinban a hidrogénatomok különféle gyökökkel (hidroxil-, nitro-, amido- stb.) helyettesíthetők, miáltal a megfelelő származékok keletkeznek, amelyeknek száma igen nagy. E naftalinszármazékok a vagy b-vel jelöltetnek, a szerint, amint a helyettesítés 1, 4, 5, 8 vagy 2, 3, 6, 7-tel jelölt szénatomok valamelyikén történt. A naftalin legnagyobb mennyiségben a kőszénkátrányban fordul elő, amelyből úgy készítik, hogy a 180-300° között átdesztilláló részt kikristályosítják; vizzel való ismételt ledesztillálással és szublimálással tisztítják. Az alkoholból kikristályosított vagy a szublimált naftalin fehér, fénylő, sajátságos átható szagú levélkékből áll; vizben oldhatatlan, könnyen oldódik azonban éterben vagy forró alkoholban, 79°-ra hevítve megolvad és ekkor sok levegőt abszorbeál, de azt a megmerevedéskor ismét elbocsátja magából; fp. 218°. A levegőn hevítve meggyullad és igen erősen kormozó lánggal ég el. A naftalin kémiai sajátságai igen sok tekintetben a benzoléhez hasonlók. Klór vagy bróm behatására a megfelelő klor- vagy brómszármazékok keletkeznek. Salétromsavval összehozva a savnak töménységétől és a hőmérséktől függően különféle nitronaftalinok, koncentrált kénsav behatására pedig naftalinszulfonsavak képződnek belőle. Oxidáló anyagok (salétromsav fölöslege, káliumpermanganát) behatására főleg ftálsav keletkezik belőle.
[szerkesztés] Felhasználása
A naftalint az iparban különféle festékanyagok készítéséhez, a világítógáz karburálásához, a háztartásban pedig különösen a molyok kipusztításához használják.
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
Based on work by