Nagy-Kolumbia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagy-Kolumbia (spanyolul Gran Colombia) Kolumbiai Köztársaság történetének 1819 és 1831 közötti időszakára használt kifejezés. Ez a rövid életű dél-amerikai állam fennállása alatt magában foglalta a mai Kolumbia, Ecuador, és Panama teljes területét, valamint Peru, Brazília és Guyana kisebb részeit.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
Az ország neve ugyanúgy, ahogy ma is Kolumbiai Köztársaság volt, ezért a történészek megalkották a Nagy-Kolumbia fogalmat, hogy így különböztessék meg az 1831 előtti és a ai köztársaságot.
A név Kolumbusz Kristóf (spanyolul Cristóbal Colón,, olaszul Cristoforo Colombo) nevéből ered. Az országnak Francisco de Mirandaadta ezt a nevet, hogy utalja minden amerikai spanyol és portugál , az újvilágban található gyarmatra.
[szerkesztés] Bolivar és a Föderáció
Ilyen néven először 1819-ben Ciudad Bolivarban hoztak létre államot. Három részből álló köztársaságként hozták létre Bogotá, Caracas és Quito központtal. Ebben az évben nem minden alkirályság volt független állam.
Az ország alkotmányát a cúcutai konferencián 1821-ben fogadták el. E szerint az ország fővárosa Bogota lett. A hatalom nagyon magas fokon centralizálttá vált.
Új területi felosztást hoztak létre. Venezuelát, Cundinamaricát és Quitot kisebb területi egységekre bontoták. A választásokon Simon Bolivar lett az elnök, és Francisco de Paula Santander az elnökhelyettes.
Létezésének első évében Nagy-Kolumbia segített a még spanyol függés alatt lévő területeinek az elszakadásában. Ekkor lett az ország szerves része Panama, valamint Venezuela és Quito egyes részei.
Peru később, 1824ben Nagy-Kolumbia segítségével vált független állammá.
[szerkesztés] Föderalisták és szeparatisták
Mikor a spanyolok elleni háború befejeződött, A központi és a helyi hatalom képviselői elkezdtek egymással viaskodni. Folytonos nyomás volt a területi felosztás megváltoztatására, amivel együtt járt volna a gazdasági és kereskedelmi erőviszonnyok változása is. Ez folytonos csatározásokat indított a területek között, melyek változtatásokkal és kompromisszumokkal végződtek.
Ezek a megállapodások soha nem tudtak tartós békét biztosítani, ami megmutatta,, hogy törékeny, nem időtálló az állami felépítése.
Bolivar egy egységes latin-amerikai államról szólt, de nem volt képes ezt megvalósítani. A Nagy-Kolumbiai Köztársaság volt erre az egyetlen kéázzel fogható lehetősége.
Bolivarnak nem akadt támogatója az egész földrészen, így 1828-ban felhagyott tervével, majd 1830 első felében lemondott elnöki tisztéről.
Az állam végülis 1830 nagy részében már nem funkcionált, és 1931-ben Ecuador, Venezuela és Új-Granada létrejöttével teljesen meg is szünt.
[szerkesztés] Független államok
Nagy-Kolumbia szétesése bizonyította abban a korban, hogy Bolivar álma megvalósíthatatlan. Cundinaamerica (ahogy ezt Angosturában létrehozták) Új-Granada néven vált függetlenné. 1863-ban Kolumbiai Egyeült Államokra, majd 1886-ban Kolumbiára változtatta a nevét. Panama egészen 1903-ig ennek az országnak az egyik tartománya maradt, majd ekkor az USA a Pana,ma-csatorna megépítéséért cserébe támogatást kapott függetlenedéséehz.
Based on work by