Olthévíz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Olthévíz
Látkép a temetőből
Terület	174,16 km²
Népesség - Teljes - Népsűrűség	5007 (2002) 28,74 fő/km²
Polgármester	Şerban Ioan

Olthévíz (románul Hoghiz, németül Warmbach, latinul Calida Aqua) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Községközpont, Datk, Kucsuláta, Lupsa, Oltbogát és Olthidegkút tartozik hozzá.

[szerkesztés] Fekvése

Kőhalomtól 8 km-re délkeletre, az E60-as főút mentén, az Olt bal partján fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Magyar és német nevét a keleti végében feltörő, télen-nyáron egyformán 12 °C hőmérsékletű forrásról kapta. A román név a magyarból való. 1235-ben Aqua Calida, 1522-ben Warembach, 1606-ban Hévíz néven említették.

[szerkesztés] Története

A temető

A rómaiak közelében castrumot, a Birodalom határát képező Olton pedig hidat építettek. A falutól negyedóra járásra délnyugati irányban Szászugrával szemben látszanak a castrum jelentős maradványai. Talán azonosítható a mai faluval az a Calida aqua, amelynek 1186-ban, III. Orbán pápa bullájában ispotályos kolostoráról esik szó. A 14. század második felében Vlaicu havasalföldi vajda birtoka volt. A 16. század végére az egész falu az unitárius vallásra tért. 1600-ban 36 háztartásból állt. 1650-ig a Sükösd családé, 1667-ben Nagy Tamás kapta meg, később a bethleni Bethlen, a Haller és a Kálnoky családé lett. 1721-ben 4 nemes, 80 jobbágy- és 13 zsellércsalád lakta. 1722-ben, második, Teleki Józseffel kötött házassága kezdetén költözött ide Bethlen Kata. 1725-ben az unitárius faluban református egyházat alapított. Varró, szövő, gombkötő és posztóványoló műhelyt létesített, református iskolát és üveghutát építtetett, hímzőiskolájában a nagyasszony saját mintái alapján székkárpitokat és egész Erdély református templomaiba oltárterítőket készítettek. Az unitáriusok három pert indítottak ellene, hogy kivizsgáltassák, nem erőszakkal téríti-e a lelkeket. Áldozatos munkájának köszönhetően az évszázad közepére a lakosság kb. fele már a református vallást követte. 1849-től kezdve települtek le zsidók a faluban. 1916-ban betörők fölgyújtották Haller László 12 ládányi hagyatékát, benne állítólag a legjelentősebb erdélyi térképgyűjteménnyel. Fehér, 1764 és 1876 közt Felső-Fehér, majd Nagy-Küküllő vármegyéhez tartozott.
Az olthidegkúti cementgyár megnyitása után tömbházak épültek és munkások költöztek be.

[szerkesztés] Lakossága

1850-ben 935 lakosából 749 magyar, 121 román, 35 zsidó és 17 cigány nemzetiségű, 411 unitárius, 333 református, 136 ortodox, 35 zsidó és 16 római katolikus vallású volt.
1910-ben 1439 lakosából 1310 volt magyar, 110 román és 19 német (jiddis) anyanyelvű, 683 unitárius, 466 református, 118 ortodox, 81 római katolikus és 76 zsidó vallású.
2002-ben 2228-an lakták, ebből 1102 román, 1086 magyar és 32 cigány nemzetiségű, felekezet szerint 1122 ortodox, 504 unitárius, 417 református és 136 római katolikus.

[szerkesztés] Látnivalók

A sokszögű alaprajzú, kéttornyú, reneszánsz stílusú Haller–Bethlen kastély (16. század) a hagyomány szerint az egykori kolostor romjaira épült. A kastély szolgált Bethlen Kata lakhelyéül. Mellette a hatszögű keleti bástya maradványai. Körülötte park.
A Guthman–Valenta kastély 1553-ban épült, a 18. században átalakították.
Haller-udvarház (16–19. század), benne ma iskola működik. Eredetileg hozzátartozott a római katolikus kápolna is.
Unitárius templom (15. század).
Református templom (épült 1749-ben), különálló harangtoronnyal. Első lelkésze Bod Péter volt.
Temető.

[szerkesztés] Híres emberek

Felváltva itt és Fogarason élt 1722 és 1757 között Bethlen Kata emlékíró. Itt írta híres önéletrajzát is (Életének maga által való rövid leírása).
1746 és 1749 között a Bethlen Kata által alapított református egyház papja volt Bod Péter történetíró.
Itt született 1912-ben Balássy Gyula fafaragó.
Itt született 1950-ben Katz András, Izraelben élő képzőművész.