Parc du Cinquantenaire
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Parc du Cinquantenaire (hollandul: Jubelpark) egy városi közpark Brüsszelben, az Európai Unió intézményeinek kerületétől keletre. Az N3-as számú belga főútvonal, és a kelet-nyugati irányú metróvonal alagútban a park alatt halad át.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A park
Belgium 1880-ban ünnepelte függetlenné válásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból II. Lipót belga király világkiállítást szeretett volna Brüsszelben szervezni. A világkiállítás színhelyéül egy belvároson kívül eső volt katonai gyakorlótérre esett a választás, melyet Linthout mezőnek hívtak. A kiállításon a világ láthatta volna, hogy az új belga állam szépen fejlődik és képes megtalálni megfelelő helyét Európa fontos nemzetei között. A 19. század második felében II. Lipót megszerezte Kongó területét Afrikában, ez tekintélyes gazdasági lehetőségekhez juttatta őt. Elhatározta, hogy új szerencséjének egy részét arra használja, hogy Brüsszelt fontos európai város képére formálja. Ezen elhatározás egyik tárgyiasult eredménye volt az 50 éves évforduló parkja imponáló emlékműveivel.
[szerkesztés] A Diadalív
A park leglátványosabb emlékműve természetesen a Diadalív. Azért építették, hogy ábrázolja Brüsszel dicső múltját. Továbbá új városkapuként is szolgált a városba kelet felől, az újonnan épített Trevueren sugárúton érkezők számára. Az 1880-as világkiállításra tervezték, de még hosszú időnek kellett eltelnie befejezéséig. 1880-ra csak az oszlopok alapjai készültek el. A világkiállítás alatt a hiányzó nagyobbik rész faszerkezettel volt kipótolva. A következő években az építés és a befejezés állandó vita tárgya volt a király és a kormány között. A belga kormány ugyanis nem akart olyan sok pénzt költeni egy szemükben szükségtelen emlékműre. Végül magántőke segítségével, melyhez a király biztosította a pénzt, 1905-re fejeződött be az építkezés, éppen időben Belgium függetlenségének 75 éves évfordulójára.
Az emlékművet egy négyesfogattal koronázták, mely Brabant tartományt jelképezi. Belgium 8 további tartományát allegórikus szobrok szimbolizálják az oszlopok lábánál. A diadalív mindkét oldalán oszlopgalériák vannak mozaikokkal kirakva, melyek képei Belgium békeszerető népét jelenítik meg és dicsőítik. A mozaikok 1920 és 1932 között készültek.
[szerkesztés] A kiállítási csarnokok
A Diadalív két oldalán lévő nagy csarnokok az 1880-as világkiállítás eredeti pavilonjainak helyettesítésére épültek. Jelenleg múzeumoknak adnak otthont, de az építészeti kialakításuk maga is megér egy látogatást. A kivitelezés az ipari tudás valóságos megdicsőítése. Az ott használt fő anyagok a vas és az üveg. A déli csarnokban jelenleg az Autóvilág múzeum található, old-timerek csodálatos gyűjteményével. Az északi csarnokban repülőgépek vannak kiállítva, melyek a katonai múzeum űr- és repülési részlegéhez tartoznak.
[szerkesztés] A Bordiau csarnokok
A szép Bordiau csarnokok, melyek Jules Bordiau építészről kapták nevüket, voltak csupán készen a jelenlegi épületegyüttesből az 1880-as kiállításra. Tipikus vas és üveg építmények a késő 19. század európai stílusában építve, melyekre a londoni Kristálypalota építészeti megoldása volt befolyással. A világkiállítás után a kormány döntése szerint Brüsszel múzeumának céljára használták az épületeket.
Az északi csarnok jelenleg a Királyi Katonai Múzeum otthona. Szerencsétlen módon a déli csarnok 1946-ban tűzvész áldozata lett, és az 1950-es években nem eredeti stílusában lett újjáépítve. Ez az épület jelnleg a Brüsszeli Művészeti és Történeti Múzeum otthona.
Based on work by Newbog Wikipédia felhasználó(k).