Belgium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Belga Királyság
Koninkrijk België
Royaume de Belgique
Königreich Belgien

(Belgium zászlaja) (Belgium címere)
Mottó : Eendracht maakt macht (holland) (Egységben az erő) és L'union fait la force
Hivatalos nyelvek	holland, francia, német
Főváros	Brüsszel
Király	II. Albert
Miniszterelnök	Guy Verhofstadt
Terület  - teljes  - % víz	137. 30 528 km² 6,20%
Népesség  - teljes  - Népsűrűség	76. 10 419 000 340/km²
Függetlenség  -kikiáltása  -elismerése	Hollandiától 1830 1839
Pénznem	Euró (€) (EUR)
Időzóna	UTC +1
Himnusz	La Brabançonne
TLD	.be
Hívószám	+32
Hollandia Franciaország Luxemburg N é m e t o r s z á g BRÜSSZEL Kortrijk Gent Brugge Zeebrugge Oostende Antwerpen Hasselt Charleroi Mons Namur Bastogne Liège Északi-tenger térkép szerkesztése

Belgium nyugat-európai ország. Északról Hollandia, keletről Németország és Luxemburg, délről Franciaország, északnyugat felől az Északi-tenger határolja. Lakosai a hollandul beszélő flamandok és a franciául beszélő vallonok. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik.

Belgium Franciaországgal 620 km hosszan, Luxemburggal 148 km és Hollandiával 450 km hosszan határos.

Nevét – Gallia Belgica – Gallia legészakibb részének latin nevéből nyerte, egy kelta törzs elnevezése nyomán. Történelmileg Belgium Németalföld részét képezte, Hollandiával és Luxemburggal . A mai Benelux államoknál valamivel nagyobb területet jelentett. A középkor végétől a 17. századig a kultúra és a kereskedelem fejlett központja volt. A 16. századtól az 1830-as belga felkelésig az akkoriban Dél-Hollandiának nevezett terület az európai hatalmak hadszíntere volt. Ma Belgium az EU egyik alapító tagja; központjának, és sok nemzetközi szervezetnek (NATO stb.) otthont adó ország.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzat 1.2 Éghajlat 1.3 Vízrajz 1.4 Élővilág, természetvédelem 2 Történelem 2.1 Belgium a II. világháborúban 2.2 1945 után 3 Közigazgatása és politikai rendszere 3.1 Közigazgatás 3.2 Alkotmány, államforma 3.3 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.4 Politikai pártok 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Demográfia 4.2 Etnikai megoszlás 4.3 Nyelvi összetétel 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 6 Oktatási rendszer és kultúra 6.1 Iskolarendszer 6.2 Kulturális intézmények 6.3 Művészetek 7 Ünnepnapok 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Mintegy 30 528 km² – összesen 33 990 km² – területe három fő földrajzi tájegységre oszlik: a tengerparti sík vidék észak-nyugaton, a központi plató, és az Ardennek felvidék az észak-keleti részen.

A tengerparti sík vidék nagyrész homokdűnékből és polderekből áll. A polderek tengerszinttel egyenlő vagy az alatti fekvésű területek, melyeket a tengertől mesterségesen hódítottak vissza; a víztől gátak védik;- a továbbiakban belterületek- illetve olyan földek melyeket sűrű csatornahálózat borít.

A második földrajzi terület, a központi plató, a terület belsejében fekszik. Ez egy lassan emelkedő földterület, sok termékeny dombsággal. Vízfolyással sűrűn ellátott. Itt sivárabb területeket is találunk, barlangokkal és hasadékokkal.

A harmadik régió az Ardennek hegyes területe, amely a Rajnai palahegység nyugati szárnya és az Eifel folyása. Kopárabb terület mint az első két tájegység. Sűrű erdőségekkel borított, sziklás és gazdálkodásra alkalmatlan terület. Itt él Belgium állatvilágának nagy része. Belgium legmagasabb pontja, 694 méteres magassággal a Signal de Botrange, is ezen a területen található.

[szerkesztés] Éghajlat

Klímája mérsékelt óceáni, nagy csapadékmennyiséggel minden évszakban. Az átlaghőmérséklet 3 °C januárban és 18 °C júliusban, a csapadék 78 mm júliusban. Eurometeo: The meteo at Brussels

[szerkesztés] Vízrajz

Nagy népsűrűsége és elhelyezkedése miatt Nyugat-Európában Belgium komoly környezeti problémákkal kerül szembe. Egy 2003-as jelentés szerint a belga folyók vizminősége az egyik legrosszabb Európában, de a vizsgált 122 ország közt is.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Történelem

Belgium mai területén az első nyomokat hagyó lakosok a kelták voltak. A rómaiak meghódították a területet a lakosság ellenállása ellenére (Ambiorixot leverik). Nagy Károly Lüttich közelében született 742-ben. A Nagy Károlyi birodalom megszűnte után Hollandiával szövetséges hercegségek jelentik az államot területen.

Belgium története a 17. sz.-tól különíthető el Németalföldétől. A 80 éves háború (1568–1648), Dél-Hollandiára és Egyesült Tartományokra osztotta a Tizenhét Provinciát. A Habsburgok beházasodásai kapcsán spanyol uralom alá került a terület. Az 1648-as vesztfáliai béke, mely a 30 éves háborút zárta le, Belgiumot spanyol uralom alatt hagyta. 1713-ban az utrechti békében Hollandia déli tartományait (a mai Belgiumot) Ausztria kapta meg. A függetlenségig Dél-Hollandia számos francia hódítást élt meg és a legtöbb spanyol–francia és francia–osztrák háború színteréül szolgált. Az 1794-es francia forradalom harcait követően Németalföld, beleértve az azidáig soha habsburg uralom alatt nem lévő területeket, mint a Liege-i püspökség- francia megszállás alá került, lezárva ezzel a terület spanyol–osztrák uralmát. Németalföld újraegyesítése mint Hollandia Egyesült Királysága az 1815-ös Francia Birodalom végén következett be. A napóleoni háborúk során Hollandiával egyesült Batáviai köztársaság néven. 1815-ben a belgiumi Waterloo helységnél verik meg I. Napóleont. 1815-ben a bécsi kongresszus Hollandiával egyesítette, és Malmedyt és Eupent Poroszországhoz csatolja. Belgium 1830-ban vívta ki függetlenségét a párizsi 1830-as forradalmak hatására kitört forradalom során az egyesült Hollandiától.

Az 1830-as Belga Szabadságharc egy független, semleges, katolikus Belgium megalapításához vezetett ideiglenes kormány és nemzeti kongresszus vezetésével. I. Leopold 1831-es beiktatása után Belgiumban alkotmányos monarchia és parlamenti demokrácia lett. A függetlenségi háború és a II. világháború után az oligarchiából demokratikus rendszer bontakozott ki két meghatározó párttal, a katolikusokkal és a liberálisokkal – általános választójogú rendszerré vált, mely egy harmadik pártot is magábafoglalt, a kereskedelmi egyesületek erős befolyása alatt működő Munkáspártot. Az eredetileg a nemesség és a burzsoázia által felvett francia nyelv lett a hivatalos nyelv. Azóta holland–francia, kétnyelvű rendszerré fejlődött.

Belgium részt vett az afrikai gyarmatosítás kései időszakában. Az afrikai gyarmatokat felosztó 1885-ös Berlini Konferenciát követően Kongó Szabadállam néven II. Leopold magánbirtokaként kezelték a területet. A belga gyarmatosítók módszerei 5–15 millió ember életébe kerültek. Joseph Conrad nevezetes kisregénye, A sötétség szívében ezt az időszakot dolgozza fel. A kegyetlen és értelmetlen rémuralom nemzetközi tiltakozást váltott ki. Ennek hatására 1908-ban Kongó hivatalosan is belga gyarmat lett, és a belga kormány irányítása alá került. Ezt követően a helyzet javult, de Belgiumnak soha nem voltak erőforrásai egy ekkora gyarmat irányításához.

1908-ban tehát Belgium gyarmataihoz csatolták, ezidőtől nevezik Belga Kongónak a területet. Belgium semlegességét 1914-ben sértették meg , mikoris Németország a Schliffen terv részeként elfoglalta Belgiumot. Az előzőleg német gyarmat Rhuanda-Urundi- ma Rwanda és Burundit 1916-ban foglalta el Belga Kongó. Majd 1924-ben Belgiumba szavazta be a Nemzetek Ligája. Belgiumot 1914-ben újra elfoglalta Németország a Blitzkrieg offenzíva alatt. Az ország 1944–45 teléig tartozott hozzá mikoris az szövetségi csapatok visszafoglalták. Belga Kongó 1960-ban szabadult fel a Kongó Krízis során, és Ruanda-Urundi 1962-ben lett független.

Az első világháborúban Németországnak nem adott átvonulási engedélyt, mire a németek erőszakkal bevonultak. Az itt történtekről sok, a tényeket helytelenül bemutató németellenes propagandairomány született meg a szövetséges sajtóban, ami miatt 1923-ban hivatalosan bocsánatot kértek Németországtól. Eupen és Malmedy vidékét az első világháború után csatolták Németországtól Belgiumhoz.

1930-ban alapította meg Léon Degrelle a vallon fasiszta rexista pártot, ám a választók nagy része elutasította szélsőségesen nacionalista nézeteit.

[szerkesztés] Belgium a II. világháborúban

Németország a második világháborúban hadüzenet és ultimátum nélkül lerohanta Belgiumot. 1940. május 28-án III. Leopold király feltétel nélkül letette a fegyvert, mely lépését a belgák többsége elítélte, s melynek nyomán árulással vádolták meg. Míg a kormány Angliába menekült, Leopold inkább Belgiumban maradt, ahol német fogságba került. Mivel visszautasította a németekkel való kollaborációt saját kastélyában háziőrizetbe helyezték.

Hitler egy mérsékelt, komoly nemzetközi tapasztalatokkal bíró német tábornokot, Alexander von Falkehausent nevezte ki Belgium katonai kormányzójának. Falkenhausennek a sikerült a németek által megszállt országok közül a legkevésbé elnyomó kormányt működtetnie Belgiumban. Maga is Hitler és a nemzetiszocializmus ellenfele volt, ezért hatalmát arra használta fel, hogy elkerülje vagy korlátozza a más megszállt országokban gyakori szörnyűségeket. Némileg sikerrel lépett fel Göring és Himmler befolyása ellen, még a súlyos élelmiszerhiány ellenére is sikerült megakadályoznia a tömeges éhezéseket, ezenkívül ellenállása nyomán a mintegy 90 000 belgiumi zsidó mintegy kétharmada túlélte a háborút. 1942 és 1944 között 25 257 foglyot szállítottak koncentrációs táborokba, túlnyomó többségüket Auschwitzba. Közülük 1207 maradt életben. A Hitler elleni merényletet követően Falkenhausen is koncentrációs táborba került, bár a merényletet szervező csoporthoz fűződő kapcsolatira akkor még nem derült fény. Utódja nemsokkal a Belgium felszabadítása előtt, 1944 júliusában, Josef Grohé lett. Leopoldot az inváziót követően a németek először a szászországbeli Hirschstein an der Elbe erődjébe, majd a Salzburg melletti Stroblba szállították. A háború után Hitlerrel való kollaborációval vádolták, és a törvényhozás megfosztotta uralkodói jogaitól. Helyette öccsét, Károly herceget választották kormányzónak. Leopold családjával együtt svájci száműzetésbe vonult.

A háború során a flamand nacionalisták azt remélték, hogy a németek segítenek véget vetni a frankofón dominanciának Belgiumban, ezért sokuk együttműködött a német nemzeti szocializmussal, de az együttműködés a vallon oldalon is ott volt. A német nemzeti szocialistákat két nacionalista politikai mozgalom, a Staf de Clerq vezetése alatt álló Flamand Nemzeti Unió (Vlaams Nationaal Verbond) és a Léon Degrelle vezette vallon rexista párt támogatta. Degrelle később a vallon Waffen-SS hadosztályok parancsnoka lett, a háború után pedig Spanyolországba kényszerült emigrálni. Távollétében Belgiumban 'hazaárulásért' halálra ítélték a szövetségesek bíróságai. A háború után 280 kollaboránst végeztek ki és mintegy 58 000 további személyt tartóztattak le, illetve fosztottak meg vagyonától, illetve jogaitól. [1]

[szerkesztés] 1945 után

1945 után Belgium virágzó ország és Európa egyik legfejlettebb állama lett. Csatlakozott a NATO-hoz, az EU egyik alapítója.

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Közigazgatás

Lásd még a Belga városok listája oldalt

Belgium 3 régióra (region/gewest/Region), azon belül 10 provinciára (province/provincie/Provinz) oszlik:

• Bruxelles/Brussel/Brüssel (Brüsszel régió)
• Vlaanderen/Flandre/Flandern (Flandria)
  • Antwerpen/Anvers/Antwerpen
  • Vlaams-Brabant/Brabant-Flamand/Flämisch-Brabant (Flamand-Brabant)
  • Oost-Vlaanderen/Flandre Orientale/Ostflandern (Kelet-Flandria)
  • Limburg/Limbourg/Limburg
  • West-Vlaanderen/Flandre Occidentale/Westflandern (Nyugat-Flandria)
• Wallonie/Wallonië/Wallonien (Vallónia)
  • Brabant Wallon/Waals-Brabant/Wallonisch-Brabant (Vallon-Brabant)
  • Hainaut/Henegouwen/Hennegau
  • Liège/Luik/Lüttich
  • Luxembourg/Luxemburg/Luxemburg
  • Namur/Namen/Namur

Brüsszel Régió területét magába foglalja mint a Flamand mind a Francia közösség, valamint a német nyelvközösség területe teljes egészében a vallon régióban fekszik. A flamand és a vallon régiók továbbtagolódnak kisebb adminisztratív területekre.

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Belgium alkotmányos monarchia és parlamentáris demokrácia, mely a II. világháború után alakult ki. A kétkamarás parlament áll egy Szenátusból és egy Képviselőházból. Az előbbi tagjai a közösségek és régiók által közvetlenül választott, szenior politikusokból és képviselőkből álló testület, míg a másik minden – 18 év feletti – belgát egy ún. " arányos szavazati rendszer" -ben képviselni hivatott testület. Belgium egyike annak a néhány országnak melynek kötelező szavazórendszere van, így rendelkezhet az egyik legnagyobb részvételi eredményekkel a világon.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Belgium kétkamarás törvényhozású, többpártrendszerű állam. A szövetségi kormányt, képletesen az uralkodó nevezi ki, de rendelkeznie kell a Képviselőház megbízásával. A kormány a miniszterelnök vezetése alatt áll. Tagjai közé holland és francia nyelvű minisztereket egyenlő arányban választanak. A király, illetőleg a királynő az állam feje, limitált előjogokkal. A tényleges hatalom a miniszterelnök és a különböző tárcák kezében van. A törvényhozás polgári törvényeken alapszik, és a Napóleoni kódexből eredeztethető. A jogrendszer felépítését tekintve a „fellebbviteli bíróság” felett áll még a Cassation Court, mely intézmény a francia polgárjogon alapul.

Belpolitikailag kifejezetten problematikus a két nagyon különböző nyelvű és mentalitású népcsoport, a flamand és a vallon együttélése. Belgiumban, pontosabban Brüsszelben van az Európai Unió központja.

A testületek konfliktusait az „Arbitrage Court” feladata megoldani. Ez a felállás békés együttélést biztosít az oly különböző kultúrák számára.

A háromlépcsős önkormányzat legmagasabb szintjén áll a kormány, amely a külpolitikai, fejlesztési-segélyezési, védelmi, katonai, rendőri, és gazdasági, szociális-jóléti, szociális-biztonsági, közlekedési, energiaügyi, kommunikációs, és tudományos-kutatási tárcákat vezeti. A kormány szabályozott hatalommal bír az oktatásban és a kultúrában, és a regionális végrehajtó hatalom adóztatási munkájának felügyeletét végzi. A szövetségi önkormányzat rendelkezik az adózás többi része, kb. 90%-a felett. A három nemzeti közösség (flamand, vallon és német) önkormányzatai felügyelik az iskolákat, könyvtárakat és színházakat. A harmadik szint a regionális önkormányzat, amely nagyrészt területi és tulajdoni szabályozást végez, úgymint lakhatás, közlekedés stb. Az épületengedélyezés például egy a közoktatásba tartozó iskola számára Brüsszelben, a Brüsszeli regionális önkormányzathoz tartozik. Viszont az iskola mint intézmény a flamand önkormányzat szabályozása alatt áll, amennyiben az elsődleges nyelv flamand, illetőleg a franciához ha az francia.

[szerkesztés] Politikai pártok

Belgium politikai szervezete összetett. A legnagyobb politikai erők úgy szerveződtek, hogy reprezentálják a fő nyelvi közösségeket. 1970-től a szignifikáns belga nemzeti pártok felosztódtak külön komponensekre és nagyrészt ezeknek a közösségeknek az érdekeit képviselik. A főbb pártok minden közösségben, jóllehet közel vannak valamiféle középpárthoz, három fő politikai családba tartoznak. A jobboldali liberálisokhoz, a konzervatívabb keresztény szociáldemokratákhoz és a baloldali szocialistákhoz. Egyéb fontos fiatalabb pártok a Zöldpárt és a – különösen Flandriában népszerű – nemzeti szélsőjobb Flamand Érdekpárt. A politikusokra hatással vannak különböző szervezetek – pl. Kereskedelmi Vállalkozók Szervezete – lobbiérdekei.

A jelenlegi uralkodó, II. Albert, Baudouin királyt követte 1993-ban. 1999 óta Guy Verhofstadt VLD párti miniszterelnök vezeti a hatpárti, liberális-szociáldemokrata-zöldpárti koalíciót, amit gyakran „szivárvány kormányzat”-nak is hívnak. Ez volt az első kormány kerszténydemokraták nélkül 1958 óta. A 2003-as választásokat követően Verhofstadt megkezdte második időszakát hivatalában és liberális-szociáldemokrata koalíciót alakított négy párttal. De az utóbbi években biztos emelkedésbe kezdett a Flamand Blokk, egy szélsőjobboldali nacionalista szeparatista párt is.

Szignifikáns ereménye volt a két sikeres Verhofsadt kormánynak a büdzsé egyensúlyba hozatala. Belgium egyike azon kevés tagállamoknak akik így tettek. Ezt a politikát az 1990-es sikeres kormányzat az EU nyomására érte el. Az előző kormány bukása főleg a dioxin krízis miatt következett be. E nagy ételmérgezési botrány 1992-ben, a Belga Élelmezési Hivatal létrehozatalát eredményezte, de a Zöldek atipikusan magas részvételét is hozta a parlamentben, valamint a környezetpolitika nagyobb hangúlyosságát, az első Verhofstadt kormány alatt.

A két Verhofsadt kormányzat jelentős eredménye egy kiegyensúlyozott büdzsé megteremtése. Az erre irányuló politikát az EU nyomására alakította ki. Az előző kormányzat bukása főleg a dioxin krízis miatt következett be. A nagy ételmérgezési botrány eredménye, hogy létrejött 1992-ben, a Belga Élelmezési Hivatal;de a Zöldek atipikusan magas részvételét is hozta a parlamentben, valamint a környezetpolitika nagyobb hangúlyossága is jellemzővé vált az első Verhofstadt kormányzat alatt.

A kereszténydemokrata párt hiánya arra ösztönözte Verhofstadtot, hogy a szociális kérdéseket liberálisabb szemszögből kezelje és a törvényhozást enyhítse a könnyűdrogok, ugyanolyan neműek házassága, és az eutanázia kérdéseiben. A legutóbbi két parlamenti ciklusban a kormány aktív diplomáciát folytatott Afrikával, ellenezte a katonai közbelépést az Iraki leszerelési krízis során, és módosítást vitt keresztül a háborús bűnök tekintetében is. Mindkét Verhofstadt ciklus a Belga közösségek élénk párbeszédével fémjelzett.

[szerkesztés] Védelmi rendszer

lásd:Belgium hadereje

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Demográfia

Belgium népsűrűsége (340 fő/km2) a második legmagasabb Európában Hollandia után (az olyan mikroállam, mint Monaco nem számítva). A legnagyobb népsűrűségű területek Brüsszel-Antwerpen-Ghent-Leuven városok és agglomerációi (a "flamand gyémánt"-ként is ismert terület), és más vidéki központok mint Liege, Charleroi, Mons, Kortrikj, Bruges, Hasselt és Namur. Az Ardennek a legalacsonyabb népsűrűségű terület. 2005-ös adatok szerint a Flamand Régió népessége kb. 6 043 161, Vallóniáé 3 395 942 és Brüsszelé 1 006 749 fő. Túlnyomó többségük városi lakos (97,3% 1999-ben).

A legnépesebb városok:

• Brüsszel – 1 006 749
• Antwerpen 457 749
• Ghent – 230 951
• Charleroi – 201 373
• Liege – 185 574
• Bruges – 117 251

Egyéb demográfiai adatok:

• Korcsoportok szerinti megoszlás: 0–14 éves:17,48%, 15–64 éves: 65,57%, +65 éves: 16,95%
• Várható élettartam: férfiaknál 75 év, nőknél 81 év
• Népességnövekedési ráta: 0,16%
• Születési arány:10,74‰
• Halálozási arány:10,1‰
• Gyermekhalandóság:4,7‰
• Termékenység:1,6 gyerek/nő
• Migráció:0,97‰

[szerkesztés] Etnikai megoszlás

Mivel Belgium Európa központjában helyezkedik el, az utóbbi két évezredben számos kultúra és nép átjáróháza volt. A kelta, római, germán, francia, holland, spanyol és osztrák népek valóságos olvasztótégelye.

A belga lakosság 86%-a belga nemzetiségű (flamand és vallon); 9%-a nagyságrendben olasz, marokkói, francia, török vagy holland, és 5%-a egyéb más nemzetiségű.

[szerkesztés] Nyelvi összetétel

Belgium kettős kulturális határt képez a germán és latin nyelvű népek között, ezért nyelvileg megosztott. Belgiumnak három hivatalos nyelve van: a flamand (holland), a francia és a német. A lakosság több mint fele flamand ajkú, a francia a második nyelv, a német anyanyelvű emberek száma kevesebb mint 1%.

A népesség 59%-a, 6,18 millió fő északon, nagyrészt a flandriai részen hollandul beszél (ezt a belgák mindkét nyelvi régióban flamandnak nevezik), a francia nyelvet 40%-uk beszéli: 3,29 millió az északi Vallon Régióban (vallonok) és egy kb. 0,88 milliós lakosság a hivatalosan kétnyelvű Brüsszel-Fővárosi Régióban (brüsszeli franciák), vagyis a brüsszeliek 85-90%-a. Jóllehet a kisebbség beszéli itt a hollandot, mégis ez volt a helyi nyelv még nem sokkal Belgium függetlenné válása előtt is.

A Belgiumban beszélt holland és a belga–francia nyelv szókészletében és szemantikájában kisebb különbségek találhatók a Hollandiában és Franciaországban beszélt nyelvhez képest. Sokan beszélik még a holland dialektusait, de a vallon nyelv, mely valamikor a fő dialektus volt csak elvétve, nagyrészt az idősek körében beszélt és értett. Ezek az olyan más dialektusokkal együtt, mint a pikard és limburgi már nem használtak a társalgási nyelvben.

A belgák kevesebb mint egy százaléka, kb. 70 000 ember németnyelvű közösségben él a Vallon Régió keleti részén, főleg a német határ mentén. A nyelvi diverzitás gyakran vezet politikai és kulturális konfliktushoz és leképeződik Belgium komplex kormányzati rendszerében, politikatörténetében.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Belgium a világ egyik legiparosodottabb regiójának szívében fekszik.

Belgium volt a kontinentális Európa első országa, ahol lezajlott az ipari forradalom, az 1800-as évek elején. A bányászat és acélipar Liége és Charleroi környékén gyors fejlődésnek indult és helyzetét megőrizte egészen a 20. század közepéig. A fejlődés nem volt zökkenőmentes, az 1840-es évekre a flandriai textilipar súlyos válságba került és 1846–1850 között Flandirában éhínség pusztított. A II. világháború után a vegyi- és olajipar indult gyors fejlődésnek Ghent és Antwerp környékén. Az 1973-as és az 1979-es olajválságok hosszas recesszióba taszították a belga ipart, amiből az acélgyártás egészen máig nem is tért magához. Azóta is folyamatosan csökken az acélipari termelés, ami jelentősen gátolja Wallonia tartomány fejlődését.

az 1980-as és 90-es években az ország gazdasági centruma folytatta észak felé tolódását a flandriai vidékekre. manapság az ipar a népes Flamand részen van, északon.

az 1980-as évek végére Belgium makroökonómiai politikája kumulatív kormányzati adósságot eredményezett (12%). Jelenleg a büdzsé egyensúlyban van és az adósság a GDP 87,53%-a . 2005-ben a valós növekedés kb 1,5% volt míg az OECD prognózisa 2006-ra 2,9%.

Belgiumnak különösen nyitott a gazdasága. A kikötők, csatornák, vasutak és utak kitűnő közlekedési infrastruktúráját fejlesztette ki, hogy integrálja iparát miden szonszédjával. Az Antwerpeni kikötő a második legnagyobb európai kikötő, és Zeebrugge, Bruges modern kikötője is fontos Európai kikötőállomás. Egyikeként az EU alapítótagjainak, Belgium erősen támogatja az EU hivatalok kiterjesztését, hogy integrálja a taggazdaságokat. 1999-ben Belgium bevezette az Eurot, az egységes európai fizetőeszközt, mely 2002-ben felváltotta a belga frankot. A belga gazdaság erősen külkereskedelem-orientált, különösen a magas hozzáadottértékű termékekben. A fő importáruk élelmiszer, gépek, nyers gyémánt, petroleum és petroleum-származékok, kemikáliák, ruházat és kiegészítők, illetve textíliák. Fő exportcikkei gépkocsi, élelmiszerek és élelmiszertermékek, csiszolt gyémánt, textiliák, műanyagok, petrolkémiai termékek, vas, acél, és egyéb fémek. 1922 óta Belgium és Luxemburg egyöntetű kereskedelmi piacot alkot határ- és valutaunióval, Belga–Luxemburgi Unió néven. Fő kereskedelmi partnerei Németország és Hollandia, Franciaország és az Egyesült Királyság, Olaszország és az Egyesült Államok, valamint Spanyolország. Az ország a 13. helyen áll a 2006-os ENSZ Humán Fejlődési Index-ben.

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet: Victor Horta, Henry van de Velde, Paul Hankar
• Képzőművészetek: Belgium híres fiai többek között a festők, Hubert van Eyck, Jan van Eyck, Van Dyke, Pieter Bruegel, Paul Delvaux és Pieter Paul Rubens.
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

• César Franck, Henri Vieuxtemps

[szerkesztés] Ünnepnapok

Belgiumban 10 hivatalos munkaszüneti nap van: Újév, Húsvét hétfő, május 1., Áldozócsütörtök, Pünkösd hétfő, július 21. (I. Leopold trónra lépésének évfordulója), augusztus 15., november 1. és 11, illetve december 25. Amennyiben ezen ünnepnapok valamelyike hétvégére esik, minden munkavállaló plusz egy szabadnapra jogosult a kieső hivatalos munkaszüneti nap helyett.

1960-ban nyeri el a mai Kongói Demokratikus Köztársaság függetlenségét Belgiumtól. Az ország ma az eurózóna tagja.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Brüsszeli várostérkép
• Belgium domborzati térkép
• Belgium lap – linkgyűjtemény

Az Európai Unió

Ausztria | Belgium | Bulgária | Csehország | Ciprus | Dánia¹ | Egyesült Királyság | Észtország | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Írország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Málta | Németország | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Svédország | Szlovákia | Szlovénia

¹Kivéve Grönlandot és Feröert

NATO (North Atlantic Treaty Organisation)

Belgium | Bulgária | Csehország | Dánia | Amerikai Egyesült Államok | Egyesült Királyság | Észtország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Kanada | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Szlovákia | Szlovénia | Törökország

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD)

Amerikai Egyesült Államok | Ausztrália | Ausztria | Belgium | Csehország | Dánia | Dél-Korea | Egyesült Királyság | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Írország | Japán | Kanada | Lengyelország | Luxemburg | Magyarország | Mexikó | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Spanyolország | Svájc | Svédország | Szlovákia | Törökország | Új-Zéland

Itt született Jean Claude van damme:D