Pascal programozási nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Pascal ma is a legelterjedtebb, legkedveltebb programozási nyelvek közé tartozik. Ennek talán egyik oka, hogy sok helyen még mindig ezen tanítják a programozást, hiszen a szintaxisa egyszerű, könnyen érthető, ennek ellenére hatékony eszközt ad használója kezébe. A Pascal moduláris, ami azt jelenti, hogy a forráskódot több fájlban is elhelyezhetjük, és külön egységekként később újra felhasználhatjuk.

[szerkesztés] Rövid történet

A nyelvet 1970-ben Niklaus Wirth professzor fejlesztette ki, aki emellett a Modula-2 és az Oberon atyja is. A Pascal maga az Algol programozási nyelven alapul, és a francia matematikus-filozófus Blaise Pascal tiszteletére nevezték el. Ez a nyelv az egyik alapja az Ada programozási nyelvnek, ami még ma is az egyik legbiztonságosabb nyelv a világon. Az objektum-orientált Object Pascal nyelvet használja a Delphi fejlesztőrendszer.

[szerkesztés] Szintaxis

Egy egyszerű Pascal program felépítése:

{programfej}
  program Hello_World;
{deklarációs rész}
  const Konstans = 42;
  var Valtozo: integer;
{eljárások}
  procedure Eljaras(Parameter: boolean);
  begin
  end;
{függvények}
  function Fuggveny(Parameter: real): integer;
  begin
    Fuggveny := round(Parameter)
  end;
{programtörzs}
  begin
    Valtozo := Fuggveny(3.14);
    writeln(Valtozo)
  end.

A nyelv azonosítókból és kulcsszavakból, valamint operátorokból és egyéb szimbólumokból épül fel. A kulcsszavakat a fordító fenntartja magának, ezért ezeket nem használhatjuk fel saját célra. Az azonosítók állhatnak betűkből, számokból és aláhúzásjelből (_), de nem kezdődhetnek számmal, és a fordító típustól függően bizonyos hossz fölött az azonosítókat nem különbözteti meg. A program kulcsszó opcionális, csak arra szolgál, hogy jobban dokumentálhassuk a kódot. A megjegyzéseket a programban bárhol elhelyezhetjük, kezdetük jelölésére a { és a (*, zárásukra pedig a } illetve a *) jelek szolgálnak. A nyelv sokféle operátort tartalmaz: +, –, *, /, div, mod, and, or, not, xor, in stb. Használhatunk eljárásokat, függvényeket, az újabb fordítók pedig már az objektum-orientált megközelítést is támogatják. A forráskódot modulokba, ún. unitokba szervezhetjük, amelyekben az adatrejtést is megvalósíthatjuk, az interface és az implementation kulcsszavak segítségével.