Pauler Tivadar
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pauler Tivadar (Buda, 1816. április 9. – Budapest, 1886. április 30.) jogász, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja
[szerkesztés] Rokonai
Pauler Gyula országos főlevéltárnok apja, Pauler Ákos nagyapja, Bogyay Tamás dédapja.
[szerkesztés] Életpályája
Iskola után bölcsészetet és jogot tanult, aztán 1838-1848 között a zágrábi, utána egy évig a győri jogakadémia tanára volt. 1845 Zágráb vármegye táblabirájává választottak. 1848-ban a pesti egyetemen tanított (észjog, magyar közjog). 1952-től 1878-ig a büntetőjog tanáraként a pesti egyetemen dolgozott. 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája, 1870-ben az első jogászgyülés elnöke. 1871-1872-ben Andrássy gróf kinevezésére vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd három évig igazságügy-miniszter. 1878-ban Tisza Kálmán kormányában igazságügyi miniszter (haláláig). 1871-1886 között országgyűlési képviselő. 1845-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező-, majd rendes tagja (1858).
Minisztersége alatt kezdték a polgári törvénykönyv és a büntető-eljárási törvénykönyv előkészítésének munkálatait. A polgári eljárási törvény s a végrehajtó törvény átalakult/készült. A magyar nemzeti érdekek ékes szószólója volt, az egyetem autonómiájának, választási jogának visszavívása, s a magyar tannyelv teljes helyreállítása nagy részben neki köszönhető. Az általa írt Büntetőjogtan (I-II. 1864) egyszerre szolgált jogszabályként, kommentárként és tankönyvként.
Badacsony-ban jelentős szőlőbirtokot vásárolt, amelyet 1868-ban a Bogyay-féle gazdaság megszerzésével bővítette. Családja ott töltötte a nyarakat.
Fontos műveiből: Jog- és államtudományok encylopaediája. Pest, 1871. – Észjogi előtan. Pest, 1873. – Büntetőjogtan. 1-2. Köt. Pest, 1873. – Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez. Bp. 1878.
Based on work by