Bogyay Tamás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bogyay Tamás (Kőszeg, 1909. április 9. – München (Németország), 1994. február 8.) művészettörténész
Családjával főleg a Balaton felvidékén (Badacsonyban) éltek. Apja, Bogyay Lajos, katonatiszt volt, anyja, Pauler Katalin, Pauler Gyula történész lánya (egyéb nevezetes családtagok: Pauler Tivadar jogtudós és Pauler Ákos filozófus).
Bogyay Tamás elemi iskolába Nagykanizsán járt, itt végezte a Piarista-gimnáziumot, osztálytársa volt Fejtő Ferenc. Az Eötvös Kollégium tagjaként végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen (Dr. phil.), később Berlinben a Collegium Hungaricum, Rómában a Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa volt. 1935 és 1940 között a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőségen dolgozott segédfogalmazó-gyakornokként, 1940-tól 1945-ig a Vallás és Közoktatási Minisztérium tisztviselője volt. Feleségével, Halliárszky Mimivel 1945 elején a Budapesti Szépművészeti Múzeum műtárgyszállítmány egyik kisérlőjeként Bajorországba került, 1952 után Münchenben élt. Kőszegi Ákos néven 1952–1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1962-ben a Müncheni Magyar Intézet egyik alapítója és első igazgatója volt. A hazai szakmai közéletbe az 1970-es évektől Magyarországon is megjelenő publikációival, az 1980-as évektől pedig személyesen is bekapcsolódott. 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. Badacsonyban a családi kápolnában temették el.
Szakmailag főleg a középkorral foglalkozott (disszertáció: "A művész a korai középkorban", summa cum laude). A magyarok eredetéről, a magyar történelemről, a Szent Koronáról, István királyról, középkori művészetünkről közölt fontos tanulmányokat magyar, német és francia nyelven. Zalai munkája során kezdett foglalkozni a megye középkori építészeti emlékeivel, ma is alapvetőnek számító tanulmányok adott közre a nagykapornaki, a kallosdi templomról, a jáki apátsági templomról, a zalaháshágyi timpanonról stb.
Based on work by