Zágráb

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zágráb (horvátul Zagreb, németül Agram, latinul Zagrabia) Horvátország fővárosa.

Zágráb címere

Zágráb főtere, a Josip Jelačić bán tér

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Látnivalók
5 Felsőoktatás
- 5.1 Zagrebačka škola za menadžment
6 Híres emberek
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

A város a Medvednica-hegység déli lábánál a Száva bal partján fekszik. Szamobor, Velika Gorica és Zapresics települések tartoznak hozzá. Lakosainak száma 973,667 , elővárosokkal együtt 1.088.841. é. sz. 45°47′60’’ k. h. 16°0′0’’

A Horvát Nemzeti Színház épülete

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a horvát za grebom potoka Medvesčaka (= a Medvesčak patak partja mögött) helymeghatározásból rövidült mai formájára.

[szerkesztés] Története

A Westin Szálló és a Mimara Múzeum

Már a római korban lakott település Andautonia néven. 1093-ban alapította Szent László király a zágrábi püspökséget és a Káptalandombon (Kaptol) felépíttette a Szent István székesegyházat. 1300-ban itt koronázták meg először az Apuliából ideérkezett Károly Róbertet. 1383-ban itt végzik ki a Horvátiak lázadásának néhány résztvevőjét. 1385-ben itt fogadja Kis Károly a horvát főurak hódolatát. A középkorban a Kaptol mellett fejlődött ki fokozatosan a Gradec, a polgárváros. A török időkben közvetlen közelében húzódott az országhatár, ezért a főváros Varasdra került. A török veszély elmúltával visszanyerte fővárosi rangját. 1753-ban itt végezték ki a parasztfelkelés vezetőit. A 19. század második felében rohamosan fejlődött. 1852-ben érseki székhely lett. Fejlődésére nagy hatással volt a vasút kiépülése, majd kialakultak az alsóváros (Donji Grad) munkásnegyedei. Ez a külvárosi terület addigi falusias jellegéből ekkor lett igazán várossá. 1918-ban a város a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A két világháború között kialakultak a vasút és a Száva közötti munkásnegyedek, valamint az új lakóövezet a Medvednica déli lejtőin. A II. világháború után a város a Száva túloldalára is kiterjeszkedett, ekkor épült ki Újzágráb (Novi Zagreb). A város nyugatra és keletre is tovább terjeszkedett, magába olvasztva több falut is. A Szávától délre épült meg a teherpályaudvar és a Pleso nemzetközi repülőtér. A nagy ipari övezet a Žitnjak délkeleti kiterjedésével a város külső kerületei kiterjedtek a Száva és a Prigorje közötti részre is. 1991-től az önálló Horvátország megalakulásától az ország fővárosa lett. 2002-ben 779 145 lakosából 716 344 horvát, 18 811 szerb, 6204 bosnyák, 3225 szlovén, 1946 cigány, 841 magyar, 813 cseh, 277 olasz volt.

Zágráb látképe a Sljeméről

[szerkesztés] Látnivalók

A Mária Mennybemenetele Székesegyház elődjét Szent László király kezdte építtetni. Ez a templom a tatárjárás során elpusztult. Utána új templomot építettek, melyet a török veszély miatt falakkal és bástyákkal erősítettek meg. Mai formáját az 1880-as rekonstrukcióval nyerte el, mely során neogótikus harangtornyokat kapott. Sírboltjában nyugszik Erdődy Tamás, Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter.
A Szent Márk templom a 13. században épült, a tatárok megrongálták, de a gradeci polgárok újjáépítették. A századok során többször megrongálódott, ezért az eredeti templomból kevés maradt. Jobb oldali kápolnájában tették le esküjüket a horvát bánok.
A báni palota a 18. században épült, ma a köztársasági elnök rezidenciája.
A határában álló zágráb-remetei kegytemplom 1525-ben épült a mellette levő pálos kolostorral együtt. Kegyképe a máriavölgyi kegyszobor festett másolata. Búcsújáróhely.

A Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia épülete

[szerkesztés] Felsőoktatás

[szerkesztés] Zagrebačka škola za menadžment

(Angolul: Zagreb School of Management) egy akkreditált magánfőiskola. 2001-ben alapították, hogy nagy tudású, innovatív szemléletű vendéglátóipari szakembereket képezzenek a turisztikai szektor számára. A diákoknak lehetőségük van az angol nyelven való vizsgatételre, ami révén megszerezhetik a brit The Institute for Commercial Management képesítését is.