Philoxenosz (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Phioxenosz, Philoxenos, Philoxenus (Küthéra, ma Kithira, Görögország, Kr. e. 432 – Epheszosz, Kr. e. 380) görög költő.

Szülőföldjéről előbb Spártába került, majd Melanippidész vásárolta meg mint rabszolgát, tőle tanult hangszerismeretet. Egy ideig I. Dionüsziosz udvarában vendégeskedett, de túlságosan szabadszájúan kritizálta a türannosz verseit, ezért évekig egy kőfejtőben raboskodott. Megszökött, és Krotónban vagy Tarentumban egérutat nyert üldözői elől. „Küklópsz é Galateia" (Küklópsz és Galateia) című költeményét Kr. e. 388 előtt mutatták be Athénban. Az ókori Arisztophanész-magyarázatok szerint ebben a művében állítólag I. Dionüsziosz felett gúnyolódott, akinek egyik szeretőjét Galateiának hívták (Arisztophanész: „Plutosz" című darabja, 293. sor). Az egyszemű Polüphémosz és a szép Galateia különös románca erősen hatott a görög és későbbi irodalomra, számtalan feldolgozása született. A kis-ázsiai Epheszoszban bemutatták egy „Hümenaiosz"-át (Nászdal), majd itt érte a halál. Huszonnégy dithüramboszából töredékek maradtak ránk. Az úgynevezett „új zene" képviselőjének tartották, Timótheosszal együtt elsöpörte a pindaroszi korszak klasszicizmusát. Stílusát a különös, újszerű kifejezések jellemezték. „Genealogia tón Aiakidón melikósz" (Aiakosz utódainak dalban elbeszélt genealógiája) című művének csak a címét ismerjük a Szuda-lexikonból. Vitatott, hogy a „Deipnon" című műből fennmaradt töredék az ő alkotása-e vagy a Leukaszból származó Philoxenoszé.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)