Rúnaírás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk a germán rúnákról szól. További jelentéséhez lásd: Rúnaírás (egyértelműsítés).
| Rúnaírás | ||
|---|---|---|
| Típus: | ábécé | |
| Nyelvek: | különféle germán nyelvek | |
| Időszak: | kb. 150-1100 | |
| Felmenők: | föníciai ábécé itáliai ábécék Rúnaírás |
|
| Leszármazott írásrendszerek: | angolszász Futhorc, Fiatalabb Futhark | |
| ISO 15924 kód: | Runr | |
 |
||
| Megjegyzés: Ez az oldal Unicode-ban kódolt IPA fonetikai jeleket tartalmazhat. Lásd az IPA szócikket további információkért. | ||
A rúnaírás kifejezés azokra az egymással szoros kapcsolatban álló ábécékre vonatkozik, amelyeket korábban a germán nyelvek írására használtak, Skandinávia és a Brit-szigetek keresztény hitre térítése előtt, illetve egy rövid ideig a térítés után is, a már említett területeken. A skandináv változatokat futhark (vagy fuþark, az ábécék hat első betűjéből: F, U, Þ, A, R, K), az angolszász változatot pedig futhorc néven is ismerik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
A vikingek hite szerint a titkos tanok félszemű istene, Odin ajándkozta nekik ezt az írásformát. A legrégebbi rúnaírásos feliratok kb. 150-ből származnak. A rúna szó gótul titkot, ófelnémet nyelven pedig mormogást, bűvös cselekedetet, feliratot jelent. A rúnafeliratokat legtöbbször kardok pengéjébe, ékszerekbe, serlegekbe és más használati tárgyakba, illetve sziklákba vésve találjuk (legismertebb a Kylver kő, Gotlandban, Svédország). A keresztény vallás felvételével a rúnákat a latin ábécé rendszerint leváltotta, úgy 700-ban Közép-Európában, majd 1100 körül Skandináviában is. Akárhogyan is, a rúnaírás az utóbbi területen bizonyos célokra még sokkal tovább fennmaradt; legtovább Svédország bizonyos tájain, ahol még a XX. században is használták (dekorációs célokra).
A rúnaábécének három főbb, eltérő változata van:
- az Idősebb Futhark (kb. 150–800);
- az angolszász Futhorc (400–1100);
- a Fiatalabb Futhark (800–1100), amely további alváltozatokkal is rendelkezik:
- hosszúágú változat (másként dán Futhark);
- rövidgallyú változat (svéd-norvég rúnaírás);
- a Hälsinge Rúnák.
A fiatalabb Futhark 1100 után még tovább fejlődött:
- középkori rúnák (1100–1500);
- dalecarli rúnák (1500–1800).
A fenti rúnaírások eredete tisztázatlan. Az idősebb futhark számos jegye jelentős hasonlóságot mutat a latin ábécé betűihez. Más vélemények szerint az időszámításunk előtt 500 és 100 között használt, egymással szoros rokonságban álló észak-itáliai ábécékből jött létre, ugyanis a germán írás ezekkel is bír közös tulajdonságokat.
[szerkesztés] Származásuk
[szerkesztés] Hitregebeli
A skandináv mitológiában a rúnák feltalása Odinnak tulajdoníttatott: a Hávamál (138. és 139. strófa) azt írja le, hogy hogyan kapta meg ő a tudást önáldozatán keresztül. A szöveg óskandináv nyelven és magyarul:
|
Veit ec at ec hecc vindga meiði a Við hleifi mic seldo ne viþ hornigi, |
Tudom, egy szélfútta fán függtem Sem kenyeret nem adtak nekem, sem italt szarvból, |
Két elképzelés is ismeretes, hogy a halandó ember hogyan került a rúnák birtokába. A Rigsþulában van az leírva, hogy Rig (a bevezetőben Heimdallal azonsítva) miként nemzett három gyermeket, Thrallt (Szolga), Churlt (Szabad) és Jarlt (Nemes) halandó asszonyokkal. Ezen ifjak lettek a nevükkel azonos osztályok mitológiai ősei. Minthogy Jarl bizonyos kort elérve fegyverekkel kezdett bánni, és a nemesség más jeleit mutatta, Rig visszatért hozzá, elismerte véreként, s megtanította neki a rúnákat.
1555-ben a száműzött svéd érsek, Olaus Magnus jegyzett le egy, a rúnákkal kapcsolatos hagyományt. E szerint egy Kettil Runske nevű ember ellopott három rúnarudat Odintól, s megtanulta ennek az írásnak a módját és varázsát.
[szerkesztés] Történelmi
A színes hitregei történettel ellentétben a rúnák viszonylag későn fejlődtek ki, főként a Mediterráneum írásaihoz képest. Olyan közös vonásokat mutatnak számos föníciai eredetű írással – ilyen a latin, a görög és az etruszk –, hogy mindez nem tekinthető pusztán a sors véletlen fordulatának. Egy itáliai ábécét, név szerint a raetiait (Bolzano vidékéről) gyakran idézik a rúnák történeti őseként. Ennek ellenben csupán öt jelével vonható párhuzam, ezek: ᛖ e, ᛇ ï, ᛃ j, ᛜ ŋ és ᛈ p.
A betűk szögletes alakja hasonló a kor más olyan írásaiéhoz, amelyeket fába vagy kőbe véstek. A rúnák jellemző vonása, hogy az itáliai ábécékkel ellentétben nem tartalmaznak vízszintes vonásokat. Az írást általában vékony fapálcák élébe karcolták. A betűk főrovátkái teljes szélességében függőlegesen keresztezték a botot, a fa rostjaira merőlegesen: a görbületek létrehozása nehézkes, valamint a vízszintes rovások elvesztek volna a rostok közt. Ez a tulajdonság a korai latin ábécére is jellemző volt.
[szerkesztés] Az Idősebb Futhark
Az Idősebb Futhark, amely a skandináv nyelvek ősének (urnordisk, urnordiska) írására szolgált, huszonnégy rúnából áll, gyakran háromszor nyolcas sorokba rendezve. A legkorábbi ismert, betűrendbe állított teljes készlet körülbelül 400-ból származik; ez a híres gotlandi Kyvler-kő.
A rúnák hangértéke, és általánosan megszokott átírása: 
f, 
u, 
þ (th), 
a, 
r, 
k, 
g, 
w, 
h, 
n, 
i, 
j, 
ï (æ, ei), 
p, 
z (R), 
s, 
t, 
b, 
e, 
m, 
l, 
ŋ (ng), 
d, 
o.
[szerkesztés] A rúnák neve
Feltehető, hogy minden rúnának saját neve volt, annak megfelelően választva, hogy az adott rúna milyen hangot jelölt.. Ezek a nevek, azonban, nem egyértelműen hitelesek az Idősebb Futharkra vonatkoztatva. A neveket csupán rekonstruálták az alapján, hogy a későbbi, leszármazott rúnábécékben (és a gót ábécében) milyen névvel illették őket.
- fehu "jólét, marha"
- ûruz "erő, jóegészség" (vagy ûram "víz / salak"?)
- þurisaz "óriás"
- ansuz "egy az Aesirek közül" (vagy ahsam "kalász"?)
- raidô "út"
- kaunan "kelevény, betegség"
- gebô "ajándék"
- wunjô "kényelem, dicsőség, élvezet"
- haglaz "jégeső"
- naudiz "szükség"
- îsaz "jég"
- jera "év vagy aratás"
- îhaz / îwaz "tiszafa"
- perþô? "körtefa" ? (bizonytalan)
- algiz " védelem" ? (bizonytalan)
- sôwilô "Nap" (égitest)
- tîwaz (Tiwaz)
- berkanan "termékenység"
- ehwaz "ló"
- mannaz "ember"
- laguz "tó" (vagy laukaz "póréhagyma"?)
- ingwaz (egy isten)
- dagaz "nap" (időszak)
- ôþalan "lak, örökség"
[szerkesztés] Fríz és angolszász Fuþorc
A Futhorc egy kibővített ábécé, amely 29, későbbi korokban pedig akár 33 írásjegyből állt. Feltehetően az V. századtól használták. A Fuþorc eredetére különféle elméletek is születtek. Egy elmélet szerint Fríziában fejlődött ki, ahonnét átkerült Angliába. Más vélemények szerint a futhorcot a skandinávok juttatták el Angliába, ahol módosult, majd továbbkerült Fríziába. Mindkét elmélet tartalmaz vitatható pontokat, vet fel kérdéseket, amelyekre csak a megfelelő, egyelőre hiányzó régészeti leletek segítsgével lehet majd érdemi választ adni.
Az angolszász rúnák a következők: ᚠ feoh, ᚢ ur, ᚦ thorn, ᚩ os, ᚱ rad, ᚳ cen, ᚷ gyfu, ᚹ wynn, ᚻ haegl, ᚾ nyd, ᛁ is, ᛄ ger, ᛇ eoh, ᛈ peordh, ᛉ eolh, ᛋ sigel, ᛏ tir, ᛒ beorc, ᛖ eh, ᛗ mann, ᛚ lagu, ᛝ ing, ᛟ ethel, ᛞ daeg, ᚪ ac, ᚫ aesc, ᚣ yr, ᛡ ior, ᛠ ear.
A kibővített ábécé a ᛢ cweorth, a ᛣ calc, a ᛤ cealc és a ᛥ stan rúnákat is tartalmazza. Megjegyzendő, hogy ezeket csak kéziratokból ismerjük.
A feoh, a þorn, és a sigel az [f], a [þ], és az [s] hangokat jelölte a legtöbb esetben , de [v]-vé, [ð]-vé, és végül [z]-vé zöngésedtek magánhangzók vagy zöngés mássalhangzók között. A gyfu és a wynn a yogh és a wynn betűket képviselték, amelyek a közép-angol idejére [g]-vé és [w]-vé alakultak.
[szerkesztés] A Fiatalabb Fuþark
A Fiatalabb Fuþark, vagy más néven skandináv Fuþark az Idősebb Futhark csökkentett változata – mindössze 16 rúnából áll. A lerövidülés megfelel a korban bekövetkezett fonetikai változásoknak. Emlékei Skandináviában és a viking-kori településeken találhatók. Először a IX. században használhatták. Változatai a hosszúágú (dán) és rövidgallyú (svéd és norvég) rúnák. A két változat közötti különbségek vitákra adtak okot. A legáltalánosabb értelmezés az, hogy a hosszúágú rúnákat kőbe vésés (tehát hosszú távú megőrzés), míg a rövidgallyúakat fába vésés, vagyis üzenetküldés céljára alkalmazták.
[szerkesztés] Nevük
A rúnák neve a következő: ᚠ fe ("jólét"), ᚢ ur ("eső"), ᚦ Thurs, ᚬ As/Oss, ᚱ reidh ("lovaglás"), ᚴ kaun ("kelevény"), ᚼ hagall ("jégeső"), ᚾ naudhr/naud ("szükség"), ᛁ is/iss ("jég"), ᛅ ar ("bőség"), ᛋ sol ("Nap"), ᛏ Tyr, ᛒ bjarkan/bjarken ("nyírfa"), ᛘ madhr/madr ("ember"), ᛚ logr/lög ("víz"), ᛦ yr ("tiszafa").
[szerkesztés] Kialakulásuk
A VII. században megjelent egy köztes forma az Idősebb Futhark és a Fiatalabb Futhark között, de csupán kevés ilyen jellegű felirat maradt fenn. Kettő közülük a Stentoften Rúnakő és a Björketorp Rúnakő, ahol a haglaz rúna a 
alakba fejlődött, amely a Fiatalabb Futhark h rúnájának alakjával egyező.
A két változatot (idősebb és fiatalabb) egy ideig párhuzamosan használták, erre egy példa a Rök Rúnakő.
[szerkesztés] "Rúnaalakú" írások
A török rovásírást és a magyar rovásírást néha – főleg nem-magyar szövegösszefüggésben –, rúnaírásoknak nevezik, de szigorú értelemben, a "rúna" kifejezés csak a germán írásra vonatkozik.
[szerkesztés] Forrásművek
- (németül) A. Bammesberger, G. Waxenberger (eds.), Das fuþark und seine einzelsprachlichen Weiterentwicklungen, Walter de Gruyter (2006), ISBN 3 11 019008 7.
- (svédül) Brate, Erik (1922). Sveriges runinskrifter, (szöveg)
- (németül) Düwel, Klaus (2001). Runenkunde, Verlag J.B. Metzler.
- (angolul) Looijenga, J. H. (1997). Runes around the North Sea and on the Continent AD 150-700, dissertation, Groningen University.
- (angolul) Page, R.I. (1999). An Introduction to English Runes, The Boydell Press, Woodbridge. ISBN 0 85115 946 X.
- (angolul) Robinson, Orrin W. (1992). Old English and its Closest Relatives: A Survey of the Earliest Germanic Languages Stanford University Press. ISBN 0 8047 1454 1
- (angolul) Spurkland, Terje (2005). Norwegian Runes and Runic Inscriptions", Boydell Press. ISBN 1 84383 186 4
- (angolul) Werner, Carl-Gustav (2004). The allrunes Font and Package[1].
- (olaszul) A.L. Prosdocimi Sulla formazione dell'alfabeto runico. Promessa di novità documentali forse decisive. Archivio per l'Alto Adige. XCVII-XCVIII (2003-2004) pag.427-440
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A rúnajelekről angol nyelven
- Omniglot.com
Based on work by