Román stílus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A trieri katedrális jellegzetes román stílusú templom

A román stílus a 10.-12. századra jellemző európai építészeti és művészeti stílus. Legmeghatározóbb elemei a templomok és kolostorok, amelyek a harcos egyház, a belviszályoktól és külső fenyegetésektől gyötört kereszténység jegyeit tükrözik: zömök formák, vastag falak, lőrésszerű ablakok. A stílusjegyek a korai keresztény, valamint a karoling építészetet ötvözik. Magát az elnevezést csak a 19. század első felében honosította meg Caumont francia művészettörténész, utalva a stílus római eredetére, bár abban keverednek germán, bizánci és iszlám elemek is.

[szerkesztés] Történeti összefüggések

843-ban széthullott a frank birodalom, az ezzel járó hatalmi viszályok, új államok létrejötte és a normannok, majd a magyarok betörései jellemzik a 9.-10. századot. Ezek megszűnése után a pápaság hatalma megszilárdult, létrejött a magyar, a cseh és a lengyel állam, a nyugati szlávok is felvették a kereszténységet. A német császárok és a pápák viszálykodásai és a keresztes hadjáratok jellemzik még ezt a kort.

Franciaországban a 10. század végén a Capetingek kerültek uralomra. A királyi hatalom és a városi polgárság megszilárdult. Ez a keresztes hadjáratok során létrejövő nemzetközi kereskedelemnek is köszönhető. A 12. században Franciaországban jönnek létre a premontrei, a ciszterci, a domonkos és a ferences szerzetesrendek, amik nagy hatással lesznek az építészet fejlődésére is.

I. Ottó 962-ben Rómában császárrá koronáztatja magát és megalapítja Német-római Császárságot. Ekkor tör ki az ún. invesztitúra háború is, ami végül a pápák győzelmével ér véget.

Angliában a trónt a dán királyok után 1066-ban Normandia hercege, Hódító Vilmos foglalja el.

Itáliában hatalomra tesznek szert a városállamok: Velence, Firenze, Genova és Pisa. A normannok uralkodnak ez időben Itália déli részén és Szicíliában is.

[szerkesztés] Stílusjegyei

A román stílusú templomok a kora keresztény bazilika hosszanti elrendezésére épülnek. A templomok fő részei: az előcsarnok, a hosszház, a keresztház, a szentély, a kórus, az altemplom, a kripta, valamint a sekrestye. A szentélyben, amely eredetileg csak apszisból áll, találjuk az oltárt is, amit többnyire magasabb padlószinttel és korláttal vagy magas szentélyrekesztővel különítenek el. A szentélyrekesztő előtt gyakran cibóriummal fedett népoltár található. Jellegzetessége a román templomoknak a kúpos torony, toronypár is.

A kápolnáknál találkozhatunk központi elrendezéssel is: kör, sokszög vagy sokkaréjos alakzatban.

A templomok belsejét freskókkal vagy mozaikképekkel díszítették. Az ablakok lehetnek ikerablakok, rózsaablakok, félköríves záródásúak. Ezek igen gyakran kettős vagy hármas ikerablakok, amelyeket oszlopok osztanak meg. Kedvelt elemek a rózsaablakok is, elegendő nagyság esetén kis sugárirányú oszlopokkal. A bélletes kapukat gyakorta geometrikus és növényi alakzatok, valamint szobrok díszítik, amelyek általában a kapubélletek oszlopai között, a nyílások felett, az oszlopfőkön találhatóak meg. A szemöldökgerenda fölött a domborműves kőlap, timpanon található. A szobrok merev, aszketikus típusok, érzelmek ábrázolása nélkül. Bibliai szenteket vagy szent királyokat ábrázolnak.

Az oszlopfők kezdetben a korai keresztény és karoling építészetben használatos antik formákat követik, különösen a díszes korinthoszi mintákat. Később azonban elterjedt a rajnai vagy kockafejezet. Ez egy kocka alak, amit alul gömbszerűre csiszoltak. Ezt gazdag faragott díszítés borítja, amely lehet geometrikus, növényi vagy állatalakos, sőt ember- vagy szörnyalakos is. A kockafejezet azután átalakul redős és a trapézfejezetté. A román építészet kései emlékein már bimbós és leveles kehelyfejezetet találunk, ami már átmenet a gótikus stílusba.

Az oszlopok törzse lehet sima, csavart, pikkelyes, gyűrűkkel osztott de akár érdekesen összecsomózott is. Gyakori az ikeroszlop, de lehetnek több oszlopból álló kötegek is.

Az oszloplábazatok az attikai ión mintát követik.

Kezdetben dongaboltozatot alkalmaznak, ezt később a keresztboltozat váltja fel. A boltozat a román építészetben kezdetben meglehetősen súlyos, ezért a súlycsökkentés igénye miatt jön létre bordás keresztboltozat, ami lehetővé tette a könnyedebb, tágasabb terek kialakítását.

A pillérek lábazatra, törzsre és fejezetre tagolódnak. Keresztmetszetük alapidoma a négyszög, a sokszög, a kör vagy a görögkereszt. A tagozott pilléreket fél- és háromnegyed oszlopokkal és más elemekkel egészítik ki.