Sámbár Mátyás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sámbár Mátyás (Varasd vagy Pétervárad, 1617. április 27. – Zágráb, 1685. február 14.) a teológia doktora, Jézus-társasági áldozópap és hittérítő, a barokk hitvitázó irodalom képviselője.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Lásd még
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

1617. április 27-én Varasdon – mások szerint Péterváradon – született. Miután Győrött középiskoláit elvégezte, jezsuita lett. Próbaévét még be sem fejezte, már Pozsonyba küldték egy elemi osztály tanítására.

1638-ban Grazba ment és ott három évig bölcseletet hallgatott. Elöljárói Erdélybe küldték Kolozsmonostorra, az ottani középiskola két felsőbb osztálya tanítására. Erdélyben három évi működése után jeles költőként szerzett magának jóhírnevet; „ugyanis nem halt meg ezen idő alatt Erdélyben főbb rangú, kit meg nem énekelt volna” (Szinnyei).

Ezután a hittudományok tanulására ismét Grazba kerültt, ahol négy évi pályája után a teológia doktorává avatták. 1655-ben letette a négyes fogadást, s Felső-Magyarország és Erdély településein működött nyolc éven keresztül. Kassán a „polemica” és a Szentírás magyarázatával bízták meg. A tanszéktől két év múlva megvált és ismét visszatért a hittérítés tevékenységéhez. Harminc évig maradt a hittérítői pályán, térített Moldvában és Oláhországban is. Mind élőszóban, mind pedig írásaival 12 ezer lelket nyert vissza a katolikus egyháznak. Buzgólkodása közben sok bántalmat és gyalázatot kellett eltűrnie, sőt többször életveszélyesen is megfenyegették. Bod Péter, majd Wallaszky említik róla, hogy ellenfeleivel csak azzal a feltétellel vitatkozott, hogy „a vesztes fejét veszítse”. Történt egyszer Felsőbányán, a hajdúvárosok egyikében, hogy Vásárhelyi Matkó István legyőzte őt a vitában; azonban nagylelkűen megkegyelmezett életének és csak két fogát húzatta ki. E híresztelést – melyet ellenfelei terjesztettek – cáfolja Három idvességes hitbeli kérdések című könyvének 253. lapján. Miután a rend növendékeit és a hazai ifjúságot hat évig tanította, s a szerzetesrend házait tíz évig vezette, Zágrábban halt meg 1685. február 14-én.

[szerkesztés] Művei

A prédikátor Pápaszemének Próbaköve. Hely n., 1659.
Három idvösseges kerdes. Első: A Lutteránusok és Calvinisták igaz hitben vadnak-e? Második: Csak az Egy Papista Hité igaz? Harmadik: A' Papisták ellenkeznek-é a Sz. Írással, avagy inkáb a' Lutterek és Calvinisták? 1661. Nyomt. Nagy-Szombatban. (Névtelenül. Egyetlen példánya a körmöczi francz. zárda könyvtárában. 3. kiadás. Kassa, 1672., 4. Nagy-Szombat, 1690. szintén névtelenül. Kolozsvárt 1745. és Pozsonyban 1751.).
Egy Vén Bial orrára való Karika. Mellyet Szent Isaias c. 37. v. 29. így csinált neki: Mikor ellenem dühösködnél, kevélységed fel-jött füleimbe az okáért Karikat vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és vissza viszlek téged az utra, a mellyen jöttél, a mikor az Nyolcz okokat dorgáltad, mellyekert egy okos ember Pápistává lött vala. 1640. Eszt. Nyomt. 1664-ben. (Névtelenül. A czímlap hátlapján: Azon vén Bialnak a nevét ha kévánod tudni; ő maga így jegyzette fel: A. C. K. H. G. L. T. C. J., az az Czeglédi István. Egyetlen példánya Gyula-Fehérvárt a Batthyány-könyvtárban.)
Orvoslo Ispitaly. Melyben egy o-kos praedicans Az Igaz Romai Pápista Hitre, Calvinista vallásbul megtért Embernek erős Nyolcz Okai ellen ok nélkül valo haszontalan ütközetiben. Feje falban-veréstől orvosoltatik. Egy Frater Misericordiae által Rom 1. v. 18. et 21. Elmélkedésekben hivságosokká váltak, meg-setétedett az ő esztelen szívök, és bölcseknek álítván magokat, Bolondokká löttek. Isa, 19. v. 14. Az Úr közikbe elegyitette a' Széditő lelket es ugy tántorodnak s-csavarognak minden munkájokban, mint etc. (Írva van Czeglédi Istvánnak 1663-ban megjelent «Barátsagi Dorgálás»-a ellen. Névtelenül. 2. kiadás. Hely n., 1697. szintén névtelenül.)
A három kérdésre lött summás választételre irott felelet. Hely n., 1666. (S. ezen feleletét «aranyos és veres festékkel himezé meg, pántlikákkal tzafragozá fel: tudta, hogy büdös bornak szép tzégért kell tenni».)
A Három Idvösséges kérdésre, a Luther es Calvinista Tanítók mint felelnek? ugy a mint Matkó István mongya, fol. 128. X, ut Tök. imé azért Matkó Hazugságinak megtorkollása, Es Posaházi Mocskainak megtapodása. Nyom. 1667. Eszt. (Kassa).
Liliom inter spinas. Cant. 2. 2. Az az: Az halotti siránkozások között Istenes jó maga viseléséről való Boldog Emlekezeti Az Méltós. Nagyságos néhai Egri Püspöknek, Szegedi Ferencznek: Heves Vár-megye, és mind a két Szólnok, Fő-Ispánnyának: Felséges Császár és Király Urunk Tanátsának etc. Készittetett és mondatott... Cassan nyom. VIgesIMa seCVnDa IanVar 11 LVgentIs (1676).
Az Eötödik Evangelistának Sámbár Mátyás Káplánnak Zenebonája. Melly ez kis irásben meg mutatódván szélel veretik. Jacobi 3. v. 14, Ne hazudgyatok az igazság ellen. Nyomt. M.DC.LXVIII. Eszt.-ben. (Egyetlen példánya a kolosvári ref. coll. könyvtárában.)