Sárvár

Szombathelytől 25 km-re keletre a Rába két partján a Gyöngyös-patak torkolatától délre fekszik. A mai város Sárvárnak, Sár, Vármellék, Péntekfalu és Tizenháromváros községekkel történt egyesítéséből jött létre. Sárt és Péntekfalut 1912-ben, Rábasömjént 1968-ban csatolták hozzá.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a Gyöngyös-patak mellékén, mocsaras helyen épített erősségre utal, amely eredetileg földvár volt.

[szerkesztés] Története

Már az őskorban lakott hely volt, melyet bizonyítanak a területén előkerült neolítikus edénytöredékek, bronzeszközök és temetők leletei is. Földvárpuszta majornál későbronzkori földvár maradványait tárták fel.

Kr. u. 10-ben a térséget a rómaiak hódították meg és Bassania néven létesítettek települést. A római település ott alakult ki, ahol a Borostyánkő út a Rába folyót keresztezte. Ez a mai Sárvártól északra a Gyöngyös torkolatának közelében helyezkedett el. Az út védelmére erőd épült, melynek nyomait a Gyöngyös-patak keleti oldalán az ún. Óvár nevű helyen találták meg.

A honfoglalás után a magyarok a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál építettek földvárat, melyet 1192-ben említenek először. Várat 1327-ben Köcski Sándor foglalta el a Németújváriaktól. 1390-ben királyi adományként a Kanizsai családé lett. 1403-ban Zsigmond a hűtlen Kanizsaiaktól megostromolta és elfoglalta. 1405-ben a lázadó Ludányiak fosztották ki a várost. 1409-ben Ozorai Pipó lett Sárvár birtokosa, 1424-ben azonban visszaszerzik a Kanizsaiak úgy, hogy elcserélik Simontornyával. 1444-ben a vár a Rozgonyiaké lesz és a Kanizsaiak 1454-ben eredménytelen ostrom után csak árulással tudták visszafoglalni. 1532-ben a török sikertelenül ostromolta. 1534-ben házasság révén Nádasdy Tamás szerezte meg, és ide hívta Sylvester Jánost, aki 1541-ben itt nyomtatta ki az Új Testamentum fordítását.

1556-ban itt halt meg Tinódi Lantos Sebestyén. A vár ura volt Nádasdy Ferenc, a „fekete bég”, özvegye volt Báthory Erzsébet, a csejtei rémtettek hőse. 1671-ben Nádasdy Ferenc kivégzésével birtokait is elvették, és a vár a Draskovichoké lett. 1704-ben meghódolt a kurucoknak, majd később hanyatlásnak indult. Hadi jelentőségét elvesztette, 1803-ban az Este-Modenai család szerezte meg és igényinek megfelelően átépíttette. A várost 1871-ben érte el a vasút, az iparosodás felé a cukorgyár 1895-ös alapításával tette meg az első lépést. (A cukorgyárban 1998-ban állították le a termelést.) A 20. század elején Lajos bajor királyi herceg újra fellendítette a sárvári uradalmat. 1968-ban visszakapta városi rangját.

[szerkesztés] Látnivalók

Nádasdy-vár

A Nádasdy-vár 13. századi eredetű, több átépítés után a 17. században a Nádasdyak építették ki reneszánsz várkastéllyá. Legnagyobb látványossága a díszterem, melynek freskói 1653-ban és 1769-ben készültek
Szent László királynak szentelt római katolikus temploma középkori eredetű, 1645-ben a Nádasdyak építtették át. A Rákóczi-szabadságharcban a templom elpusztult és 1732-ben barokk stílusban építették újjá. 1830-ban klasszicizálták, utoljára 1926-ban építették át. Előtte 1701-ben készült Krisztus-oszlop.
A Szent László templom közelében áll a város 1535-ben alapított első iskolája, 1830-ban emeletet húztak rá.
Az egykori Sár község római katolikus temploma Szent Miklósnak van szentelve. A templom középkori eredetű, 1454-ben említik először. 1830-ban és 1868-ban átalakították, a 20. századi átépítéskor neogótikus külsőt kapott. A templom mellé temették Tinódi Lantos Sebestyént 1556-ban.
A Hegyközség kálvária templomát 1758-ban építették, 1800-ban kapta mai formáját a két toronnyal.
Evangélikus temploma 1836-ban épült klasszicista stílusban.
Termálfürdője és arborétuma van.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1564-ben Beythe András botanikus.
Itt született 1612-ben Vitnyédy István Zrínyi Miklós a költő és hadvezér közeli barátja és ügyvédje.
Itt töltötte gyermekéveit Kabos László komikus, színművész.
Itt született 1932-ben Szemes Mari színművész.