Kőszeg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.38191° k. h. 16.55221°

Kőszeg


	Kőszeg címere

Rang

54,65 km²

Összesen: 11 783 fő (2001)
Népsűrűség: 215,61 fő/km²

Irányítószám

9730

Körzethívószám

Térkép
é. sz. 47.38191° k. h. 16.55221°

Település
Mo. térképén

Az Óház, Kőszeg ősi vára

Kőszeg, Jurisics-vár

Kőszeg, Templom

Kőszeg (németül: Güns, horvátul: Kiseg) város Vas megyében, a Kőszegi kistérség központja.

[szerkesztés] Fekvése

Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében taláható.

[szerkesztés] Története

A környék már a magyar történelem korai évszázadaiban is hadászatilag jelentős volt a fekvése miatt. A Kőszeg nevet a város egy Árpád-kori várról kapta, melynek romjai még láthatók. 1248-ban említik először ezen a néven, egy oklevélben, mely arról tanúskodik, hogy a tatárjárás után IV. Béla az osztrák hercegtől visszafoglalta a várat.

Magát a várost Kőszegi Henrik és fia, Iván építtette. 1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta a várost, 1291-ben azonban III. András király visszaszerezte és visszaadta a Kőszegi családnak. 1327-ben Károly Róbert elvette a várost a Kőszegi családtól, 1328-ban királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogot adott neki.

Kőszeg ígéretet kapott arra, hogy örökre királyi fennhatóság alatt marad, ennek ellenére Luxemburgi Zsigmond 1392-ben Garai Miklós nádornak adományozta. 1445-ben III. Frigyes német-római császár elfoglalta a várost. A császár adta Kőszegnek ma is használatos címerét 1446-ban. Innentől egészen 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt állt a város, leszámítva egy pár éves időszakot, amikor Mátyás király visszafoglalta, de halála után újra a Habsburgokhoz került.

Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532 augusztusában lezajlott ostrom. Báró Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kevés várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget. Az ostrom emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat.

Az ostrom után a város adómentességet és kiváltságokat kapott I. Ferdinánd császártól. A várat újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját. Az elkövetkezendő két évszázadban a város virágzásnak indult, köszönhetően annak is, hogy a Bécs és az Adriai-tenger közti útvonal egyik kereskedelmi állomása lett.

1648-ban a város visszakerült Magyarországhoz. Jelentősége innentől csökkent, anyagi nehézségekbe is került. Mindez fokozódott az első világháború után, mikor a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolják, a város így elveszíti vonzáskörzetének nagy részét és az ország peremére szorul.

A második világháború alatt több ezer (nem csak) zsidó munkaszolgálatost zártak itt átmeneti táborba a volt téglagyár területén. Sokukat továbbhajtották ausztriai koncentrációs táborokba, míg másokat a helyi gázkamrában pusztítottak el.

Idézet Szita Szabolcs könyvéből:

"A gázzal gyilkolás kőszegi gyakorlata egyedülálló volt az állásépítés történetében. Megvalósítása Bauer lágerparancsnok nevéhez fűződik. Bauer, mint SS-Oberscharfführer a német koncentrációs táborok valamelyikéből ismerhette a gázzal gyilkolás többféle változatát. Kőszegen takarókkal fedette és a rések betömésével légmentesítette azokat a sörgyári (tévedés: téglagyári – a szerk.) barakkokat, ahová a szelektált foglyokat behordatta. A bepermetezett, vagy tartályokból a belső térbe engedett gáz a bezárt, jobbára magatehetetlen emberek lassú halálát okozta. A kőszegi kezdetleges gázkamrának túlélői is voltak: ezeket a barakk átvizsgálásakor a németek agyonlőtték. A kiürítéskor 72-94 nagybeteg foglyot végeztek így ki."

A kőszegi téglagyár előtti tömegsírt 1947 elején exhumálták és az itt talált 2400 halottat 1947. március 3-án, a Rákoskeresztúri temetőben helyezték végső nyugalomra.

1989-re elkészült a téglagyár helyén az emlékmű felirata: E helyen az egykori téglagyár barakkjaiban 1944 decemberétől 1945 márciusáig a fasiszta hóhérok 2400 magyar munkaszolgálatos életét oltották ki. Emléküket kegyelettel megőrizzük!^[1]

A város idegenforgalma a rendszerváltás után élénkült meg igazán, napjainkban ismét elfoglalta méltó helyét kedvelt turisztikai célpontként.

[szerkesztés] Gazdaság

Kőszegen a szőlőtermesztésnek is nagy múltja van, már egy 1279-es oklevélben említik.

A Kálváriatemplom a város felett

A város egyik legnagyobb munkaadója, a Latex posztógyár 2005-ben szűnt meg.^[2] A városban működik a Triumph cég egyik fehérnemű varrodája és a Kromberg & Schubert cég egyik kábelgyára.

A Hétforrás

[szerkesztés] Látnivalók

Jurisics-vár
Jurisics tér (bájos középkori hangulatú tér a város szívében)
Jézus Szíve templom (neogótikus)
Patikamúzeum („Apotéka az Arany Egyszarvúhoz”)
Stájerházak (18. századi lakóházak)
Írottkő (Geschriebenstein) kilátó (pontosan a határon áll,az egyik fele Magyarországon, a másik Ausztriában van) Itt található az országos kéktúra nyugati végpontja.
Óház-kilátó
Hét Vezér-forrás
Chernel István Madárvédelmi Mintatelep és Emlékmúzeum

[szerkesztés] Érdekességek

Egy érdekes helyi hagyomány a „Szőlőjövések könyve” vezetése – ebbe a könyvbe 1742 óta minden évben Szent György napján lerajzolják a szőlőhajtásokat.
Kőszegen, a Stájerházaknál mérték Magyarországon a valaha mért legmagasabb éves csapadékot (1510 mm, 1937.)