Stevie Ray Vaughan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2006 februárjából származik.

Stevie Ray Vaughan szobra Austinban (Texas, USA)

„I use heavy strings, tune low, play hard and floor it. Floor it. That's technical talk.” -- Stevie Ray Vaughan

Stevie Ray Vaughan (Dallas, Texas, 1954. Október 3. – 1990. Augusztus 27., East Troy, Wisconsin, USA) amerikai zenész, zeneszerző, blues gitárvirtuóz és énekes. Játékát gyakran hasonlítják Jimi Hendrixéhez.

Stevie Ray Vaughan
Eredeti név:	Stevie Ray Vaughan
Született:	1954. Október 3.
Elhunyt:	1990. Augusztus 27.
Aktív évek:	1970-es évektől - 1990-ig
Együttesek:	Stevie Ray Vaughan & Double Trouble
Hangszer:	gitár
Kiadók:	Epic

Tartalomjegyzék

1 A kezdetek - Dallas
2 Az első próbálkozások
3 A Double Trouble
4 A Texas Flood album
5 Az elismerés
6 A végső búcsúzás
7 Eredeti idézetek kollégáktól, barátoktól
8 Diszkográfia
9 Grammy díjai
10 Külső hivatkozások
11 Forrás

[szerkesztés] A kezdetek - Dallas

"I love Hendrix for so many reasons. He was so much more than just a blues guitarist — he played damn well any kind of guitar he wanted. In fact I'm not sure if he even played the guitar — he played music."

"Sokféle okból szeretem Hendrixet. Ő sokkal több volt, mint egy blues gitáros - átkozottul jól játszott mindenféle gitáron, amelyiken csak akart. Valójában nem is vagyok benne biztos, hogy gitár volt a hangszere - inkább maga a zene." -- Stevie Ray Vaughan

Dallasban nevelkedett, és már apró gyermekként gitárt vett kezébe. Ebben valószínűleg inspirálta bátyja, Jimmie Vaughan példája, aki szintén blues-zenész. Stevie említi, hogy Jimmie egyik barátja, Doyle Bramhall volt „...az első, aki azt mondta, jól zenélek”, és aki folytatásra biztatta.

1965-ben a testvérek blues-zenei pályafutása majdnem véget ért szüleik (Martha és Jimmie) által, mivel drog- és alkoholfogyasztásuk nőtt. Mégis a korlátozások ellenére csak megszállta a kis Stevie-t az "ördög". Saját bevallása szerint egy dallasi gyorsétteremben dolgozott mosogatófiúként, mikor azt mondta magának "...ezt márpedig soha többet újra... gitározni fogok majd, mint Albert King." ("Part of my job was to clean out the trash bins. One night, I was standing on top of a barrel, [and] the top caved in. I fell in grease up to [my chest], and right then I decided 'I'm not gonna do this anymore. I'm gonna play guitar like Albert King.")

[szerkesztés] Az első próbálkozások

Középiskolásként belekóstolt a garázsban gyakorló bandák életébe: Cast of Thousands, Krackerjack[1], Nightcrawlers, az utóbbi zenekarba Doyle Bramhall hívta meg. A banda aránylag sikeres volt, mindaddig, míg a kiadójuk (A&M) úgy nem döntött, nem adja ki a srácok lemezét. A csalódott banda visszautazott Texasba. A hazafelé úton Stevie megtalálta első "feleségét" ("First Wife"), egy 1959-esnek hitt Fender Stratocastert, ami az első helyen maradt egész élete során, már ami a gitárokat illeti.

Az első komolyabb zenekara a Paul Ray & The Cobras volt, akikkel austin-i bárokban lépett fel az 1970-es évek közepén. (W.C. Clark - basszus, Lou Ann Barton - énekes, Freddie "Pharoah" Walden - dob és Mike Kindred - billentyűs). 1975-ben megalapította a Triple Threat együttest (basszusgitár - Jackie Newhouse, dobos - Chris "Whipper" Layton, énekes - Lou Ann Barton). Rövid ideig a szaxofonos Johnny Reno is csatlakozott hozzájuk, Freddie helyét pedig átvette Chris. A későbbi Double Trouble körvonalazódni kezdett...

A texasi bárokban eltöltött évek után 1978-ban Barton elhagyta az együttest a "Roomful Of Blues"-ért, a srácok pedig egy apró változtatást vittek véghez a zenetörténetet illetően: felvették a Double Trouble nevet ( Otis Rush dala után) és Stevie a zenekar érdes hangú énekesévé lépett elő.

[szerkesztés] A Double Trouble

A Double Trouble Austin környékén tevékenykedett és Texasban hamar nagy ismertségre tett szert. Az áttörést az 1980. április 1-jén "Steamboat 1874"-ben, Austinban rögzített fellépés rádiófelvétele jelentette számukra, melynek felvétele Mick Jagger kezei közt landolt. Később ezt meg is jelentették "In the beginning" címmel. Következésképp a mountreux-i Jazz Fesztiválon kötöttek ki hihetetlen gyorsasággal, az első, kiadó és szerződés nélküli együttesként...

1982-ben a mountreux-i Jazz Fesztiválon David Bowie és Jackson Browne figyelmét is felkeltették. Bár a koncertjük vegyes fogadtatásban részesült, mégis így történt, hogy Stevie az 1982-es "Let's Dance" című David Bowie albumon játszik. Stevie és bandája stúdióközelbe kerül, hiszen ingyen dolgozhattak Brown stúdiójában. Így rögzítették mint demót a későbbi Texas Flood albumot. Rövidesen lemezszerződést kötött velük az Epic kiadó, és az a bizonyos bemutatkozó album végre megérkezett.

[szerkesztés] A Texas Flood album

Mr.Vaughan és zenekarának bemutatkozó albuma 1983 nyarán látott napvilágot Texas Flood címmel, pár hónappal a Bowie album megjelenése után. Angol körökben a Texas Flood-ot azóta is "a blockbuster blues success"-két emlegetik ("kirobbanó siker"). Bluestörténeti szempontból jelentősége vitathatatlan.

[szerkesztés] Az elismerés

Az album két Grammy jelölést is kapott ("Best Traditional Blues Recording" és "Best Rock Instrumental Performance" a Rude Mood c. szerzeményért)). Az album producere John Hammond (Billie Holiday, Bob Dylan és Bruce Springsteen felkarolója, felfedezője) a dalok pedig mind SRV örökzöldek: Love Struck Baby, Pride And Joy, Texas Flood, Tell Me, Testify, Rude Mood, Mary Had A Little Lamb, Dirty Pool, I'm Cryin', Lenny, Tin Pan Alley, Wham.

A Voodoo Chile (Slight Return) album megkapta a jelölést a "Best Rock Instrumental Performance"-ra. Ugyanebben az évben SRV megkapja a W.C. Handy National Blues díjat mint "Entertainer Of The Year" (Az év szórakoztató egyénisége) és "Blues Instrumentalist Of The Year" (A legjobb instrumentális blues előadó). Ez volt az első alkalom, mikor a két díjat egy és ugyanazon személy söpörte be...

A 85'-ös "Soul To Soul" a Double Trouble harmadik lemeze, és ismét aranylemez, Stevie a 15-ik Grammy jelölésénél jár ekkor, de a "Live Alive" idején SRV az összeomlás szélén áll. Az 1986-os németországi turné során rosszulléteit és összeesését követően az egész turnét lemondásra került.

Stevie a rehabilitáción eltöltött idő után megmutatta, hogy nem adja fel. Ezután teljesen felhagyott az alkohollal és droggal, majd két album producereként is feltűnik, (In Step és Family Style). Az In Step-ért 1990-ben Grammy díjat kapott.

Gyermeke nem volt, de...

"Sajnos nem volt gyermeke, mondjuk egy fia, aki tovább vihette volna az apja hagyatékát. Ezen többször is gondolkodtam és szerintem Stevie-nek rengeteg fia van: minden olyan gitáros, aki szeretetből, tiszteletből és kellő alázattal játssza a zenéjét, és nem hagyja a lángot kialudni! " (ifj. Katona Tamás)[2]

[szerkesztés] A végső búcsúzás

Rajongói véleménye szerint minden idők legnagyobb fehér blues-gitárosa volt. Stevie Ray Vaughan élete egyik legjobb koncertjét adta élete utolsó éjszakáján. Alpine Valley-ben Eric Claptonnal, Buddy Guy-jal, Robert Cray-jel, és testvérével, Jimmie Vaughannal játszotta Robert Johnson klasszikus "Sweet Home Chicago"-jának 20 perces változatát.

Az Alpine Valley-ben rendezett koncert után, Mr. Vaughan és Clapton turné-csapatának számos tagja lelte halálát, mikor az őket szállító helikopter sűrű ködbe került és lezuhant egy sídomb mellett. Stevie Ray búcsúztatásán Dallasban Bonnie Raitt, Stevie Wonder és Jackson Browne énekelték az Amazing Grace-t. Több, mint 3000 rajongó fogta körül a búcsúzó barátokat a helyszínen.

Nyughelye 1990. augusztus 31-e óta a Laurel Land Memorial Park, 6000 South R.L. Thornton Freeway (IH 35E) Dallas, Texas, 75232. [3] [4]

[szerkesztés] Eredeti idézetek kollégáktól, barátoktól

"What's the song by Eddie Floyd? It's like thunder, he was like lightning, every time he strike, it was frightening." Buddy Guy

"Stevie had many ways of showing you that he had not only talent, but he also had a feeling for playing the blues. He was good with it, his execution and his hands. He seemed to be flawless, the way he moved with it." "...and you hear, you stop, oh my God listen to this guy play. And he's young too!"B.B. King

"I remember being fascinated by the fact that he never, ever seemed to be lost in any way. I mean, it wasn't ever that he took a breather or paused to think where he was going to go next. It just flowed out of him." "His strength was... was in that... that sort of power he had with the guitar and with his singing and with his music, his whole, the whole thing."Eric Clapton

"One of the greatest blues musicians who ever picked up a guitar."John Lee Hooker

"It did not take long for Stevie Ray Vaughan the man to be replaced in the public eye by Stevie Ray Vaughan, the legend. Dying tragically at the age of thirty-five made him an immediate object of worship in the great rock-and-roll tradition. Dying under such tragic circumstances after overcoming his own personal battles with the demons of booze and drugs elevated him to something just short of sainthood."Joe Nick Patoski és Bill Crawford: "Caught in the Crossfire"

"I hear a blues riff in the still of the night. Is that you little boy blues? Your cross was found on some faraway hill, They say where wild flowers grow. Are you up there somewhere playing your blues? Oh Lord I think I know..."Joe Boy Cook (Stevie Ray nagybátyja)

"He just had the... he had the feeling, it was... it was a special gift. It was a gift."Art Neville

"...and he could just keep going on and on and on and just... you know... talking to you. It was great."Robert Cray

"I think the... the most... lasting memory I always have of Stevie is his passion."Bonnie Raitt

"Well, when I think about him, I think about him as my little brother, I mean, he was an unbelievable musician... we all know that." "I taught him. I mean, I started playing first I was like, I'm like three years older than him. So I got a guitar and started playing and, started playing blues and bringing blues records home and, and as I would learn things he would be sittin' there. And I'd say, don't, you know, don't touch my guitar. Don't even think about it." Jimmie Vaughan

[szerkesztés] Diszkográfia

A Double Trouble-al készült felvételek:

- Greatest Hits, 1995
- Sacred Sources 1, Live Forever, 1993, Cohiba, 697 124 004-4 (features Riviera Paradise from Stevie's last show)
- In The Beginning, 1992, Epic, EK/ET 53168 (with Jack Newhouse on bass)
- The Sky Is Crying, 1991, Epic, EK/ET 47390
- In Step, 1989, Epic, OET/EK 45024
- Back To The Beach, Various, 1987, Columbia, SC 40892 (with Dick Dale, movie soundtrack)
- Live Alive!, 1986, Epic, EGK/EGT 40511 (with Jimmie Vaughan)
- Soul To Soul, 1985, Epic, FET/EK 40036
- Couldn't Stand The Weather, 1984, Epic, FET/EK 39304 (with Jimmie Vaughan)
- Couldn't Stand The Weather, 1984, Epic, 8E8 39609 S1 (with Jimmie Vaughan, picture disc)
- Blues Explosion, 1984, Atlantic, 7 80149-1
- Texas Flood, 1983, Epic, FET/EK 38734

Szóló "felbukkanások" más lemezeken:

- The Unplugged Collection, Vol. 1, Various, 1994, Warner Bros., 9 45774-2
- Bird Nest On The Ground, Doyle Bramhall, 1994, Antones, W027
- Family Style,the Vaughan Brothers, 1990, Epic, ZT/ZK 46225 (with Jimmie Vaughan)
- Under The Red Sky, Bob Dylan, 1990, Columbia, C 46794 (with Jimmie Vaughan)
- Distant Drums, Brian Slawson, 1988, CBS, 42666
- Loaded Dice, Bill Carter, 1988, CBS, BFZ 44039 (with Jimmie Vaughan)
- Characters, Stevie Wonder, 1987, Motown, MCD 06248 MD
- I'm In The Wrong Business, A.C. Reed, 1987, Alligator, AL 4757
- Emerald City, Teena Marie, 1986, Epic, FE 40318
- Famous Blue Raincoat, Jennifer Warnes, 1986, Cypress, 661111
- Gravity, James Brown, 1986, Scotti Bros., 5212-2-SB
- Heartbeat, Don Johnson, 1986, Epic, EK 40366
- Living For A Song, Roy Head, 1985, Texas Crude, 22613
- Strike Like Lightning, Lonnie Mack, 1985, Alligator, AL 4739
- Twilight Time, Bennie Wallace, 1985, Blue Note, BT 85107
- Let's Dance, David Bowie, 1983, EMI-America, SO-17093
- Soulful Dress, Marcia Ball, 1983, Rounder, 3078
- Texas Twister, Johnny Copeland, 1983, Rounder, 2040
- A New Hi, Cast of Thousands, 1971, Tempo 2, T2-1

Dalok jegyzéke (DT-el és szólóban)

- Little Wing, 1992, Epic, ESK 4435 (promotional CD single)
- Shake For Me, 1992, Epic, ESK 4846 (promotional CD single)
- Empty Arms, 1991, Epic, ESK 4355 (promotional CD single)
- The Sky Is Crying, 1991, Epic, ESK 4181 (promotional CD single)
- The Sky Is Crying b/w Chitlins Con Carne, 1991, Epic, 34-74142
- Wham! b/w Empty Arms, 1991, Epic, 34-74198
- Good Texan, the Vaughan Brothers, 1990, Epic, ZSK 73673 (with Jimmie Vaughan, promotional CD single)
- Telephone Song, the Vaughan Brothers, 1990, Epic, ZSK 2250 (with Jimmie Vaughan, promotional CD single)
- Tick Tock b/w Brothers, the Vaughan Brothers, 1990, Epic, 73576 (with Jimmie Vaughan)
- Tick Tock, the Vaughan Brothers, 1990, Epic, ZSK 2207 (with Jimmie Vaughan, promotional CD single)
- Wall Of Denial, 1990, Epic, ESK 1998 (promotional CD single)
- Crossfire, 1989, Epic, ESK 1638 (promotional CD single)
- Crossfire b/w Crossfire, 1989, Epic, ESK 1887 (promotional single)
- The House Is Rockin', 1989, Epic, ESK 1931 (promotional CD single)
- Pipeline b/w Lovestruck Baby, 1987, Columbia, 38-07340 (with Dick Dale)
- Pipeline b/w Pipeline, 1987, Columbia, 38-07240, (with Dick Dale, promotional single)
- First We Take Manhattan b/w Famous Blue Raincoat, Jennifer Warnes, 1986, Cypress, 661115-7
- Heartache Away b/w Love Roulette, Don Johnson, 1986, Epic, 06426
- Superstition b/w Pride And Joy, 1986, Epic, 06601
- Superstition b/w Willie The Wimp, 1986, Epic, 06996
- Willie The Wimp b/w Willie The Wimp, 1986, Epic, 34-06996 (promotional single)
- Living In America b/w How Do You Stop?, James Brown, 1985, Scotti Bros., ZS8 69117
- Look At Little Sister b/w Change It, 1985, Epic, 05731
- China Girl b/w Shake It, David Bowie, 1983, EMI, EA 157
- Let's Dance b/w Cat People, David Bowie, 1983, EMI, EA 152
- Lovestruck Baby b/w Rude Mood, 1983, Epic, A 3689
- Modern Love b/w Modern Love, David Bowie, 1983, EMI, EA 158
- Without You b/w Criminal World, David Bowie, 1983, EMI, B-8190
- Blow Joe Blow (crazy 'bout a saxophone) b/w Sugaree, the Cobras, 1980, Armadillo Records, ARS-79-1
- My Song b/w Rough Edges, W.C. Clark & the Cobras & Stevie Vaughan, 1979, Hole Records, HR-1520
- Other Days b/w Texas Clover, the Cobras, 1975, Viper, 30372

[szerkesztés] Grammy díjai

1992 - 35th Annual GRAMMY Awards

díjazott: Stevie Ray Vaughan & Double Trouble (Chris "Whipper" Layton, Tommy Shannon, Stevie Ray Vaughan, Reese Wynans)

műfaj:Rock

kategória:Best Rock Instrumental Performance

dal:Little Wing

előadó: Stevie Ray Vaughan & Double Trouble

1992 - 35th Annual GRAMMY Awards

díjazott: Stevie Ray Vaughan & Double Trouble (Chris "Whipper" Layton, Tommy Shannon, Stevie Ray Vaughan, Reese Wynans)

műfaj:Blues

kategória:Best Contemporary Blues Album

album:The Sky Is Crying

előadó: Stevie Ray Vaughan & Double Trouble

1990 - 33rd Annual GRAMMY Awards

díjazott: Vaughan Brothers (Jimmie Vaughan, Stevie Ray Vaughan)

műfaj:Rock

kategória:Best Rock Instrumental Performance

dal: D/FW

előadó: Vaughan Brothers

1990 - 33rd Annual GRAMMY Awards

díjazott: Vaughan Brothers (Jimmie Vaughan, Stevie Ray Vaughan)

műfaj:Blues

kategória:Best Contemporary Blues Recording

album: Family Style

előadó: Vaughan Brothers

1989 - 32nd Annual GRAMMY Awards

díjazott: Stevie Ray Vaughan And Double Trouble (Chris "Whipper" Layton, Tommy Shannon, Stevie Ray Vaughan, Reese Wynans)

műfaj: Blues

kategória: Best Contemporary Blues Recording

album: In Step

előadó: Stevie Ray Vaughan & Double Trouble

1984 - 27th Annual GRAMMY Awards

díjazott:J.B. Hutto And The New Hawks (Brian Bisesi), John Hammond, Koko Taylor And The Blues Machine (Steve Freund, Willie Hays, Emmet "Maestro" Sanders, Koko Taylor, Bay Williams), Luther "Guitar Junior" Johnson, Stevie Ray Vaughan And Double Trouble (Chris "Whipper" Layton, Tommy Shannon, Stevie Ray Vaughan) & Sugar Blue.

műfaj: Blues

kategória: Best Traditional Blues Recording

előadó: Blues Explosion John Hammond, Stevie Ray Vaughan & Double Trouble, Sugar Blue, Koko Taylor & The Blues Machine, Luther "Guitar Junior" Johnson, J.B. Hutto & The New Hawks