Suebek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Suebek, szvébek, a nyugati germán népek egy csoportja, amelyhez többek között a markomannok, a kvádok, a hermundurok, a semnonok (nem keverendők össze a senonokkal) és a langobárdok tartoztak. Az 1. században az Elba folyó melletti területeken éltek. Egyik csoportjukat a hunok elűzték szálláshelyükről, ezek 409 táján behatoltak Hispaniába, ahol az északnyugati területen félig-meddig független királyságot hoztak létre. Keresztény királyukat, Reichartot 456-ban a nyugati gótok legyőzték, de az utolsó sueb területek csak 585-ben jutottak a kezükre.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.