Szín
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szín a fény spektrumának a látható tartományba eső részének hétköznapi elnevezése.
Egy szín lehet monokromatikus, ha egy adott hullámhosszúságú fénysugárról van szó, vagy kevert, ha több különböző hullámhosszúságú fénysugár összességéről.
(A heraldikai színekre lásd a színek címszót.)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fehér és fekete
Azt a színt, amely a teljes spektrumon azonos intenzitású, definíció szerint fehérnek nevezzük. Mivel a legtöbb élőlény, így az emberek látása is a Nap spektrumához igazodott, az érzékelés szempontjából a Napból érkező fényt is fehérnek nevezhetjük, noha ez csak a látható tartományban egyenletes.
A fehér ezen definícióját előszeretettel használják nem csak az optika, hanem az elektronika területén is, lásd fehér zaj.
A fekete szín nem fény, hanem a fény teljes hiánya.
[szerkesztés] Színkeverés
Ha monokromatikus fénysugarakat összekeverünk, az eredmény egy kevert színű fénynyaláb lesz, amelyben az emberi érzékelés számára az egyes komponensek nem választhatóak szét, hanem kevert összhatást keltenek. Az ilyen fajta színkeverést összeadó színkeverésnek nevezik. Rendszeresen találkozunk vele televízió-nézéskor, vagy bármiféle színes kijelzős elektronikai készülékek használatakor.
Felületről való visszaverődéskor a tükröző felület a fénynyaláb bizonyos hullámhosszúságú összetevőit elnyeli, ezért látjuk a fehér fénnyel megvilágított tárgyakat színesnek. Ezt a fajta színkeverést (tehát amikor fehérből összetevők kivonásával kapunk színt) kivonó színkeverésnek nevezik. Legkézenfekvőbb példája a festészet, amikor különböző színű festékek keverésével érjük el a kívánt színhatást. A festék színének azt látjuk, ami a fehér spektrumból megmarad, a többi elnyelődik.
[szerkesztés] Színbontás
Az összetett fénysugár egy prizma segítségével felbontható monokromatikus összetevőire.
[szerkesztés] A lézer
Fő szócikk: Lézer[szerkesztés] Színérzékelés
[szerkesztés] A szemben
A szín egy érzet, amely az agy reakciója a fényre. Az elektromágneses sugárzás emberi szem által látható tartományba eső részére érzékeny a szem retinája, de a különböző hullámhosszokra másként reagál. A különböző hullámhossz okozza a különböző színüket. Háromfajta érzékelő sejtet lehet megkülönböztetni, a vörös, a kék és a zöld színekre érzékenyeket. Ebből a három színből az összes többi előállítható. A látórendszer fontos tulajdonsága a színállandóság, tehát az agy a színeket nem abszolút módon azonosítja, hanem relatív úton, a környezethez hasonlítva.
[szerkesztés] Filmen
[szerkesztés] Fényérzékeny lemezen (CCD-n)
[szerkesztés] Színtévesztés, színvakság
[szerkesztés] Alapszínek
Ha megnézünk egy tizenkét részes színkört, a piros, kék és sárga tűnik legjobban a szemünkbe. Ezek alapszínek, belőlük keverhető ki az összes többi. Ha két-két alapszínt keverünk ösze, másodlagos színeket, zöldet, lilát és narancssárgát kapunk. Színeket akarok a honlapra!!
[szerkesztés] Másodlagos színek
A tapasztalat azt mutatja, hogy a másodlagos színeket nem könnyű kikeverni, hogy a lila és a narancssárga meglehetősen labilis, mert nagyon könnyen túlsúlyba kerül benne valamelyik alapszín.
A másodlagosok az alapszínek kiegészítői. A zöld a piros kiegészítőszíne, mert nincs benne piros, a narancssárga a kéké, a lila a sárgáé. Habár minden értékük, színerősségük, világos-sötét, hideg-meleg hatásuk, eltérő, ennek ellenére keresik egymást, összekapcsolódnak. A kiegészítő színpárokban megvan mind a három alapszín. A mi szemünk is megkívánja ezt a teljességet. A kiegészítő színek kölcsönhatása alapján sok festő ösztönösen harmonikus képet készített a római középkoron át egészen napjainkig.
Mivel a kiegészítő színek kontrasztosak, ezért alkalmasak arra, hogy egy-egy tárgy tömegét árnyalatokkal emeljék ki. Auguste Renoir Almás csendéletén a piros gyümölcsök gömbölydedségét az árnyékot helyettesítő színek adják meg. Megfigyelhetjük azt, hogy a színek fejezhetnek ki fényt és sötétséget. A középkori freskókon az arcok rózsaszínes árnyalatához a kontúrok zöldes árnyéka kapcsolódik.
A színek világos-sötét kontrasztját legjobban az impresszionisták használták ki, akik festményeik közül eltávolították a feketét és fehéret, és a fényt meleg színekkel, az árnyékot a megfelelő hideg kiegészítőkkel festették meg. Egy szín minél világosabb, annál melegebbnek tűnik, és fordítva.
Számos kísérlet tanúskodik arról, hogy a színek aszerint hogy melegek vagy hidegek, befolyásolják aktivitásunkat és hangulatunkat. A színek pszichikai hatásához a dinamikájuk is hozzátartozik.
A színek minden tulajdonsága és értéke viszonylagos, mert mindig változnak, átalakulnak. Vincent van Gogh Nyári est Arles-ban (Búzamező) címú képén mindhárom alapszín megjelenik. Ez a legerősebb színkontraszt. A sárga a vászon kétharmadán dominál, de a város fekete sziluettjén túl is megjelenik a napban. Az alkony a város házait vörösre festi, s ez visszaverődik a búzatábla sárgáján is, amely emiatt még melegebb és még érettebb, olyan mintha magába szívta volna az égitest minden erejét.
A tizenkét részes színkörben még hat szín van. Ezeket köztes színeknek hívjuk. A piros köztes színt alkot a narancssárgával és a lilával, a sárga a narancssárgával és a zölddel, a kék a lilával és a zölddel. Ezen színek szerepe az árnyalatok kialkításában rejlik.
[szerkesztés] Lásd még
Based on work by