Szólásszabadság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania.
[szerkesztés] A szólásszabadság egyetemes megfogalmazásai
A szólásszabadság az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) szerint elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek [...], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják [...] a lakosság bármely részét”.
[szerkesztés] A szólásszabadság összetevői
- a szabad véleménynyilvánítás (latin: ius murmurandi)
- a cenzúra hiánya
[szerkesztés] A szólásszabadság nem vonatkozhat
- a személyes adatokra
- a katonai- és államtitkokra
- a bűncselekményre való felhívásra
- a gyűlöletbeszédre
- a nemzeti szimbólumokat és a közerkölcsöt sértő kifejezések használatára.
 |
Ez a politikával kapcsolatos lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by