Szent íbisz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Threskiornis aethiopicus Latham, 1790 |
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
A szent íbisz (Threskiornis aethiopicus) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Afrika, a Szaharától délre, egy elszigetelt maradványpopulációja van Irak délnyugati részén. Egykor Egyiptomban is élt, ahol különösen nagy tiszteletben részesült. A nevében szerepelő szent jelzőt is itt kapta. A mezőgazdaság átalakulása és a vadászat miatt Egyiptomból kipusztult a 19. század első éveiben.
Dél-Franciaországban egy betelepített félvad populációja él. Franciaországban levő populációja az 1970-es években kezdett kialakulni, a Branféré Madárparkban szabadon elő madarakból. 1984-ben még csak kb. 100 madár élt szabadon, számuk 1995-re 400-ra nőtt és 2005-ben már 3.000 példányuk élt 17 kolóniában. Főleg a Loire-Atlantique, Vendée és Morbihan kolónia nagy. Élnek madarak Franciaország Földközi-tengeri partvidékén is, sőt Olaszország északnyugati részén is sikeresen költött már néhány pár. Megtelepedett Belgium és Hollandia területén is néhány pár és itt is voltak már sikeres fészkelések. A Németországban megfigyelt madarak zöme fogságból való szökevény volt, de találtak már madarakat a francia populációból is, főleg az Észak-Rajna vidéken.
Száraz szavannákon, de vizes élőhelyeken, folyópartokon is él.
[szerkesztés] Alfajai
- Threskiornis aethiopicus abbotti
- Threskiornis aethiopicus aethiopicus
- Madagaszkár íbisz (Threskiornis aethiopicus bernieri)
[szerkesztés] Megjelenés
Magassága 65-75 centiméter. Szárnyfesztávolsága 112-124 cm. Színezete hófehér, vállán néhány finom, foszlott acélos-ibolya fényű fekete toll díszlik. Csüdje és csupasz feje fekete. Dísztoolakat visel a hátán.
Hasonló megjelenésű íbiszfajok élnek Madagaszkáron, Dél- és Délkelet-Ázsiában illetve Ausztrália északi részén.
Ezek faji megítélese nem teljesen egységes, egyes kutatók külön fajokként kezelik őket, mások szerint egyetlen faj, az egyiptomi íbisz alfajai csupán.
[szerkesztés] Életmód
Nagy, fekete csőrét egészen bemeríti az iszapba és kisebb állatokat, tojást, fiókákat és hulladékot fogyaszt. Gyakran táplálkozik dögökkel, valamint összetört madár- és krokodiltojásokkal.
[szerkesztés] Szaporodás
Mivel a táplálék-ellátottságtól nagyban függ, legtöbbször ez határozza meg a költés időzítését is. A szent íbisz egészen eltérő időpontokban költ Afrika különböző részein, mindig az esős időszakhoz igazodva. Még adott területen belül is változhat a fészkelési időszak évről-évre. Kolóniákban fészkel. Fákra, bokrokra vagy földre, gallyakból építi fészkét. Fészekalja 2-5 tojásból áll. A fiókák 21 napos kotlás után kelnek ki és hat hét után hagyják el a fészket.
[szerkesztés] Mitológia
Thot óegyiptomi isten szent állata. A képzőművészetben Thothot vagy íbiszként vagy íbiszfejű emberként ábrázolták. Thot isten székhelye Hermopolis volt, ahol az egyiptomiak egész temetőket rendeztek be az íbiszeknek. Sakkarában a harmadik dinasztia tagjának, a 4700 évvel ezelőtt élt Imhotep fáraónak sírjában íbiszmúmiák ezreit találták.
Based on work by